Királyok III. (I.) könyve 8

1 Akkor egybegyűlének mindnyájan Izrael vénei a nemzetségek fejedelmeivel, és Izrael fiaiból a családok nagyjai Salamon királyhoz Jerusalembe, hogy elvigyék az Úr szövetségének szekrényét Dávid várából, azaz Sionból. 2 És begyűle Salamon királyhoz egész Izrael, Etanim havában, azaz hetedik hónapban, az ünnepen. 3 És a vének mind eljövének Izraelből, és a papok fölvevék a szekrényt, 4 és elvivék az Úr szekrényét és a szövetség hajlékát és a szentély minden edényeit, melyek a hajlékban valának; és viszik vala azokat a papok és leviták. 5 Salamon király pedig és Izrael minden sokasága, mely hozzá gyülekezett vala, ővele menvén, a szekrény előtt, áldozának juhokat és tulkokat érték és szám fölött. 6 És a papok bevivék az Úr szövetségének szekrényét az ő helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentébe, a kerubok szárnyai alá, 7 mivelhogy a kerubok kiterjesztik vala szárnyaikat a szekrény helye fölött, befödvén a szekrényt és rúdjait fölülről. 8 És a hol előbb kiállának a rudak, és végeik kilátszának a szentélyen kivűl a felelőhely előtt, többé ki nem látszanak vala; melyek ott is maradtak a jelen napig. 9 A szekrényben pedig nem vala egyéb, mint a két kőtábla, melyeket Mózes tett volt bele Hóreben, mikor szövetséget kötött az Úr Izrael fiaival, midőn kijöttek Egyiptom földéről. 10 Lőn pedig, mikor a papok kijöttek a szentélyből, köd tölté be az Úr házát, 11 és a papok nem állhatnak és nem szolgálhatnak vala a köd miatt; mert az Úr dicsősége betöltötte vala az Úr házát. 12 Akkor mondá Salamon: Az Úr mondotta, hogy ködben lakik. 13 Építvén építettem házat lakásodra, neked igen erős királyi székűl mindörökre. 14 És a király megfordítá arczát, és megáldá Izrael egész gyülekezetét; mert Izrael egész gyülekezete áll vala. 15 És mondá Salamon: Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki szájával szólott Dávid- atyámnak, és kezei által teljesítette, a mit mondott: 16 Az naptól, melyen kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, nem választottam várost Izrael minden nemzetségei közől, hogy ház építtessék, és nevem ott legyen; hanem Dávidot választottam, hogy népem, Izrael fölött legyen. 17 És atyám, Dávid, házat akart építeni Izrael Ura Istene nevének; 18 és mondá az Úr Dávid- atyámnak: Hogy szivedben szándékoztál házat építeni az én nevemnek, jól cselekedted, azt forgatván elmédben; 19 mindazáltal te nem építesz nekem házat, hanem fiad, ki ágyékodból jő ki, fog építeni házat az én nevemnek. 20 Az Úr teljesítette beszédét, melyet szólott, és én állottam föl atyám, Dávid helyett, és Izrael királyi székébe ültem, a mint mondotta az Úr, és házat építettem Izrael Ura Istene nevének. 21 És helyet rendeltem ott a szekrénynek, melyben az Úr szövetsége vagyon, melyet atyáinkkal szerzett, mikor kijöttek Egyiptom földéről. 22 Salamon pedig az Úr oltára elé álla Izrael gyülekezetének szine előtt, és kiterjeszté kezeit az égre, 23 és mondá: Izrael Ura Istene! nincs hozzád hasonló Isten fenn az égben, és alant a földön; ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot szolgáidnak, kik előtted teljes szivökkel járnak; 24 ki megtartottad szolgádnak, Dávid- atyámnak, miket neki szólottál, szájjal szólottál és kézzel beteljesítetted, mint ez a nap bizonyítja. 