Királyok (Sámuel) I. könyve 20

1 Dávid pedig elfuta Nájotból, mely Ramatában vagyon, és elmenvén, szóla Jónatás előtt: Mit míveltem, mi az én gonoszságom, és mi az én vétkem atyád ellen, hogy életemet keresi? 2 Ki mondá neki: Távol legyen, nem halsz meg; mert atyám nem cselekszik valami nagyot vagy kicsinyt, hanemha előbb megjelenti nekem; vajjon atyám csak ezt titkolta volna tőlem el? Nem, ez nem lehet. 3 És ismét megesküvék Dávidnak. De ez mondá: Atyád bizonynyal tudja, hogy kedvet találtam szemeid előtt, és mondani fogja: Ne tudja ezt Jonatás, netalán megszomorodjék. Sőt él az Úr, és él a te lelked! hogy (úgy szólván) csak egy lépésnyire vagyunk, én és a halál. 4 És Jonatás mondá Dávidnak: A mit csak mond nekem a te lelked, megcselekszem neked. 5 Dávid pedig mondá Jonatásnak: Ime holnap újhold ünnepe van, és nekem szokás szerint a király mellé kellene ülnöm az ételhez; hanem bocsáss engem, hadd rejtezzem el a mezőn harmadnap estéig. 6 Ha atyád körűltekintvén, kérdést tesz felőlem, feleld neki: Kért engem Dávid, hogy sietve városába, Betlehembe mehessen: mert esztendőnkinti áldozata van ott egész nemzetségének. 7 Ha mondja: Jól van; békesége lesz a te szolgádnak. Ha pedig megharagszik, tudjad, hogy betelt az ő gonoszsága. 8 Cselekedjél azért irgalmasságot szolgáddal; mert azt cselekedted, hogy én, a te szolgád, az Úr szövetségét kössem veled. Ha pedig valami gonoszság van bennem, te ölj meg, és atyádhoz ne vigy be engem. 9 És mondá Jonatás: Távol legyen az tőled, mert ha bizonynyal megértem, hogy atyám gonoszsága betelt ellened, nem lehet, hogy meg ne jelentsem neked. 10 És felelé Dávid Jonatásnak: Ki hozza hírűl nekem, hatalán atyád valamit keményen felel neked felőlem? 11 És Jonatás mondá Dávidnak: Jer és menjünk ki a mezőre. És mikor mindketten kimentek a mezőre, 12 Jonatás mondá Dávidnak: Izrael Ura Istene! ha kitanúlom atyám szándékát holnap vagy holnapután, és valami jó leend Dávidról, és mindjárt el nem küldök hozzád, és meg nem jelentem neked: 13 ezeket cselekedje az Úr Jonatásnak, és ezeket mívelje. Ha pedig megmarad atyám gonoszsága ellened: füledbe mondom meg, és elbocsátlak téged, hogy békével menj, és legyen az Úr veled, mint atyámmal volt. 14 És ha még élek, cselekedd az Úr irgalmasságát velem; ha pedig meghalok, 15 el ne vond irgalmasságodat házamtól örökké, mikor az Úr kiirtja Dávid minden ellenségeit a földről; vegye el Jonatást az ő házából és álljon boszút az Úr Dávid ellenségein. 16 Szövetséget szerze tehát Jonatás Dávid házával; és az Úr boszút álla Dávid ellenségein. 17 És ismét megesküvék Jonatás Dávidnak, mivel szerette őt, mert mint önnön lelkét, úgy szereti vala őt. 18 És mondá neki Jonatás: Holnap újhold ünnepe vagyon, és kérdés lesz felőled; 19 mert helyed üres lesz holnaputánig. Jőj le tehát sietve, és menj ama helyre, hol el kell rejtezned az napon, melyen szabad munkálkodni, és ülj azon kő mellé, melynek neve Ezel. 20 És én három nyilat lövök melléje, és úgy lövöm, mintha czéllövésben gyakorolnám magamat. 21 Elküldök egy gyermeket is, mondván neki: Eredj és hozd el nekem a nyilakat. 