Királyok (Sámuel) I. könyve 28

A filiszteusok hadat indítanak Saul ellen. Saul egy ördöngös asszonyhoz megy, és beszél Sámuel lelkével.

1 Lőn pedig ama napokban, egybegyüjték a filiszteusok seregeiket, hogy hadra készűljenek Izrael ellen. És Ákis mondá Dávidnak: Tudván tudjad most, hogy velem jösz a táborba te és férfiaid. 2 És Dávid mondá Ákisnak: Most tudod meg, miket fog cselekedni szolgád. És Ákis mondá Dávidnak: Én is fejem őrzőjévé teszlek téged minden időre. 3 Sámuel pedig meghala, és siratá őt egész Izrael, és eltemeték őt Ramatában, az ő városában. És Saul kiirtá a jóslókat és varázslókat a földről. 4 És egybegyűlének a filiszteusok, és elmenének, és táborba szállának Szunámban; Saul is egybegyűjté egész Izraelt, és Gelboéba érkezék. 5 És meglátván Saul a filiszteusok táborát, megfélemlék, és szíve igen megréműle. 6 És tanácsot kérde az Úrtól, és nem felele neki sem álmok által, sem a papok által, sem a próféták által. 7 És Saul mondá szolgáinak: Keressetek nekem egy jóslelkű asszonyt, ahhoz megyek, és nála tudakozódom. És szolgái mondák neki: Van egy jóslelkű asszony Endorban. 8 Elváltoztatá tehát viseletét, és más ruhákba öltözék, és elmenének ő és vele két férfiú, és az asszonyhoz jutának éjjel, és mondá neki: Jövendölj nekem jóslélekkel, és támaszd föl, a kit mondok neked. 9 És mondá neki az asszony: Ime te tudod mennyit cselekedett Saul, és mi módon irtotta ki a jósokat és varázslókat a földről; miért incselkedel hát életem ellen, hogy megöljenek? 10 És Saul megesküvék neki az Úrra, mondván: Él az Úr! hogy nem történik rajtad semmi rosz e dolog miatt.

11 És mondá neki az asszony: Kit támaszszak föl neked? Ki mondá: Sámuelt támaszd föl nekem. 12 Mikor tehát az asszony meglátta Sámuelt, fölkiálta nagy szóval, és mondá Saulnak: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul. 13 És mondá neki a király: Ne félj; mit láttál? És az asszony mondá Saulnak: Isteneket láték feljőni a földből. 14 És mondá neki: Minő az alakja? S mondá: Egy öreg férfiú jő fel, és palást van rajta. És megérté Saul, hogy az Sámuel, és arczra borúlván, földig meghajtá magát. 15 Sámuel pedig mondá Saulnak: Miért háborgattál engem, hogy felköltessem? És mondá Saul: Igen szorongattatom; mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, és az Isten eltávozott tőlem, és nem akart engem meghallgatni sem a próféták által, sem álmok által; téged híttalak tehát, hogy megmutasd nekem, mit míveljek. 16 És mondá Sámuel: mit kérdesz engem, holott az Úr eltávozott tőled, és vetélytársadhoz ment? 17 Mert úgy cselekszik veled az Úr, mint általam szólott, és kiszakasztja kezedből országodat, és felebarátodnak, Dávidnak adja, 18 mivelhogy nem engedelmeskedtél az Úr szavának, és nem töltötted ki haragja búsulását Amaleken. Azért a mit szenvedsz, az Úr cselekedte ma veled. 19 És az Úr veled Izraelt is a filiszteusok kezébe adja; holnap pedig te és fiaid velem lesztek; sőt Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr. 20 És Saul azonnal leesék a földre elterűlve; mert megréműle Sámuel beszédén és erő nem vala benne, mivel azon egész nap nem evett vala kenyeret. 21 Beméne tehát az asszony Saulhoz, (mert igen megháborodott vala), és mondá neki: Ime szolgálód engedelmeskedett szavadnak, és kezembe tettem lelkemet, és meghallgattam beszédeidet, melyeket nekem szólottál. 22 Most tehát halljad te is szolgálód szavát, és egy falat kenyeret teszek eléd, hogy evén, megerősödjél és útra mehess. 23 De ő nem akara, mondván: Nem eszem. Ekkor sürgeték őt szolgái és az asszony, és végre hallgatván szavokra, fölkele a földről, és az ágyra üle. 24 Azon asszonynak pedig egy hizlalt borja vala a háznál, és siete, és megölé azt; és lisztet vőn, és meggyúrá azt, és kovásztalan pogácsákat süte; 25 és eléje tevé Saulnak és szolgáinak. Kik miután ettek, fölkelének, és azon egész éjjel menének.