Királyok (Sámuel) I. könyve 30

1 És mikor Dávid és fiai harmadnapra Szicelegbe jutottak, az amalecíták beütöttek vala a déli részről Szicelegbe, és megvervén Sziceleget, és meggyujtották azt tűzzel, 2 fogva vitték vala onnan az asszonyokat kicsinytől nagyig; de senkit sem öltek vala meg, hanem magokkal vivén, útjokra mentek vala. 3 Midőn tehát Dávid és férfiai a városba jutottak, és azt tűzzel leégetve találták, és hogy feleségeik és fiaik és leányaik fogva vitettek, 4 fölemélék szavokat Dávid és a nép, mely vele vala, és sírának, miglen megszűnék könyhullatásuk. 5 Mivel Dávidnak is két feleségét vitték fogva, a jezraheli Akinoamot, és a karméli Nábál feleségét, Abigailt. 6 És igen megszomorodék Dávid; mert a nép meg akarja vala őt kövezni, minthogy el vala keseredve minden férfiú lelke fiaiért és leányaiért. De Dávid megerősödék az ő Urában Istenében. 7 És mondá Abiatar papnak, Akimelek fiának: Hozd hozzám az efódot. És Abiatar elhozá Dávidhoz az efódot; 8 és Dávid tanácsot kérde az Úrtól mondván: Űzőbe vegyem-e e rablókat, és elérem-e őket vagy sem? És az Úr mondá neki: Vedd űzőbe, mert kétségkivűl eléred őket, és a martalékot kiragadod. 9 Elméne tehát Dávid és a vele lévő hatszáz férfiú, és jutának Beszor patakáig, és némelyek elfáradván, megállának. 10 Dávid pedig maga és a négyszáz férfiú űzőbe méne; mert elmaradtak vala kétszázan, kik elfáradván, nem mehetének át Beszor patakán. 11 És egy egyiptomi férfiút találának a mezőn, és Dávidhoz vivék őt, és kenyeret adának neki enni és vizet inni, 12 meg egy csomó száraz fügét is, és két kötés aszúszőlőt. Mikor ezeket megette, visszatérvén ereje, megkönnyebbedék; mert nem evett kenyeret, sem vizet nem ivott vala három nap és három éjjel. 13 És mondá neki Dávid: Kié vagy te? vagy honnan, és hová mégy? Amaz mondá: egyiptomi legény vagyok, egy amalecíta férfi szolgája; uram elhagyott, mert betegedni kezdtem tegnap előtt. 14 Mivelhogy mi ütöttünk be Ceretinek déli részére és Júda ellen és Kálebnek déli részére, és Sziceleget meggyujtottuk tűzzel. 15 És mondá neki Dávid: Elvezethetsz-e engem azon csoportra? Ki mondá: Esküdjél meg nekem az Istenre, hogy nem ölsz meg és nem adsz engem uram kezébe, és én elvezetlek téged azon csoportra. És megesküvék neki Dávid. 16 Ki mikor elvezette őt, ime amazok letelepedve valának az egész föld szinén, evén és iván, és mintegy ünnepet tartván mindazon zsákmányért és ragadományokért, melyeket kaptak a filiszteusok földén és Júda földén. 17 És Dávid veré őket estétől más nap estéig, és senki sem futa el közőlük egyéb, csak négyszáz ifjú legény, kik tevékre ültek és elszaladtak vala. 18 Visszavevé tehát Dávid mind a miket elvittek vala az amalecíták; két feleségét is megszabadítá. 19 És semmi híja nem volt kicsinytől nagyig, sem a fiuknak, sem a leányoknak, sem a ragadományoknak; Dávid mindeneket visszahoza, a miket csak elragadtak vala. 20 És visszahozván minden nyájat és csordát, maga előtt hajtá, és mondá: Ez Dávid zsákmánya. 21 Jöve pedig Dávid a kétszáz férfiúhoz, kik elfáradván, elmaradtak, és nem követhették vala Dávidot, és parancsot vőnek, hogy üljenek le Beszor patakánál; ezek kimenének Dávid és a nép elé, mely vele vala. És Dávid a néphez járúlván, köszönté őket békeségesen. 22 De felelvén minden gonosz és gaz férfiú azon férfiak között, kik elementek vala Dáviddal, mondá: Mivelhogy nem jöttek el velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, melyet megmentettünk, hanem legyen elég mindeniknek az ő felesége és fiai, kiket midőn átvesznek, távozzanak. 23 Dávid pedig mondá: Ne cselekedjetek úgy, atyámfiai, azokkal, miket nekünk adott az Úr, megőrizvén minket, és kezeinkbe adván a rablókat, kik ránk ütöttek, 24 és senki se hallgasson közőletek e beszédre; mert egyenlő része lesz a harczra menőnek és a poggyásznál maradónak, és egyaránt osztozzanak. 25 És ez az naptól és azután rendelés és végzés lőn, és mint törvény áll Izraelben mind e napig. 26 Dávid tehát eljuta Szicelegbe, és a zsákmányból ajándékokat külde Júda véneinek, az ő felebarátainak, mondván: Vegyetek áldomást az Úr ellenségeinek martalékából… 27 azoknak, kik Bételben valának, és kik Rámotban délfelől, és kik Jéterben, 28 és kik Aroerben, és kik Szefamotban, és kik Esztamóban, 29 és kik Rakalban, és kik Jerameel városaiban, és kik Céni városaiban, 30 és kik Aramában, és kik Aszan tavánál, és kik Atakban, 31 és kik Hebronban, és a többinek, kik azon helyeken valának, melyeken tartózkodott vala Dávid és férfiai.