22 Ha mondandom a gyermeknek: Ime a nyilak innen vannak rajtad, vedd föl azokat; jőj hozzám, mert békeséged vagyon, és semmi gonosz nincsen, él az Úr! Ha pedig igy szólok a gyermeknek: Ime a nyilak túl vannak rajtad; menj el békével, mert az Úr elbocsátott téged. 23 Az ige felől pedig, melyet én s te szólottunk, legyen az Úr tanú közöttem és közötted mindörökké. 24 Elrejtezék tehát Dávid a mezőben, és eljöve az újhold ünnepe, és leüle a király kenyeret enni. 25 És mikor a király (szokás szerint) leült székébe, mely a fal mellett vala, fölkele Jonatás, és Abner üle Saul mellé, és Dávid helye üresen marada. 26 És Saul nem szóla semmit az napon; mert gondolja vala, talán az történt rajta, hogy nem tiszta, s még nem tisztúlt meg. 27 És mikor eljött az újhold ünnepe után a másodnap, Dávid helye ismét üres vala. És mondá Saul fiának, Jonatásnak: Miért nem jött el Izai fia enni sem tegnap, sem ma? 28 És Jonatás felelé Saulnak: Igen kére engem, hogy Betlehembe mehessen, 29 és mondá: Bocsáss el engem, mert esztendőnkinti áldozat van ama városban, bátyáim közől egyik meghívott engem; most tehát ha kedvet találtam szemeid előtt, hadd menjek hamar, és látogassam meg bátyáimat. Ez okért nem jött a király asztalához. 30 Megharagudván pedig Saul Jonatásra, mondá neki: Szemtelen asszony fia! nem tudom-e én, hogy Izai fiát szereted tenkisebbségedre és gyalázatos anyád szégyenére? 31 Mert valamíg Izai fia él a földön, meg nem állapodol te, sem királyságod. Azért ezennel küldj el, és vezesd hozzám őt; mert halál fia. 32 Felelvén pedig Jonatás atyjának, Saulnak, mondá: Miért haljon meg? mit cselekedett? 33 És dárdát ragada Saul, hogy átverje őt. És megérté Jonatás, hogy atyjánál el van végezve Dávid megöletése. 34 Fölkele tehát Jonatás az asztaltól fölgerjedett haraggal, és nem evék az újhold ünnepének második napján kenyeret. Mert bánkodik vala Dávidért, mivelhogy őt atyja meggyalázta. 35 És midőn reggel megviradott, elméne Jonatás a mezőre Dáviddal történt egyezése szerint, és egy kis gyermek vele; 36 és mondá gyermekének: Eredj, és hozd el nekem a nyilakat, melyeket ellövök. És mikor a gyermek elfutott, más nyilat löve túl a gyermeken. 37 Eljuta tehát a gyermek a nyil helyére, melyet Jonatás ellőtt vala, és kiálta Jonatás a gyermek után, és mondá: Ime ott van a nyil még túl rajtad. 38 És ismét kiálta Jonatás a gyermek után, mondván: Siess gyorsan, meg ne állj. Jonatás gyermeke pedig fölszedé a nyilakat, és urához hozá; 39 és teljességgel nem tudja vala, mi történik, mert csak Jonatás és Dávid tudják vala a dolgot. 40 Jonatás tehát a gyermeknek adá fegyvereit, és mondá neki: Eredj, és vidd a városba. 41 És mikor a gyermek elment, fölkele Dávid azon helyről, mely dél felé vala, és arczczal a földre borúlván, meghajola háromszor; és megcsókolván egymást, sírának együtt, de kivált Dávid.

42 Mondá azért Jonatás Dávidnak: Menj békével. A mi iránt megesküdtünk ketten az Úr nevére, mondván: Az Úr legyen közöttem és közötted, az én ivadékom és a te ivadékod között mindörökké…