25 Most tehát, Izrael Ura Istene! tartsd meg a te szolgádnak, Dávid- atyámnak, a miket neki szólottál, mondván: Nem vétetik el belőled a férfiú előlem, ki Izrael királyi székén üljön, de csak úgy, ha fiaid megőrzik útjokat, hogy előttem járjanak, mint te jártál színem előtt. 26 És most, Izrael Ura Istene! erősödjenek meg igéid, melyeket szolgádnak, Dávid- atyámnak szólottál. 27 De lehet-e azt vélni, hogy az Isten valóban a földön lakik? mert ha az ég és az egek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, melyet építettem? 28 De tekints szolgád imádságára és az ő könyörgésére, én Uram Istenem! hallgasd meg a dicséretet és imádságot, melylyel szolgád imádkozik előtted ma; 29 hogy legyenek nyitva szemeid e házra éjjel és nappal, e házra, melyről mondottad: Ott lesz az én nevem! hogy meghallgasd az imádságot, melylyel szolgád e helyen tehozzád imádkozik. 30 Hogy meghallgasd könyörgését szolgádnak és népednek, Izraelnek, akármiért imádkozik e helyen; és meghallgasd lakásod helyén mennyben; és mikor meghallgatod, légy kegyelmes. 31 Ha valaki felebarátja ellen vétkezik, és valami esküvése leszen, melylyel köteles, és az esküvés végett eljő oltárod elé a te házadba, 32 te hallgasd meg mennyben, és cselekedd meg, és itéld szolgáidat, kárhoztatván az istentelent, és az ő útját fejére térítvén, és igazolván az igazat, és megfizetvén neki igazsága szerint. 33 Ha néped, Izrael megfutamodik ellenségei előtt (mert vétkezni fog ellened), és bűnbánatot tartván, és vallást tévén a te nevedről, eljőnek, és imádkoznak és könyörögnek neked e házban: 34 hallgasd meg mennyben, és bocsásd meg bűnét népednek, Izraelnek, és vidd vissza őket a földre, melyet atyáiknak adtál. 35 Ha bezárva lesz az ég, és eső nem esik bűneik miatt, és imádkozván e helyen, bűnbánatot tartanak a te nevedben, és bűneikből megtérnek inségök miatt: 36 hallgasd meg őket mennyben, és bocsásd meg szolgáid és a te néped, Izrael bűneit; és mutass nekik jó útat, melyen járjanak, és adj esőt földedre, melyet népednek adtál örökségűl. 37 Ha éhség támad a földön, vagy mirígyhalál, vagy dögleletes levegő, vagy ragya, vagy sáska, vagy aszály, és ellensége nyomorgatja őt, megszállván kapuit, és a mi csapás, a mi nyavalya csak van, 38 minden átok és gonosz kívánása, mely történik valamely emberen, Izrael- népedben: ha ki megismerve, szivére veszi csapását, és kiterjeszti kezeit e házban: 39 te hallgasd meg mennyben a te lakóhelyeden, és kegyelmezz meg, és cselekedd azt, hogy fizess mindennek útai szerint, a mint szivét látod, (mert egyedűl te ismered szivét az emberek minden fiainak), 40 hogy féljenek téged mindennap, míg élnek a föld szinén, melyet atyáinknak adtál. 41 Azonfölűl az idegen is, ki nem népedből Izraelből való, mikor eljő messze földről, a te nevedért, (mert meghallják a te nagy nevedet és erős kezedet, 42 és kinyujtott karodat mindenütt), mikor tehát eljő és imádkozik e helyen: 43 te hallgasd meg mennyben, a te lakóhelyed erősségében, és cselekedd meg mind a miért segítségűl hí téged az idegen; hogy a föld minden népe tanúlja félni nevedet, mint néped, Izrael, és tapasztalják, hogy a te neved hivatott segítségűl e házra, melyet építettem. 44 Ha néped hadba megy ellenségei ellen, az úton, akárhová küldöd őket, és imádnak téged azon város útja felé, melyet választottál, és a ház felé, melyet nevednek építettem, 45 hallgasd meg mennyben imádságaikat és könyörgéseiket, és tégy itéletet nekik. 