Királyok III. (I.) könyve 5

1 Salamon pedig tartományában vala, övé lévén minden ország a filiszteusok földének folyóvizétől Egyiptom határáig; ajándékokat hozván és szolgálván neki élete minden napjaiban. 2 Salamon élelme pedig mindennap harmincz mérték lisztláng vala, és hatvan mérték liszt, 3 tíz kövér ökör, és füvön legelt húsz ökör, és száz kos, a vadászatból való szarvasokon, vadkecskéken és bivalyokon kivűl, és a hizlalt madarakon kivűl. 4 Mert ő bírá az egész tartományt, mely a folyóvizen túl vala, Tafszától Gázáig, és azon tartományok minden királyait; és békesége vala minden részen köröskörűl. 5 És Júda és Izrael minden félelem nélkül lakik vala, kiki saját szőlője és fügefája alatt, Dántól Berszabeéig, Salamon minden napjaiban. 6 És vala Salamonnak negyvenezer jászoly szekeres-lova és tizenkétezer hátas-lova. 7 És ezeket a királynak fenn említett tisztviselői tartják vala; de a Salamon asztalára valókat is nagy gonddal szolgáltatják vala be idejekorán. 8 Az árpát is és a lovak és barmok pelyváját azon helyre viszik vala, hol a király vala, a nekik tett rendelés szerint. 9 És ada az Isten Salamonnak bölcseséget és igen nagy okosságot, és ismeretének oly terjedelmet, mint a fövény, mely a tenger partján vagyon. 10 És Salamon bölcsesége meghaladja vala mind a keletiek és egyiptomiak bölcseségét, 11 és bölcsebb vala minden embernél, bölcsebb az ezrahita Etannál és Hemannál és Kalkolnál és Dordánál, Mahol fiainál; és nevezetes vala minden nemzeteknél köröskörűl. 12 És Salamon háromezer példabeszédet mondott, és ezeröt éneke vala. 13 És okosan beszélt a fákról, a czedrustól kezdve, mely a Libanonon van, az izsópig, mely a falból jő ki. És szólott a barmokról és madarakról, a csúszó-mászókról és halakról. 14 És minden népektől jövének hallgatni Salamon bölcseségét, és a föld minden királyaitól, kik hallják vala az ő bölcseségét. 15 A tírusi király, Hiram is elküldé szolgáit Salamonhoz, midőn meghallotta, hogy őt kenték királylyá atyja helyett; mert Hiram barátja volt Dávidnak minden időben. 16 Elkülde pedig Salamon Hiramhoz, mondván: 17 Te tudod atyám, Dávid akaratját, és hogy nem építhetett házat Ura Istene nevének az őt környező hadak miatt, míglen az Úr lábai alá adta azokat. 18 Most pedig nyugalmat adott nekem az én Uram Istenem köröskörűl; és nincs ellenségem, sem bántásom.

19 Annakokáért templomot szándékozom építeni Uram Istenem nevének, mint az Úr Dávid- atyámnak szólott, mondván: Fiad, kit helyetted adok királyi székedbe, fog építeni házat nevemnek. 20 Parancsold meg tehát, hogy nekem szolgáid czedrusfákat vágjanak a Libanonból, és szolgáim legyenek szolgáiddal; szolgáid bérét pedig megadom neked, a mit csak kérsz; mert tudod, hogy nincs népem között ember, ki fát tudjon vágni, mint a szidoniusok. 21 Mikor tehát hallotta Hiram Salamon igéit, igen örvende, és mondá: Áldott legyen az Úr Isten ma, ki Dávidnak igen bölcs fiat adott e sokaságos népen. 22 És Hiram Salamonhoz külde, mondván: Hallottam, a miket parancsoltál nekem; én megcselekszem minden kivánságodat a czedrus- és fenyőfák iránt. 23 Szolgáim a Libanontól leviszik azokat a tengerre; és azokat szálakra rakom a tengeren mind azon helyig, melyet kijelölsz nekem, és ott kiszállítom azokat, és te vidd el azokat; és te adj nekem szükségemre valókat, hogy legyen élelme házamnak. 24 Azért Hiram ad vala czedrus- és fenyőfákat Salamonnak, minden kivánsága szerint. 25 Salamon pedig Hiramnak húszezer mérték búzát ad vala háza táplálására, és húsz mérték tiszta olajat; ezeket adja vala Salamon Hiramnak esztendőnkint. 26 Bölcseséget is ada az Úr Salamonnak, a mint szólott neki; és békeség vala Hiram és Salamon között, és szövetséget kötöttek egymással. 27 És Salamon király műveseket választa egész Izraelből, és azon férfiak száma harminczezer vala. 28 És elküldé őket a Libanonra, tizezeret minden hónapban egymásután, úgy, hogy két hónapig valának házoknál; és Adoniram vala fő az ilyen csapatok fölött. 29 És Salamonnak hetvenezer teherhordói valának és nyolczvanezer kővágói a hegyen, 30 az igazgatókon kivűl, kik minden munkára felügyeltek vala, számszerint háromezren és háromszázan, parancsolván a népnek és a munkásoknak. 31 És megparancsolá a király, hogy nagy köveket hozzanak, drága köveket a templom alapjába, és négyszegre faragják azokat; 32 melyeket megfaragának Salamon kőművesei és Hiram kőművesei; a gibliusok pedig fákat és köveket készitének a ház építésére.