Királyok (Sámuel) I. könyve 15

1 És Sámuel mondá Saulnak: Engem küldött az Úr, hogy királylyá kenjelek téged az ő népén, Izraelen; most tehát halljad az Úr szavát. 2 Ezeket mondja a seregek Ura: Számba vettem mind, a miket az amalecíták cselekedtek Izraelnek, mimódon állottak ellene az útban, mikor feljött Egyiptomból. 3 Most azért menj és verd meg az amalecítákat, és pusztítsd el mindenöket, ne kedvezz nekik, és meg ne kivánj valamit az ő vagyonukból, hanem öld meg férfiútól asszonyig, s a gyermeket és csecsemőt, az ökröt és juhot, a tevét és szamarat. 4 Parancsola tehát Saul a népnek, és számbavevé őket, mint bárányokat, kétszázezer gyalogot és tizezer férfiút Júdából. 5 És mikor Saul az amalecíták városáig ment, cselt vete a pataknál. 6 És mondá Saul a cineusoknak: Menjetek el, távozzatok és költözzetek le Amalektől, netalán összekeverjelek vele. Mert ti irgalmasságot cselekedtetek Izrael minden fiaival, midőn feljöttenek Egyiptomból. És eltávozának a cineusok az amalecíták közől. 7 És megveré Saul az amalecítákat Hevilától egész Szúrig, mely Egyiptom átellenében vagyon. 8 És elevenen fogá el Ágágot, az amalecíták királyát; a többi népséget pedig mind megölé fegyver élével. 9 És megkimélé Saul és a nép Ágágot és a legjobb juhnyájakat, a csordákat és ruhákat, a kosokat és mindazokat, mik szépek valának, és nem akarák azokat elveszteni; a mi pedig hitvány és megvetendő volt, azt elpusztíták. 10 Lőn pedig az Úr szava Sámuelhez, mondván: 11 Bánom, hogy Sault királylyá rendeltem, mert elhagyott engem, és igémet cselekedettel nem teljesítette. És megszomorodék Sámuel, és kiálta az Úrhoz egész éjjel. 12 És mikor éjjel fölkelt Sámuel, hogy Saulhoz menjen reggel, hirűl vivék Sámuelnek, hogy Saul Karmélba jött, és diadalívet emelt magának, és visszatérvén, átment és leköltözött Galgalába. Sámuel tehát Saulhoz jöve, és Saul égőáldozatot mutat vala be az Úrnak a zsákmány javából, melyet az amalecítáktól hozott vala. 13 És mikor Saulhoz jutott Sámuel, mondá neki Saul: Áldott vagy te az Úrtól, beteljesítettem az Úr igéjét. 14 És mondá Sámuel: S micsoda nyájak és csordák bőgése ez, mely füleimbe hangzik, a mit én hallok? 15 És mondá Saul: Az amalecítáktól hozták azokat, mert a nép megkimélte a jobb juhokat és csordákat, hogy azokat a te Urad- Istenednek áldozzák, a többit pedig megöltük. 16 Sámuel pedig mondá Saulnak: Engedd meg, és kijelentem neked, miket az Úr nekem szólott éjjel. És mondá neki: Szólj. 17 És mondá Sámuel: Nemde, mikor csekély voltál tenszemeid előtt, fövé lettél Izrael nemzetségében? és királylyá kent föl téged az Úr Izraelen; 18 és útra küldött téged az Úr, és mondotta: Menj, és öld meg a vétkes Amaleket, és hadakozzál ellenök teljes elvesztésökig. 19 Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára; hanem a zsákmányra fordúltál, és gonoszat cselekedtél az Úr szemei előtt? 20 És Saul mondá Sámuelnek: Sőt hallgattam az Úr szavára, és azon úton jártam, melyen elküldött engem az Úr, és elhoztam Ágágot, az amalecíták királyát, és az amalecítákat megöltem. 21 A nép pedig a zsákmányból juhokat és ökröket hozott, a javát azokból, melyek megölettek, hogy azt Urának Istenének áldozza Galgalában. 22 És mondá Sámuel: Vajjon az Úr égő- és békeáldozatokat kiván-e, és nem azt-e inkább, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Mert jobb az engedelmesség, mint az áldozatok, és jobb szót fogadni, mint a kosok kövérét bemutatni; 23 mert ellene tusakodni, olyan, mint a varázslás vétke; és nem akarni engedelmeskedni, mint a bálványozás bűne. Ugyanazért mivel megvetetted az Úr szavát, téged is megvetett az Úr, hogy ne légy király. 24 És Saul mondá Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úr beszédét és a te igéidet, félvén a néptől, és engedvén az ő szavoknak. 25 Hanem most, kérlek, vidd el bűnömet, és térj vissza velem, hogy imádjam az Urat. 26 És Sámuel mondá Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úr szavát, téged is megvetett az Úr, hogy ne légy király Izraelen. 27 És elfordúla Sámuel, hogy elmenjen; amaz pedig megfogá palástja szélét, mely meg is szakada. 28 És mondá neki Sámuel: Az Úr ma elszakasztotta tőled Izrael országát, és felebarátodnak adta, ki jobb náladnál. 29 A győzelmes pedig Izraelben nem kimél, és nem fogja megbánni, mert nem ember, hogy megbánja. 30 Amaz pedig mondá: Vétkeztem; de most becsülj meg engem népem vénei előtt és Izrael előtt, és térj vissza velem, hogy imádjam a te Uradat Istenedet. 31 Megfordúlván tehát Sámuel, követé Sault, és Saul imádá az Urat. 32 És mondá Sámuel: Hozzátok hozzám Ágágot, az amalecíták királyát. És eléje viteték az igen kövér és reszkető Ágág. És mondá Ágág: Igy választ-e el a keserű halál?

33 És mondá Sámuel: A mint magzatok nélkül hagyta kardod az asszonyokat, úgy legyen magzatok nélkül anyád az asszonyok között. És darabokra vagdalá őt Sámuel az Úr előtt Galgalában. 34 Sámuel azután elméne Ramatába, Saul pedig fölméne házába Gábaába. 35 És Sámuel nem látá többé Sault halála napjáig; mindazáltal Sámuel siratja vala Sault, mivel megbánta az Úr, hogy királylyá rendelte őt Izraelen.