Királyok (Sámuel) I. könyve 17

1 De a filiszteusok egybegyűjtvén seregeiket a harczra, összejövének Júda Szókójába, és táborba szállának Szókó és Azeka között, Dommim határain. 2 Saul pedig és Izrael fiai egybegyűlvén, a terebint-völgybe menének, és a sereget harczra rendezék a filiszteusok ellen. 3 És a filiszteusok a hegyen állnak vala egyfelűl, Izrael pedig a hegyen áll vala másfelűl; és völgy vala közöttük. 4 És kijöve egy geti Góliát nevű fattyú-férfiú a filiszteusok táborából, hat könyöknyi és egy arasznyi magasságú; 5 és réz-sisak vala fején, és pikkelyes pánczél öltözéke. Pánczélja nehézsége pedig ötezer siklusnyi réz vala, 6 és réz-saruk valának szárain, réz-paizs födvén vállait. 7 Dárdája nyele pedig olyan vala, mint a szövők zugolyfája; dárdája vasa pedig hatszáz siklusnyi vasból vala; és fegyverhordozója előtte mégyen vala. 8 És megállván, kiálta Izrael seregei előtt, és mondá nekik: Miért jöttetek harczra készűlve? Nem filiszteus vagyok-e én, és ti Saul szolgái? Válaszszatok közőletek férfiút, ki lejőjön párviadalra. 9 Ha megvíhat velem, és megver engem, szolgáitok leszünk; ha pedig én leszek erősebb és megverem őt, ti lesztek szolgák, és szolgáltok nekünk. 10 És mondá a filiszteus: Én kigúnyoltam ma Izrael seregeit: Adjatok nekem férfiút, ki párbajra szálljon velem. 11 Hallván pedig Saul és mind az izraeliták a filiszteus ezen beszédeit, álmélkodnak és igen félnek vala. 12 Dávid pedig fia vala egy efratai férfiúnak, kiről fölebb vala szó, Júda Betleheméből, kinek neve Izai, s kinek nyolcz fia vala, és ki Saul napjaiban öreg és élemedett ember vala a férfiak között. 13 Három idősebb fia pedig Saul után méne a hadba, és ezek nevei az ő három fiának, kik a hadba mentek, Eliab az elsőszülött, a második Abinadab, a harmadik Szamma. 14 Dávid pedig a legkisebbik vala. Tehát az idősbek hárman követvén Sault, 15 elméne Dávid és visszatére Saultól, hogy legeltesse atyja nyáját Betlehemben. 16 A filiszteus pedig eljő vala reggel és estve, ott állván negyven napig. 17 Mondá pedig Izai az ő fiának, Dávidnak: Vígy bátyáidnak egy éfi darát és im e tíz kenyeret, és fuss a táborba bátyáidhoz; 18 és e tíz kerek sajtot vidd az ezredesnek; és látogasd meg bátyáidat, ha jól vannak-e? és tudd meg, kikkel vannak sorban? 19 Saul pedig és azok és Izrael fiai mindnyájan a terebint-völgyben hadakoznak vala a filiszteusok ellen. 20 Dávid tehát reggel fölkele és pásztorra bízá a nyájat, és megterhelten elméne, a mint parancsolta vala neki Izai. És juta Magala helyére és a sereghez, mely kiméne a harczra, fölrivallván a viadalban. 21 Mert Izrael elrendezte vala a sereget, de ellenben a filiszteusok is fel voltak készűlve. 22 Dávid azért a holmit, melyet hozott vala a poggyászok őrének keze alatt hagyván, a viadal helyére futa, és kérdezkedék, ha minden jól van-e bátyjai körűl? 23 És velök szóltában, megjelenék ama fattyú-férfiú, a Góliát nevű geti filiszteus, feljövén a filiszteusok táborából, és ugyanazon igéket mondván, és Dávid hallá azokat. 24 Az izraeliták pedig, midőn meglátták ama férfiút, mindnyájan elfutának színe elől, igen félvén tőle. 25 És mondá egynémely Izraelből: Láttátok-e ezen férfiút, ki feljött? mert Izraelt jött gúnyolni. Azért a férfiút, ki amazt megveri, meggazdagítja a király nagy gazdagsággal, és leányát neki adja, és atyja házát adómentessé teszi Izraelben. 26 És szóla Dávid a vele ott álló férfiaknak, mondván: Mit adnak a férfiúnak, ki megveri e filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izraelről? mert ki ez a körűlmetéletlen filiszteus, hogy az élő Isten hadseregét gúnyolja? 27 A nép pedig elmondá neki ugyanazon beszédet, mondván: ezeket adják a férfiúnak, ki őt megveri. 28 Mit mikor meghallott nagyobbik bátyja, Eliab, midőn a többiekkel szólott, megharaguvék Dávidra, és mondá: Miért jöttél, és miért hagytad el azon kevés juhot a pusztában? ismerem én kevélységedet és szived álnokságát; mert azért jöttél le, hogy a harczot lássad. 29 És mondá Dávid: Mit cselekedtem? nem szóbeszéd-e ez? 30 És kevéssé elfordúla tőle máshoz, és ez ugyanazon beszédet mondá. És a nép ugyanazon igét felelé neki, mint azelőtt. 