Királyok (Sámuel) I. könyve 19

Dávid Jonatás által megmenekedik Saultól, ki őt Sámuelig üldözi. A próféták csoportja.

1 Saul pedig szóla fiának, Jonatásnak, és minden szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot. De Saul fia, Jonatás, igen szereti vala Dávidot. 2 És Jonatás megjelenté Dávidnak, mondván: Atyám, Saul, halálra keres téged; azért kérlek, vigyázz magadra reggel, és légy titkon, és rejtezzél el. 3 Én pedig kimenvén, atyám mellett fogok állani a mezőben, akárhol leszesz, és szólok felőled atyámnak, és a mit csak látok, hírűl adom neked. 4 Jonatás tehát jót szóla Dávid felűl atyjának, Saulnak, és mondá neki: Ne vétkezzél, király, Dávid szolgád ellen, mert nem vétett ellened, és cselekedetei igen hasznosak neked. 5 És lelkét kezébe vette, és megverte a filiszteust, és az Úr nagy szabadúlást cselekedett egész Izraelen; láttad ezt és örvendeztél. Miért vétkeznél tehát az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot, ki vétek nélkül vagyon? 6 Mit mikor hallott Saul, kiengesztelődvén Jonatás szava által, megesküvék: Él az Úr, hogy nem öletik meg! 7 Jonatás tehát szólítá Dávidot, és megjelenté neki mind ez igéket; és Jonatás bevivé Dávidot Saulhoz, és előtte vala, mint tegnap és tegnapelőtt volt. 8 De ismét háború támada, és kimenvén Dávid, hadakozék a filiszteusok ellen; és megveré őket nagy csapással, és elfutának színe elől. 9 És lőn a gonosz lélek az Úrtól Saulon; ki a maga házában ülvén, dárdát tart vala; Dávid pedig hárfát penget vala kezével. 10 És Saul a dárdával Dávidot a falhoz törekvék szegezni, de Dávid elhajola Saul színe elől, a dárda pedig seb nélkül a falba méne, és Dávid kifuta, és megszabadúla azon éjjel. 11 Saul tehát elküldé poroszlóit Dávid házába, hogy őrizzék őt, és reggel ölessék meg. Mit mikor dávidnak megjelentett felesége, Míkol, mondván: Ha meg nem szabadítod magadat ez éjjel, holnap meghalsz;

12 lebocsátá őt az ablakon. Amaz pedig elméne, és elfutván, megszabadúla. 13 Míkol pedig vőn egy faragott képet, és az ágyra tevé, és szőrös kecskebőrt tőn annak fejére, és befödé azt ruhákkal. 14 Azonban Saul poroszlókat külde, kik megfogják Dávidot; és az volt a felelet, hogy beteg. 15 És Saul ismét követeket külde, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Hozzátok hozzám az ágyban, hadd ölessék meg. 16 És mikor elmentek a követek, faragott képet találtak az ágyon, és fején a kecskebőrt. 17 És mondá Saul Míkolnak: Miért játszottál így ki engem, elbocsátván ellenségemet, hogy elszaladjon? És Míkol felelé Saulnak: Mivel ő igy szóla nekem: Bocsáss engem, mert egyébkint megöllek. 18 Dávid pedig elfutván, megszabadúla, és Sámuelhez méne Ramatába, és hírűl vive neki mindent, a mit vele Saul cselekedett vala; és elmenének ő és Sámuel, és Nájotban mulatának. 19 Hírűl vivék pedig Saulnak, mondván: Ime Dávid Najotban vagyon Ramatában. 20 Saul tehát poroszlókat külde, hogy megfogják Dávidot; kik mikor látták a próféták csoportját prófétálni, és Sámuelt felettök állani, lőn az Úr lelke rajtok is, és ők is prófétálni kezdének. 21 Midőn ezt hirűl vitték Saulnak, más követeket is külde, kik szintén prófétálának. És Saul még harmadszor külde követeket, és azok is prófétálának. És haragra gerjedvén Saul, 22 maga is Ramatába méne, és juta a nagy kútig, mely Szókóban vagyon, és kérdezvén, mondá: Mely helyen vannak Sámuel és Dávid? És megmondák neki: Ime Nájotban vannak, Ramatában. 23 És Nájotba méne, Ramatában, és lőn rajta is az Úr lelke, és mégyen vala, járdogálván, és prófétál vala, míg Nájotba jutott, Ramatában. 24 És ő is megfosztá magát ruháitól és prófétála a többivel Sámuel előtt, és leborúla mezítelen azon egész nap és éjjel. Innen származott a közmondás: Vajjon Saul is a próféták között van-e?