Királyok (Sámuel) I. könyve 21
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Dávid Nóbéba jut éhezve Akimelek paphoz, és Ákis, filiszteus királyhoz.
1 És fölkele Dávid és távozék; de Jonatás is a városba méne. 2 Dávid pedig Nóbéba juta Akimelek paphoz, és elálmélkodék Akimelek azért, hogy oda jött Dávid. És mondá neki: Miért vagy egyedűl és senki sincs veled? 3 És Dávid mondá Akimelek papnak: A király parancsola nekem egy dolgot, és mondá: Senki ne tudja azt, a miért tőlem küldettél, és a mi parancsokat neked adtam; azért szolgáimat is erre s erre a helyre igazítottam. 4 Most tehát ha van valami kezednél, adj vagy öt kenyeret nekem, vagy a mit találsz. 5 És a pap felelvén Dávidnak, mondá neki: Nincs közkenyér kezemnél, hanem csak a szent kenyér; tiszták-e a szolgák főképen az asszonyoktól? 6 És felelé Dávid a papnak, és mondá neki: Bizonyára, ha az asszonyokról van szó, megtartóztattuk magunkat tegnap és tegnapelőttől, mikor kiindúltunk, és a legények edényei szentek voltak; s ámbár ez az út megfertőztetett, de az is megszenteltetik ma az edényekben. 7 A pap tehát szentelt kenyeret ada neki; mert nem vala ott kenyér, hanem csak a kitett kenyerek, melyek az Úr színe elől elvitettek vala, hogy meleg kenyerek tétessenek ki. 8 Vala pedig ott azon nap egy férfiú Saul szolgái közől az Úr hajlékában, Dóeg nevű idumei, Saulnak leghatalmasabb pásztora. 9 És Dávid mondá Akimeleknek: Van-e itt kezednél dárda vagy kard? mert kardomat és fegyvereimet nem hoztam el magammal, mivel a király megbízása siettet vala. 10 És mondá a pap: Ime itt van a filiszteus Góliát kardja, kit megvertél a terebint-völgyben, lepelbe takarva az efód mögött: ha azt el akarod vinni, vidd; mert itt nincs más azon kivűl. És mondá Dávid: Nincs más ahhoz hasonló, add azt nekem. 11 Fölkele tehát Dávid, és elfuta azon nap Saul szine elől; és méne Ákishoz, a geti királyhoz. 12 És Ákis szolgái, midőn meglátták Dávidot, mondák: Vajjon nem ez-e Dávid, a földnek királya? nem ennek énekeltek-e seregenkint, mondván: Saul ezeret vert meg, és Dávid tízezeret? 13 Dávid pedig szivére vette e beszédeket, és igen megijede Ákisnak, a geti királynak színétől. 14 És elváltoztatá arczát előttök, és ide s tova dőlöng vala kezeik között; és az ajtó szárnyaiba ütközik vala, nyála lefolyván szakállára. 15 És Ákis mondá szolgáinak: Láttátok, hogy ez ember bolond; miért hoztátok őt hozzám? 16 Szűkölködünk-e bolondokban, mivel ezt behoztátok, hogy bolondoskodjék előttem? ez jön-e az én házamba?