31 Meghallák pedig az igéket, melyeket Dávid szóla, és elbeszélék Saul előtt. 32 Kihez mikor elvitetett, szóla neki: El ne csüggedjen valaki szive ezen; én, a te szolgád, elmegyek, és megvívok e filiszteussal. 33 És mondá Saul Dávidnak: Nem állhatsz te ellen e filiszteusnak, meg sem víhatsz vele, mert gyermek vagy, az pedig hadakozó férfiú ifjúságától. 34 És Dávid mondá Saulnak: Szolgád legelteti vala atyja nyáját; és eljövén az oroszlán vagy medve, és elvivén a kost a nyájból, 35 én megkergetém azokat és leverém, és kiragadám szájokból; és ha azok ellenem támadtak, megfogám állokat, és megfojtám és megölém azokat. 36 Mert mind oroszlánt, mind medvét öltem én, te szolgád; azért e körűlmetéletlen filiszteus is olyan lesz, mint egy azok közől. Tehát megyek, és elveszem a nép gyalázatát; mert ki ez a körűlmetéletlen filiszteus, hogy átkozni merte az élő Isten hadseregét? 37 És mondá Dávid: Az Úr, ki megszabadított engem az oroszlán kezéből és a medve kezéből, ő szabadít meg engem e filiszteus kezéből. Mondá pedig Saul Dávidnak: Menj, és az Úr legyen veled. 38 És Saul felöltözteté Dávidot az ő ruháiba, és réz-sisakot tőn fejére, és pánczélba öltözteté őt. 39 És Dávid amannak kardját felkötvén ruháján fölűl, kezdé próbálni, ha fegyverben járhat-e, mert nem szokta vala. És Dávid mondá Saulnak: Nem járhatok igy, mert nem szoktam. És letevé azokat. 40 És vevé botját, mely mindenkor kezében vala. És választa magának öt igen sima követ a patakból, és azokat pásztor-táskájába tevé, mely nála vala, és a parittyát kezébe vevé, és elindúla a filiszteus ellen. 41 Mégyen vala pedig a filiszteus, lépdelve és közelgetve Dávid ellen, és fegyverhordozója előtte. 42 És mikor megtekintette a filiszteus és látta Dávidot, lenézé őt; mert ifjú vala, piros és szép tekintetű. 43 És Dávidnak mondá a filiszteus: Vajjon eb vagyok-e én, hogy bottal jösz rám? És megátkozá a filiszteus Dávidot az ő isteneivel; 44 és mondá Dávidnak: Jöszte hozzám, és az égi madaraknak és földi vadaknak adom testedet. 45 Dávid pedig mondá a filiszteusnak: Te karddal és dárdával és paizszsal jösz rám, én pedig a seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében jövök ellened, kiket ma kigúnyoltál, 46 és az Úr kezembe ad téged, és megverlek téged, és fejedet veszem; és a filiszteusok tábora testeit ma az égi madaraknak és földi vadaknak adom; hadd tudja az egész föld, hogy van Isten Izraelben; 47 és ismerje meg az egész gyülekezet, hogy nem kard s nem dárda által szabadít az Úr; mert övé a harcz, és titeket kezeinkbe ad. 48 Midőn tehát fölkelt a filiszteus, és menvén, közelgete Dávid ellen, siete Dávid, és viadalra futa a filiszteus elé.

49 És kezét a táskába nyujtá, és egy követ vőn, és parittyával hajíta, s azt megforgatván, a filiszteust homlokba sujtá; és a kő homlokában akada, és leesék arczczal a földre. 50 Így győzé meg Dávid a filiszteust parittyával és kővel; és a megvert filiszteust megölé. És mivel kard nem volt Dávid kezében, 51 odafutván, a filiszteusra álla, és annak kardját fogá és kivoná hüvelyéből, és megölé őt és fejét vevé. Látván pedig a filiszteusok, hogy meghalt közöttük a legerősebb, megfutamodának. 52 És fölkelvén Izrael és Júda férfiai, fölrivallának, és kergeték a filiszteusokat, valamíg eljutottak a völgybe és Akkaron kapujáig; és elhullának a filiszteusok közől a sebesűltek Száraim útján, és egész Getig és Akkaronig. 53 És visszatérvén Izrael fiai, miután elkergették a filiszteusokat, földúlák azok táborát. 54 Fölvevén pedig Dávid a filiszteus fejét, Jerusalembe vivé azt; annak fegyvereit pedig a maga sátorába tevé. 55 Az időben pedig, mikor Saul látta Dávidot kimenni a filiszteus ellen, mondá Abnernek, a sereg fejedelmének: Abner! melyik nemzetségből származott ez ifjú? És mondá Abner: Él a te lelked, király! ha tudom. 56 És mondá a király: Kérdezd meg, ki fia ez az ifjú? 57 És mikor visszatért Dávid, megvervén a filiszteust, fogá őt Abner, és Saul elé vivé, kezében lévén a filiszteus feje. 58 És mondá neki Saul: Melyik nemzetségből vagy, oh ifjú? És mondá Dávid: Én a betlehemi Izai, a te szolgád fia vagyok.