Királyok (Sámuel) I. könyve 3

1 A gyermek Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak Héli előtt, és az Úr beszéde drágalátos vala azon napokban; s nem vala látható jelenés. 2 Lőn pedig egyik nap, Héli maga helyén fekszik vala, és szemei meghomályosodván, nem láthat vala. 3 Mielőtt az Isten lámpája eloltatott, Sámuel az Úr templomában aluszik vala, hol az Isten szekrénye vala. 4 És szólítá az Úr Sámuelt. Ki felelvén, mondá: Itt vagyok. 5 És Hélihez futa, és mondá: Itt vagyok, mert hittál engem. Ki mondá: Nem híttalak; menj vissza és aludjál. És elméne és aluvék. 6 És az Úr ismét szólítá Sámuelt. És fölkelvén Sámuel Hélihez méne, és mondá: Itt vagyok, mert híttál engem. Ki felelé: Nem hittalak, fiam; menj vissza és aludjál. 7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, és az Úr beszéde még ki nem jelentetett neki. 8 És az Úr még harmadszor is szólítá Sámuelt. Ki fölkelvén, Hélihez méne, 9 és mondá: Itt vagyok, mert hittál engem. Észrevevé ekkor Héli, hogy az Úr hivá a gyermeket, és mondá Sámuelnek: Menj és aludjál; és ha ezután szólít téged, mondjad: Szólj, Uram! mert hallja a te szolgád. Elméne tehát Sámuel, és aluvék a maga helyén. 10 És eljöve az Úr, és megálla, és szólítá, a mint szólította volt másodszor: Sámuel, Sámuel! És mondá Sámuel: Szólj, Uram! mert hallja a te szolgád. 11 És mondá az Úr Sámuelnek: Ime én oly dolgot cselekszem Izraelben, melyet a ki halland, megcsendűl mind a két füle. 12 Az napon föltámasztom Héli ellen mind, a miket mondottam az ő házára; elkezdem és beteljesítem. 13 Mert megjövendöltem neki, hogy házát megitélem örökre a gonoszságért; mivel tudja vala, hogy fiai méltatlanúl cselekszenek, és nem feddé meg őket. 14 Azért megesküdtem Héli házának: hogy az ő háza gonoszságát nem engesztelik ki áldozatok és ajándékok mindörökre. 15 Sámuel pedig aluvék reggelig, és megnyitá az Úr háza ajtait. És Sámuel fél vala Hélinek megjelenteni a látomást. 16 Héli tehát szólítá Sámuelt, és mondá: Sámuel, fiam! Ki felelvén, mondá: Jelen vagyok. 17 És kérdezé őt: Micsoda beszéd az, melyet az Úr neked szólott? kérlek, ne titkold tőlem. Ezeket cselekedje veled az Isten, és ezeket mívelje, ha eltitkolod tőlem a beszédet mindazon igék szerint, melyek mondattak neked. 18 Megjelenté tehát Sámuel mind a beszédeket, és nem titkolá tőle. És amaz felelé: Ő az Úr, a mi jó az ő szemei előtt, cselekedje meg. 19 Sámuel pedig felnövekedék, és vele lévén az Úr, semmi sem esék porba az ő szavaiból. 20 És megismeré egész Izrael, Dántól Berszabeéig, hogy Sámuel hív prófétája az Úrnak. 21 És az Úr többször megjelene azután Sílóban, a mint kinyilatkoztatta vala magát az Úr Sámuelnek Sílóban az Úr igéje szerint. És beteljesedék Sámuel beszéde egész Izraelen.