Királyok III. (I.) könyve 3

1 Megerősödék tehát az országlás Salamon kezében, és rokonságot szerze Fáraóval, az egyiptomi királylyal; mert elvevé az ő leányát, és elhozá Dávid városába, míg elvégzé maga háza és az Úr háza és Jerusalem kőfala épitését köröskörűl. 2 Mindazáltal a nép a magas helyeken áldoz vala; mert nem építtetett vala templom az Úr nevének mind az napiglan. 3 Salamon pedig szereté az Urat, járván atyja, Dávid parancsaiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és jó illatszert gyujtott. 4 Elméne azért Gábaonba, hogy áldozzon ott, mert az vala a legnagyobb magasság; ezer áldozatot tőn Salamon égőáldozatúl azon oltáron Gábaonban. 5 Megjelene pedig az Úr Salamonnak álmában éjjel, mondván: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak neked. 6 És mondá Salamon: Te atyámmal, Dávid szolgáddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy színed előtt híven és igazán járt, és egyenes szivvel volt veled; megtartottad neki nagy irgalmasságodat, és neki fiat adtál, ki királyi székében üljön, mint ma vagyon. 7 És most, Uram Isten! te tetted királylyá szolgádat Dávid atyám helyett, én pedig fiatal gyermek vagyok, és nem tudom kimenetemet és bejövetemet; 8 és szolgád azon nép között vagyon, melyet választottál, a számtalan nép között, melyet nem lehet számba venni és megolvasni a sokaság miatt. 9 Adj tehát szolgádnak értelmes szivet, hogy népedet megitélhesse, és választást tehessen a jó és gonosz között; mert ki itélheti meg e népet, ezen te sok népedet? 10 Tetszék pedig a beszéd az Úr előtt, hogy Salamon ilyen dolgot kért. 11 És mondá az Úr Salamonnak: Mivelhogy e dolgot kérted, és nem kértél magadnak sok napot, sem gazdagságot, vagy ellenségeid lelkeit, hanem bölcseséget kértél magadnak, hogy igazán itélhess: 12 íme beszéded szerint cselekedtem veled, és bölcs és értelmes szivet adtam neked, elannyira, hogy senki hozzád hasonló nem volt előtted, utánad sem támad. 13 De ezeket is, a miket nem kértél, megadtam neked: tudniillik gazdagságot és dicsőséget, hogy senki hozzád hasonló nem volt a királyok között mind az elmult napokban. 14 Ha pedig utaimon jársz, és megtartod parancsaimat és rendeléseimet, mint atyád járt, meghosszabbítom napjaidat. 15 Fölserkene tehát Salamon, és észrevevé, hogy álom volt. És mikor Jerusalembe jött, megálla az Úr szövetség-szekrénye előtt, és égőáldozatokat mutata be, és tőn hálaáldozatokat, és nagy lakomát minden szolgáinak. 16 Akkoron két parázna asszony jöve a királyhoz, és eléje állának; 17 kiknek egyike mondá: Kérlek, uram, én s ez asszony egy házban laktunk, és szültem nála a kamarában. 18 Harmadnap mulva pedig, hogy én szültem szült ez is; és együtt valánk, és senki más velünk a házban nem volt kettőnkön kivűl. 19 Meghala pedig ez asszonynak fia éjjel; mert aluván, agyonnyomta őt. 20 És fölkelvén az éjfél csendességében, elvette fiamat oldalam mellől, mikor én, szolgálód, aludtam, és ölébe helyezte; fiát pedig, ki meghalt vala, az én ölembe tette. 21 És mikor fölkeltem reggel hogy tejet adjak fiamnak, látám, hogy meghalt; és gondosabban megnézvén őt fényes nappal, úgy találtam, hogy nem enyém, kit én szültem vala. 22 És felelé a másik asszony: Nem úgy van, a mint mondod; hanem a te fiad halt meg, enyém pedig él. Amaz viszont mondá: Hazudsz, mert az én fiam él, és a te fiad halt meg. És ily módon versengének a király előtt. 23 Akkor mondá a király: Ez azt mondja: Az én fiam él, és a te fiad meghalt; és emez azt feleli: Nem, hanem a te fiad halt meg, enyém pedig él. 24 Mondá azért a király: Hozzatok kardot nekem. És mikor a kardot elhozták a király elé, 25 mondá: Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, és adjátok felét egyiknek, és felét másiknak. 26 Mondá pedig az asszony, kié az élő fiú vala, a királynak (mert megindult vala fián szive): Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. Amaz pedig viszont mondá: Se neked se nekem ne legyen, hanem osztassék meg.

27 Felelé a király, és mondá: Adjátok ennek az élő gyermeket, és ne öljétek meg; mert ez az anyja. 28 Meghallá tehát egész Izrael az itéletet, melyet a király hozott vala, és félének a királytól, látván, hogy isteni bölcseség van benne az igazságtételre.