Királyok (Sámuel) I. könyve 23

Dávid megszabadítja Ceila városát a filiszteusoktól, elárultatik, üldöztetik és csodálatosan megmenekszik.

1 És hírt adának Dávidnak, mondván: Ime a filiszteusok víják Ceilát, és dúlják a szérűket. 2 Dávid tehát tanácsot kérde az Úrtól, mondván: Elmenjek-e, és megverem-e e filiszteusokat? És az Úr mondá Dávidnak: Eredj, és megvered a filiszteusokat, és Ceilát megszabadítod. 3 És a férfiak, kik Dáviddal valának, mondák neki: Ime mi itt Judeában lévén, félünk; mennyivel inkább, ha elmegyünk Ceilába a filiszteusok seregei ellen? 4 Annakokáért Dávid ismét tanácsot kérde az Úrtól. Ki felelvén, mondá neki: Kelj föl, és menj Ceilába, mert kezedbe adom a filiszteusokat. 5 Elméne tehát Dávid és az ő férfiai Ceilába, és hadakozék a filiszteusok ellen, és elhajtá azok barmait, és megveré őket nagy csapással; és Dávid megszabadítá Ceila lakóit. 6 Az időben pedig, mikor Akimelek fia, Abiatar, Dávidhoz futott Ceilába, az efódot magával vivén, ment vala le. 7 És Saulnak hírűl vivék, hogy Dávid Ceilába ment; és mondá Saul: Isten őt kezeimbe adta, és megrekedt, bemenvén a városba, melyen kapuk és zárak vannak. 8 És megparancsolá Saul az egész népnek, hogy menjen le harczra Ceilába, és szálljon Dávidra és az ő férfiaira. 9 Mit mikor Dávid megértett, hogy Saul alattomban gonoszt forral ellene, mondá Abiatar papnak: Vedd magadra az efódot. 10 És mondá Dávid: Izrael Ura Istene! hírt hallott a te szolgád, hogy Saul Ceilába készűl jőni, hogy lerontsa a várost miattam; 11 kezébe adnak-e engem a ceilai férfiak? és lejön-e Saul, mint szolgád hallotta? Izrael Ura Istene! jelentsd meg a te szolgádnak ezt. És mondá az Úr: Lejő. 12 És mondá Dávid: A ceilai férfiak Saul kezébe adnak-e engem és a férfiakat, kik velem vannak? És mondá az Úr: Kezébe adnak. 13 Fölkele tehát Dávid és férfiai mintegy hatszázan, és kimenvén Ceilából, ide s tova bujdosnak vala, bizonytalanok lévén; és hírűl vivék Saulnak, hogy Dávid elfutott Ceilából, és megszabadult; azért nem méne ki. 14 Dávid pedig a pusztában igen erős helyeken vala, és Zif pusztájának hegyén, az erdős hegyen lakék; Saul mindazáltal keresi vala őt mindennap, de Isten nem adá őt kezébe. 15 És Dávid látá, hogy Saul kiment keresni az ő életét. Dávid pedig Zif pusztáján vala az erdőben. 16 És Saul fia, Jonatás fölkele és Dávidhoz méne az erdőbe, és megerősíté az ő kezét Istenben, és mondá neki: 17 Ne félj, mert nem talál meg téged atyám, Saul keze, és te uralkodni fogsz Izraelen, és én leszek utánad második; de atyám, Saul is tudja ezt. 18 Szövetséget tőn azért mind a kettő az Úr előtt; és Dávid az erdőben marada, Jonatás pedig házába tére. 19 De a zifeusok fölmenének Saulhoz Gábaába, mondván: Ime Dávid nem nálunk lappang-e az erdő legbátorságosabb helyein, Hakila halmán, mely a pusztának jobbja felől vagyon? 20 Most tehát a mint lelked kívánkozott lejőni, jőj le; a mi dolgunk pedig, hogy őt a király kezébe adjuk. 21 És mondá Saul: Áldottak legyetek ti az Úrtól, hogy megszántátok ügyemet. 22 Menjetek el tehát, kérlek, és szorgalmasabban készűljetek fel, és még jobban vizsgáljátok és szemléljétek meg a helyet, hol jár az ő lába, vagy ott ki látta őt; mert azt véli felőlem, hogy álnokúl leselkedem utána. 23 Szemléljétek és nézzétek meg minden rejtekhelyét, melyekben rejtezik; és térjetek vissza hozzám, ha bizonyos a dolog, hogy elmenjek veletek. Ha szintén a földbe bujt is, kikeresem őt Júda minden ezrei között. 24 Amazok pedig fölkelvén, elmenének Zifbe Saul előtt; Dávid pedig és férfiai Maon pusztájában valának a mezőségen, Jeszimon jobbja felől. 25 Elméne tehát Saul és társai őt fölkeresni; és hírűl vivék Dávidnak, és mindjárt leméne a kősziklához, és Maon pusztájában lakék. Mit mikor Saul meghallott, kergeté Dávidot Maon pusztájában. 26 És Saul a hegy oldalán megy vala egyfelűl, Dávid pedig és férfiai a hegy oldalán valának másfelűl; de Dávidnak nem vala reménye elfuthatni Saul elől. Saul tehát és férfiai koszorú módjára körűlvevék Dávidot és férfiait, hogy megfogják őket. 27 S ekkor követ juta Saulhoz, mondván: Siess és jer, mert a filiszteus beütött a földre. 28 Saul tehát visszatére, megszűnvén űzni Dávidot, és méne a filiszteusok elé. Azért nevezék ama helyet: elválasztó kősziklának.