46 Hogyha vétkeznek ellened, (mert nincs ember, ki ne vétkezzék), és te megharaguván, ellenségeiknek adod őket, és fogva vitetnek ellenségeik földére messze vagy közel, 47 és bűnbánatot tartanak szivökben a fogság helyén, és megtérvén, kérnek téged fogságukban, mondván: Vétkeztünk, gonoszúl cselekedtünk, istentelenkedtünk; 48 és megtérnek hozzád teljes szivökből és teljes lelkökből ellenségeik földén, melyre fogva vitettek; és imádkoznak hozzád az ő földük útja felé, melyet atyáiknak adtál, és a város felé, melyet választottál, és a templom felé, melyet nevednek építettem: 49 hallgasd meg mennyben, királyi széked erősségében imádságaikat és könyörgéseiket, és tégy itéletet nekik; 50 és légy kegyelmes népednek, mely ellened vétkezett, és minden gonoszságaiknak, melyekkel ellened vétkeztek; és adj irgalmasságot azok előtt, kik őt fogva tartják, hogy könyörűljenek rajtok. 51 Mert a te néped és örökséged, kiket kihoztál Egyiptom földéről, a vaskemencze közepéből; 52 hogy legyenek nyitva szemeid a te szolgád és néped, Izrael könyörgésére, és hallgasd meg őket mindenben, a miért segítségűl hínak téged. 53 Mert te választottad őket magadnak örökségűl a föld minden népei közől, mint szolgád, Mózes által szólottál, mikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, Uram Isten! 54 Lőn pedig, miután Salamon imádkozván az Úrhoz, elvégezte minden imádságát és e könyörgését, fölkele az Úr oltárának színe elől; mert mindkét térdét a földre hajtotta, és kezeit az égre kiterjesztette vala. 55 Fölálla tehát és megáldá Izrael egész gyülekezetét, nagyszóval mondván: 56 Áldott legyen az Úr, ki nyugalmat adott népének, Izraelnek mindazok szerint, miket szólott; nem maradt el csak egy íge sem mindazon jóból, melyeket az ő szolgája, Mózes által szólott. 57 Legyen velünk a mi Urunk Istenünk, mint atyáinkkal volt, nem hagyván el minket, el sem vetvén; 58 hanem hajtsa magához sziveinket, hogy minden utain járjunk, és megtartsuk parancsait és szertartásait és itéleteit, a miket csak parancsolt atyáinknak. 59 És ezek az én beszédeim, melyekkel könyörögtem az Úr előtt; legyenek azok közel a mi Urunk- Istenünkhöz éjjel nappal, hogy tegyen itéletet szolgájának és népének, Izraelnek mindennap; 60 hadd tudja a föld minden népe, hogy az Úr maga az Isten, és nincs más őkivűle. 61 És szivünk legyen egészen a mi Urunk- Istenünkkel, hogy az ő végzéseiben járjunk, és megtartsuk parancsait úgy, mint ma. 62 Annakokáért a király és egész Izrael áldozatokat áldoznak vala az Úr előtt. 63 És áldoza Salamon békeáldozatokat az Úrnak, leöletvén huszonkétezer tulkot, és százhúszezer juhot; és fölszentelék az Úr templomát a király és Izrael fiai. 64 Az napon fölszentelé a király a tornácz közepét, mely az Úr háza előtt vala; égő- és eledeláldozatot áldozván ott, és a békeáldozatok kövéreit; mert a rézoltár, mely az Úr előtt vala, kisebb lévén, nem fér vala arra az égő- és eledeláldozat és a békeáldozatok kövérsége. 65 Az időben tehát nagy ünnepet tarta Salamon, és az egész Izrael vele, a nagy sokaság, Emat bemenetétől Egyiptom patakáig a mi Urunk Istenünk előtt hét napig és hét napig, azaz tizennégy napig. 66 És nyolczadik napon elbocsátá a népeket, kik áldván a királyt, elmenének hajlékaikba örvendezve és víg szívvel mindazon jók fölött, melyeket az Úr tett vala szolgájának, Dávidnak és népének, Izraelnek.