Királyok (Sámuel) I. könyve 24

1 Dávid pedig fölméne onnan, és Engaddi legbátorságosabb helyein lakék. 2 És mikor Saul visszatért, miután elűzte a filiszteusokat, hirt adának neki, mondván: Ime Dávid Engaddi pusztájában vagyon. 3 Saul tehát maga mellé vevén háromezer válogatott férfiút egész Izraelből, elméne fölkeresni Dávidot és férfiait, még az igen meredek kősziklákon is, melyeken csak a vadkecskék járnak. 4 És a juhok aklaihoz juta, melyek az útfélen valának. És barlang vala ott, melybe Saul beméne, hogy szükségét végezze, Dávid pedig és férfiai a barlang belső részében lappangnak vala. 5 És Dávidnak mondák szolgái: Ime a nap, melyről neked az Úr szólott: Én kezedbe adom ellenségedet, hogy cselekedjél vele, a mint szemeidnek tetszik. Dávid tehát fölkele, és elmetszé Saul köntöse szélét alattomban. 6 De mégis vere Dávid szive, azért, hogy Saul köntöse szélét elmetszette. 7 És mondá férfiainak: Legyen az Úr kegyelmes nekem, hogy ne cselekedjem e dolgot az én urammal az Úr fölkentjével, hogy kezemet rája vessem, mert az Úr fölkentje. 8 És Dávid lecsillapítá férfiait beszédével, és nem engedé nekik, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig fölkelvén a barlangból, mégyen vala az elkezdett uton. 9 Fölkele pedig utána Dávid is, és kilépvén a barlangból, kiálta Saul után, mondván: Uram, királyom! És hátratekinte Saul, és Dávid leborúlván arczczal a földre, meghajtá magát, 10 és mondá Saulnak: Miért hallgatsz azon emberek szavára, kik azt mondják, hogy Dávid gonoszt forral ellened?

11 Ime ma látták szemeid, hogy az Úr kezembe adott téged a barlangban; és gondolám, hogy megöljelek téged. De szemem megkímélt téged; mert mondám: Nem nyujtom ki kezemet az én Uram ellen, mert az Úr fölkentje. 12 Sőt inkább, atyám! lásd, és ismerd meg köntösöd szélét kezemben; mert mikor elmetszettem köntösöd szélét, nem akartam kezemet kinyujtani ellened. Vedd ezt figyelembe és lásd, hogy nincs gonoszság kezemben, sem hamisság, s nem vétettem ellened; te pedig leselkedel életem után, hogy elvedd azt. 13 Az Úr tegyen itéletet közöttem és közötted, és az Úr álljon boszút rajtad; de az én kezem ne legyen rajtad. 14 Mint a régi közbeszédben is mondatik: Az istentelenektől származik az istentelenség; az én kezem azért ne legyen rajtad. 15 Kit kergetsz? Izrael királya! kit kergetsz? egy holt ebet kergetsz és egy bolhát. 16 Az Úr legyen itélő bíró, és tegyen itéletet közöttem és közötted; lássa, és vizsgálja meg ügyemet, és kezedből mentsen ki engem. 17 Mikor pedig Dávid, így szólván Saulnak, elvégezte ezen beszédeket, mondá Saul: A te szavad-e ez, fiam, Dávid? És Saul fölemelé szavát és síra, 18 és mondá Dávidnak: Te igazabb vagy, mint én; mert te velem jót cselekedtél, én pedig gonoszszal fizettem neked. 19 És megmutattad ma, micsoda jót cselekedtél velem; mi módon adott engem az Úr kezedbe, és nem öltél meg engem; 20 mert kicsoda az, ki midőn ellenségére talál, őt jó úton bocsátja el? De az Úr fizessen neked hasonló jóval azért, a mit velem cselekedtél. 21 És most mivel tudom, hogy bizonynyal országlani fogsz, és kezedben lesz Izrael országa: 22 esküdjél meg nekem az Úrra, hogy el nem törlöd utánam ivadékomat, el sem veszed nevemet atyám házából. 23 És Dávid megesküvék Saulnak. Saul tehát elméne házába; Dávid pedig és férfiai fölmenének bátorságosabb helyekre.