Királyok (Sámuel) I. könyve 10

1 Sámuel pedig egy szelencze olajat vőn, és amannak fejére önté, és megcsókolá őt, és mondá: Ime az Úr fejedelemmé kent föl örökségén; és a népet kiszabadítod ellenségei kezéből, kik körűle vannak. És ez legyen jeled, hogy téged az Isten fejedelemmé kent: 2 Mikor elmégy ma tőlem, két férfiút találsz Rákel sírja mellett, Benjamin határaiban, délre, és mondják majd neked: Megtaláltattak a szamarak, melyeket keresni mentél, és fölhagyván atyád a szamarakkal, aggódik érettetek, és azt mondja: Mit tegyek fiam miatt? 3 És mikor onnan elindúlsz és tovább mégy, és jutsz a Tábor cserfájához, három férfiú talál ott téged, kik Bételbe mennek az Istenhez, egyik három gödölyét vivén, a másik három kalácsot, s a harmadik vivén egy korsó bort. 4 És mikor téged köszöntenek, két kenyeret adnak neked, és vedd el kezökből. 5 Azután az Isten halmára jutsz, hol a filiszteusok őrsége vagyon; és mikor ott bemégy a városba, elétalálod a magas helyről jövő próféták seregét, és előttök hárfát és dobot sípot és cziterát, és ők prófétálni fognak. 6 És rád száll az Úr lelke, és prófétálni fogsz velök, és más férfiúvá változol. 7 Mikor tehát mind beteljesednek rajtad ezen jelek, cselekedd meg, a mi csak kezed alá jő; mert az Úr veled vagyon. 8 És menj előttem Galgalába (mert én lemegyek hozzád) hogy égő- és békeáldozatokat tégy; hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és megmutatom neked, mit cselekedjél. 9 Mikor azért hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, az Isten elváltoztatá szivét, és meglőnek mind e jelek az napon. 10 És eljutának a mondott halomra, és íme a próféták csoportja eléje jöve; és rászálla az Úr lelke, és prófétála közöttük. 11 Látván pedig mindazok, kik ismerték őt tegnap és tegnapelőtt, hogy a prófétákkal van és prófétál, mondák egymásnak: Mi dolog történt Cisz fiával? Saul is a próféták között van-e? 12 És felelé egyik a másiknak, mondván: Kicsoda ezek atyja? annakokáért közmondássá vált: Saul is a próféták között van-e? 13 Megszünvén pedig prófétálni, elméne a magas helyre. 14 Mondá pedig Saul nagybátyja neki és szolgájának: Hova mentetek? Kik felelének: A szamarakat keresni; s mikor azokat nem találtuk, Sámuelhez mentünk. 15 És mondá neki nagybátyja: Jelentsd meg nekem, mit mondott neked Sámuel. 16 És mondá Saul nagybátyjának: Megjelenté nekünk, hogy megtaláltattak a szamarak. A királyságról való beszédet pedig nem jelenté meg neki, melyet Sámuel mondott vala. 17 És Sámuel a népet egybehívá az Úrhoz Maszfába. 18 És mondá Izrael fiainak: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Én hoztam ki Izraelt Egyiptomból, és megszabadítottalak titeket az egyiptomiak kezéből és minden királyok kezéből, kik benneteket nyomorgattak vala. 19 Ti pedig ma megvetettétek Isteneteket, ki egyedűl szabadított meg titeket minden veszedelemből és nyomorúságtokból; és mondottátok: Nem úgy; hanem királyt rendelj nekünk. Most tehát álljatok az Úr elé nemzetségeitek és családaitok szerint. 20 És eléállítá Sámuel Izrael minden nemzetségeit, és a sors Benjamin nemzetségére esék. 21 És eléállítá Benjamin nemzetségét, és annak rokonságait, és esék Metri rokonságára, és juta Cisz fiáig, Saulig. Keresék azért őt, de nem találák. 22 És ezek után megkérdezék az Urat, ha eljön-e oda? És felelé az Úr: Ime elrejtezett otthon. 23 Elfutának tehát, és elhozák őt onnan; és megálla a nép között, és magasabb vala az egész népnél vállától és azon fölűl. 24 És mondá Sámuel az egész népnek: Bizonyára látjátok, kit választott az Úr, hogy nincs hasonló hozzá az egész nép között. És kiálta az egész nép, és mondá: Éljen a király! 25 Elmondá pedig Sámuel a népnek a királyság törvényét, és könyvbe írá, és az Úr elé tevé; és elereszté Sámuel az egész népet, mindenkit az ő házába. 26 De Saul is hazaméne Gábaába; vele menvén a sereg egy része, kiknek szivét az Isten illette vala. 27 Bélial fiai pedig mondák: Megszabadíthat-e ez minket? És lenézék őt, és nem hozának neki ajándékokat; ő pedig tetteti vala, mintha nem hallaná.