Királyok (Sámuel) I. könyve 12

1 Mondá pedig Sámuel az egész Izraelnek: Ime meghallgattam szavatokat mindazok szerint, miket szólottatok nekem, és királyt rendeltem nektek. 2 És most király jár előttetek; de én már megöregedtem, és megőszültem, fiaim pedig veletek vannak. Azért előttetek forogván ifjuságomtól a mai napig, ime jelen vagyok. 3 Szóljatok felőlem az Úr előtt, és az ő fölkentje előtt, ha valakinek elvettem ökrét vagy szamarát, ha valaki ellen erőszakoskodtam, ha valakit megnyomorítottam, ha valaki kezéből ajándékot vettem: úgy megvetem azt ma, és visszaadom nektek. 4 És mondák: Miellenünk nem erőszakoskodtál, meg sem nyomorítottál, és semmit sem vettél el senki kezéből. 5 És mondá nekik: Tanúm az Úr ellenetek, és tanúm az ő fölkentje ez napon, hogy kezemben semmit sem találtatok. És mondák: Tanúd! 6 És mondá Sámuel a népnek: (Tanúm) az Úr, ki Mózest és Áront rendelte, és kihozta atyáinkat Egyiptom földéről. 7 Most azért álljatok elé, hadd szálljak törvénybe ellenetek az Úr előtt, az Úr minden irgalmasságáról, melyeket cselekedett veletek, és atyáitokkal; 8 Mi módon ment be Jákob Egyiptomba, és kiáltottak atyáitok az Úrhoz; és elküldé az Úr Mózest és Áront, és kihozá atyáitokat Egyiptomból, és megtelepíté őket e helyen; 9 kik megfeledkezének Urokról Istenökről, és adá őket Sisarának, Hászor hadvezérének kezébe, a filiszteusok kezébe és a moábi király kezébe, és hadakozának ellenök. 10 Azután pedig kiáltának az Úrhoz és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és Baalimnak és Asztarótnak szolgáltunk; most tehát ments meg minket ellenségeink kezéből, és neked szolgálunk. 11 És elküldé az Úr Jerobaált és Bádánt, Jeftét és Sámuelt, és megmente titeket ellenségeitek kezéből köröskörűl, és bátorságban laktatok. 12 Látván pedig, hogy Ammon fiainak királya, Naasz jött ellenetek, mondátok nekem: Nem így; hanem király uralkodjék rajtunk, holott a ti Uratok Istenetek uralkodik vala rajtatok. 13 Most tehát itt vagyon királyotok, a kit választottatok és kértetek; ime királyt adott az Úr nektek. 14 Ha félitek az Urat és szolgáltok neki, és szavát hallgatjátok, és nem keserítitek meg az Úr száját: ti is, a király is, ki rajtatok uralkodik, követni fogjátok a ti Uratokat Isteneteket. 15 Ha pedig nem hallgatjátok az Úr szavát, hanem ellenszegűltök beszédeinek: rajtatok lesz az Úr keze és atyáitokon. 16 De most is várjatok, és lássátok e nagy dolgot, melyet cselekedni fog az Úr szemeitek előtt. 17 Nemde búzaaratás vagyon most? Segítségűl hívom az Urat, és mennydörgéseket ad és esőket; és megtudjátok és meglátjátok, hogy nagy gonoszt cselekedtetek magatoknak az Úr színe előtt, királyt kérvén magatokra. 18 És az Úrhoz kiálta Sámuel, és az Úr mennydörgéseket és esőket ada az napon. 19 És igen megfélemlék az egész nép az Úrtól és Sámueltől; és mondá az egész nép Sámuelnek: Imádkozzál szolgáidért a te Urad- Istenedhez, hogy meg ne halljunk; mert annyi büneinket sokasítottuk még e gonoszszal is, hogy királyt kértünk magunknak. 20 Mondá pedig Sámuel a népnek: Ne féljetek; ti cselekedtétek ugyan mind e gonoszt, mindazáltal ne távozzatok az Úr követésétől, hanem szolgáljatok az Úrnak teljes szivetekből, 21 és ne térjetek a hiúságok után, melyek nem használnak nektek, meg sem szabadítanak titeket, mert hiábavalók. 22 És az Úr el nem hagyja népét az ő nagy nevéért; mert megesküdött az Úr, hogy saját népévé tesz titeket. 23 Távol legyen pedig tőlem e vétek az Úr ellen, hogy megszűnjek imádkozni érettetek, sőt jó és igaz útra tanítlak titeket. 24 Azért féljétek az Urat, és szolgáljatok neki igazságban és teljes szivetekből; mert láttátok a nagy dolgokat, melyeket közöttetek cselekedett. 25 Hogyha megmaradtok a gonoszságban, ti is, királyotok is egyetemben elvesztek.