Királyok (Sámuel) I. könyve 22

1 Dávid tehát elméne onnan, és Odollam barlangjába futa. Mit mikor meghallottak bátyjai, és atyja egész háza, lemenének oda hozzája. 2 És hozzá gyűlének mindazok, kik nyomorúságban és adóssággal terhelve valának, és az elkeseredett szivűek; és ő azok fejedelme lőn, és vele mintegy négyszáz férfiú vala. 3 És elindula onnan Dávid Maszfába, mely Moábé; és mondá a moábi királynak: Maradjon, kérlek, atyám és anyám veletek, míg megtudom, mit fog az Isten velem cselekedni. 4 És a moábi király színe előtt hagyá őket, és nála lakának mind ama napokon, melyeken át Dávid az erősségben vala. 5 És Gád próféta mondá Dávidnak: Ne maradj az erősségben, eredj és menj Júda földére. És elméne Dávid, és juta Háret erdejébe. 6 És meghallá Saul, hogy látták Dávidot és a vele lévő férfiakat. Saul tehát, mikor Gábaába lakott és a berekben, mely Rámában vagyon, dárdát tartván kezében, és minden szolgái körűle állának, 7 mondá előtte álló szolgáinak: Halljátok most, Jémini fiai! Vajjon Izai fia ád-e mindnyájatoknak mezőket és szőlőket, és ő tesz-e mindnyájatokat ezredesekké és századosokká, 8 hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem, és nincs, a ki hírt adjon holott még fiam is szövetséget kötött Izai fiával? Nincs, ki ügyemet szánja közőletek, sem a ki hírt adjon; mivelhogy fiam ellenem támasztotta szolgámat, ki e mai napig utánam lelkesedik. 9 Felelvén pedig az előtte álló idumei Dóeg, ki fő vala Saul szolgái között, mondá: Láttam Izrai fiát Nóbéban, Akitob fiánál, Akimelek papnál. 10 Ki tanácsot kérdett az Úrtól felőle, és eleséget adott neki; még a filiszteus Góliát kardját is neki adta. 11 Elkülde tehát a király, hogy híjják el Akitob fiát, Akimelek papot és atyja egész házát, a papokat, kik Nóbéban valának, kik mindnyájan eljövének a királyhoz. 12 És mondá Saul Akimeleknek: Halljad, Akitob fia! Ki felelé: Itt vagyok, uram! 13 És mondá neki Saul: Miért esküdtetek össze ellenem, te és Izai fia, és kenyereket s kardot adtál neki, és tanácsot kérdettél felőle az Istentől, hogy ellenem támadjon, leselkedő lévén e mai napig? 14 És felelvén Akimelek a királynak, mondá: Kicsoda oly hív minden szolgáid közől, mint Dávid, a király veje, ki eljár parancsaidban, és dicsőséges a te házadban? 15 Ma kezdtem-e felőle tanácsot kérdeni az Istentől? távol legyen tőlem! Ne gyanúsítsa a király szolgáját ily dologról atyám egész házában; mert szolgád nem tudott semmit e dologban, sem kicsinyt, sem nagyot. 16 És mondá a király: Halállal halsz meg, Akimelek, te és atyád egész háza. 17 És a király mondá a legényeknek, kik körűle állottak vala: Fordúljatok, és öljétek meg az Úr papjait; mert kezök Dáviddal vagyon, tudván, hogy elszökött, és nem adták hirűl nekem. A király szolgái pedig nem akarák kinyujtani kezeiket az Úr papjaira. 18 És a király mondá Dóegnak: Fordúlj te, és rohanj a papokra. És az idumei Dóeg megfordúlván, a papokra rohana, és az nap gyolcs efódba öltözött nyolczvanöt férfiút öle meg. 19 Nóbét, a papok városát pedig megveré fegyverrel, a férfiakat és asszonyokat, a kisdedeket és csecsemőket, az ökröt, szamarat és juhot fegyver élével. 20 Elszaladván pedig Akitob fiának, Akimeleknek egyik fia, kinek Abiatar vala neve, Dávidhoz futa, 21 és hírűl vivé neki, hogy Saul megölte az Úr papjait. 22 És Dávid mondá Abiatarnak: Tudtam én az nap, hogy mivel az idumei Dóeg ott volt, kétség nélkül hirűl adja Saulnak. Én vagyok vétkes atyád minden lelkeiért. 23 Maradj velem, ne félj; ha valaki az én életemet keresi, a te életedet is keresi, és velem megtartatol.