Királyok (Sámuel) I. könyve 16

1 És mondá az Úr Sámuelnek: Meddig siratod Sault, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, és jőj elé, hogy téged a betlehemi Izaihoz küldjelek; mert az ő fiai közől néztem ki magamnak királyt. 2 És mondá Sámuel: Hogy menjek? mert meghallja Saul, és megöl engem. És mondá az Úr: A csordából végy egy borjút kezedhez, és mondd: Áldozni jöttem az úrnak. 3 És hívd meg Izait az áldozatra, és én megmutatom neked, mit cselekedjél; és kend föl, a melyiket kijelölöm neked. 4 Sámuel tehát úgy cselekvék, mint az Úr szólt vala neki. És elméne Betlehembe, és eléje jövén a város vénei, csodálkozának, és mondák: Békeséges-e bejöveteled? 5 És mondá: Békeséges; áldozni jöttem az Úrnak, szenteljétek meg magatokat, és jőjetek velem, hogy áldozzak. Megszentelé tehát Izait és fiait, és elhívá őket az áldozatra. 6 És mikor bementek, látá Eliabot és mondá: Vajjon az Úr előtt van-e az ő fölkentje? 7 És az Úr mondá Sámuelnek: Ne nézd ábrázatát, se termete magasságát, mert én megvetettem őt, és nem itélek az emberek nézete szerint; mert az ember azokat nézi, a mik látszanak, az Úr pedig a szívet nézi. 8 És Izai szólítá Abinadabot, és Sámuel elé hozá őt. Ki mondá: Ezt sem választotta az Úr. 9 Ekkor Izai eléhozá Szammát, kiről mondá: Ezt sem választotta az Úr. 10 Izai tehát bevezeté hét fiát Sámuel elé, és mondá Sámuel Izainak: Nem választott az Úr ezek közől. 11 És mondá Sámuel Izainak: Ezek-e mindössze fiaid? Ki felelé: Hátra van még a legkisebb, s ez juhokat legeltet. És mondá Sámuel Izainak: Küldj el, és hozasd el őt; mert előbb nem telepedünk le, míg az ide nem jő. 12 Elkülde tehát, és eléhozatá őt. Piros vala pedig ez és szép tekintetű és ékes arczú. És mondá az Úr: Kelj föl, kend fel őt, mert ez az. 13 Vevé tehát Sámuel az olajos szarut, és fölkené őt bátyjai között; és az Úr lelke Dávidra szálla az naptól és azután is; és fölkelvén Sámuel, elméne Ramatába. 14 Az Úr lelke pedig eltávozék Saultól, és gyötri vala őt a gonosz lélek az Úrtól. 15 És szolgái mondák Saulnak: Ime gonosz lélek gyötör téged az Istentől. 16 Parancsoljon urunk, és szolgáid, kik előtted vannak, keresnek embert, ki hárfán tud játszani, hogy mikor megragad téged a gonosz lélek az Úrtól, pengesse kezével, és könnyebben viseljed. 17 És mondá Saul szolgáinak: Szerezzetek tehát nekem valakit, a ki jól hárfáz, és vezessétek hozzám. 18 És felelvén egy a szolgák közől, mondá: Ime láttam a betlehemi Izai fiát, ki tud hárfázni, és igen nagy erővel bíró és hadratermett férfiú, és okos beszédű, és szép férfiú; és az Úr vagyon vele. 19 Saul tehát követeket külde Izaihoz, mondván: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, ki a legeltetésen vagyon. 20 Izai tehát megterhelt kenyerekkel egy szamarat, és vőn egy korsó bort, és egy gödölyét a kecskék közől, és fia, Dávid által Saulnak küldé. 21 És Dávid eljuta Saulhoz, megjelenvén előtte; amaz pedig igen megszereté őt, és fegyverhordozója lőn. 22 És Izaihoz külde Saul, mondván: Álljon Dávid színem előtt; mert kedvet talált szemeimben. 23 Azért valahányszor a gonosz lélek az Úrtól megragadja vala Sault, Dávid vévén a hárfát, pengeti vala kezeivel, és Saul megélede, és megkönnyebbűle; mert a gonosz lélek eltávozott tőle.