Királyok (Sámuel) I. könyve 4

1 És lőn ama napokban, egybegyűlének a filiszteusok hadakozni, és Izrael a filiszteusok elé méne a harczra, és táborba szálla a segítség kövénél. A filiszteusok pedig Áfekbe menének, 2 és sereget rendezének Izrael ellen. Elkezdődvén pedig a viadal, hátat fordíta Izrael a filiszteusoknak, és levágaték azon viadalban szélylyel a mezőkön közel négyezer férfiú. 3 És a nép visszatére a táborba, és mondák Izrael vénei. Miért vert ma meg minket az Úr a filiszteusok előtt. Hozzuk ki magunkhoz Sílóból az Úr szövetség-szekrényét, és jőjön közénk, hogy szabadítson meg minket ellenségeink kezéből. 4 A nép tehát elkülde Sílóba, és elhozák onnan a seregek Ura szövetség-szekrényét, ki a kerubimokon ül; és az Isten szövetség-szekrényével vala Héli két fia, Ofni és Fineesz. 5 És midőn az Úr szövetség-szekrénye eljutott a táborba, ujjonga egész Izrael nagy kiáltással, hogy a föld renge belé. 6 És a filiszteusok hallák a kiáltás szavát, és mondák: Micsoda nagy kiáltás szava ez a zsidók táborában? És megtudák, hogy az Úr szekrénye jutott el a táborba. 7 És megfélemlének a filiszteusok, mondván: Az Isten jött a táborba. És fohászkodának, mondván: 8 Jaj nekünk! mert nem volt ily nagy örvendezés tegnap és tegnapelőtt; jaj nekünk! Ki szabadít meg minket e fölséges istenek kezéből? ezek az istenek, kik megverték Egyiptomot minden csapással a pusztában. 9 Erősödjetek meg, és legyetek férfiak, filiszteusok! hogy ne szolgáljatok a zsidóknak, a mint ők szolgáltak nektek; erősödjetek meg, és harczoljatok. 10 Harczolának tehát a filiszteusok, és megverék Izraelt, és elfuta kiki az ő hajlékába; és lőn igen nagy csapás, és elhulla Izraelből harminczezer gyalog. 11 És az Isten szekrényét elfogák, Héli két fia is, Ofni és Fineesz meghalának. 12 Elfutván pedig egy benjamini férfiú a harczból, Sílóba jöve azon nap megszaggatott ruhával és porral hintett fővel. 13 És mikor az eljött, Héli széken ül vala az út felé nézegetvén; mert szíve retteg vala az Isten szekrénye miatt. Ama férfiú pedig miután bement, hírt ada a városnak; és az egész város jajszóra fakada. 14 És Héli meghallá a kiáltás hangját, és mondá: Micsoda háború zajgása ez? Amaz pedig siete, és eljövén, hírt ada Hélinek. 15 Héli pedig kilenczvennyolcz esztendős vala, és szemei meghomályosodván, nem láthat vala. 16 És mondá Hélinek: Én vagyok, ki a harczról jöttem, én, ki a viadalról futottam ma. Kinek amaz mondá: Mi történt, fiam? 17 Felelvén pedig az, ki a hírt hozta vala, mondá: Megfutamodott Izrael a filiszteusok előtt, és nagy romlás lett a népben; azon fölül a te két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, és az Isten szekrénye elfogatott. 18 És mikor az Isten szekrényét említette, amaz hátraesék a székből az ajtó mellett, és nyakát szegvén, meghala. Mert öreg és élemedett ember vala, és Izraelben negyven esztendeig bíráskodott. 19 Menye pedig, Fineesz felesége, viselős vala és közel a szüléshez; és hallván a hírt, hogy elfogták az Isten szekrényét, és meghalt az ő ipa és férje, lehajolván, szüle; mert hirtelen megrohanák őt a fájdalmak. 20 Halálához közelgetvén pedig, mondák neki a körűle állók: Ne félj, mert fiat szültél. De ő nem felele, és nem is figyele oda. 21 És nevezé a gyermeket Ikabódnak, mondván: Elvitetett Izraeltől a dicsőség! mert elfogták az Isten szekrényét, és mind ipa mind férje miatt; 22 és mondá: Elvitetett Izraeltől a dicsőség! mert elfogták az Isten szekrényét.