Királyok (Sámuel) I. könyve 6

1 Az Úr szekrénye tehát hét hónapig volt a filiszteusok tartományában. 2 És a filiszteusok eléhívák a papokat és jövendölőket, mondván: Mit cselekedjünk az Úr szekrényével? jelentsétek meg nekünk, mi módon küldjük azt vissza helyére? Kik mondák: 3 Ha visszakülditek Izrael Istene szekrényét, ne küldjétek azt üresen, hanem a mivel tartoztok, adjátok meg neki a bűnért; és akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az ő keze rólatok. 4 Kik mondák: Micsoda az, mit a vétekért kell neki adnunk? És amazok felelék: 5 A filiszteusok tartományainak száma szerint csináljatok öt arany alfelet és öt arany egeret; mert egyenlő csapás volt mindnyájatokon és fejedelmeiteken. És csináljátok hasonmását alfeleteknek, és hasonmását az egereknek, melyek elpusztították a földet. És adjatok dicsőséget Izrael Istenének; talán elveszi kezét rólatok és isteneitekről és földetekről. 6 Miért átalkodtok meg szivetekben, mint megátalkodott vala szívében Egyiptom és Fáraó? nemde miután megveretett, akkor elbocsátá őket, és elmenének? 7 Most tehát fogjatok hozzá, és csináljatok egy új szekeret, és a szekérbe két borjas tehenet fogjatok, melyekre még iga nem tétetett, és azok borjait otthon rekeszszétek be. 8 És vegyétek föl az Úr szekrényét, és tegyétek a szekérre, és az arany edényeket, melyekkel neki fizettetek a vétekért, tegyétek egy ládácskába annak oldalára, és bocsássátok el azt, hadd menjen; 9 és nézzetek utána; és ha az ő határainak útján megyen föl Betszámes felé, ő cselekedte rajtunk e nagy csapást; ha pedig nem, nem; és tudni fogjuk, hogy nem az ő keze ért bennünket, hanem történetből esett. 10 Ők tehát ekképen cselekvének; és két tehenet vévén, melyek borjakat szoptatnak vala, szekérbe fogák, és azok borjait otthon berekeszték. 11 És az Isten szekrényét a szekérre tevék, a ládácskát is, melyben az arany egerek és az alfelek hasonmásai valának. 12 A tehenek pedig egyenesen mennek vala azon úton, mely Betszámesre viszen, és egy úton járának, mendegélvén és bőgvén, és nem térének sem jobbra, sem balra; de a filiszteusok fejedelmei is követék Betszámes határáig.

13 A betszamiták pedig buzát aratnak vala a völgyben; és fölemelvén szemeiket, láták a szekrényt, és örűlének, mikor azt meglátták. 14 És a szekér a betszamita Józue mezejére juta, és megálla ott. Egy nagy kő vala pedig ottan, és fölvagdalák a szekér fáját, és a teheneket azokra égőáldozatúl tevék az Úrnak. 15 A leviták pedig leemelék az Isten szekrényét, és a ládácskát, mely mellette vala, s melyben az arany edények valának, és a nagy kőre tevék. A betszamita férfiak pedig égő- és hálaáldozatokat tőnek azon nap az Úrnak. 16 S ezt a filiszteusok öt fejedelmei láták, és visszatérének Akkaronba az napon. 17 Ezek pedig az arany alfelek, melyeket a filiszteusok a vétekért adtak az Úrnak: Azotus egyet, Gáza egyet, Askalon egyet, Get egyet, Akkaron egyet; 18 és az arany egereket a filiszteusok városainak száma szerint az öt tartományból, a kerített várostól a faluig, mely kerítés nélkül vala; és a nagy Ábelig, melyre az Úr szekrényét tevék, mely mindazon napiglan a betszamita Józue mezején vala. 19 Megvere pedig a betszamita férfiakból, azért, hogy nézték az Úr szekrényét, és megvere a nép közől hetven férfiút, és ötvenezret a községből. És síra a nép azért, hogy az Úr megverte a községet nagy csapással. 20 És mondák a betszamita férfiak: Ki állhat meg e szent Úr Isten színe előtt? és kihez menjen fel tőlünk? 21 És követeket küldének Kariatiarim lakóihoz, mondván: Visszahozták a filiszteusok az Úr szekrényét; jőjetek le, és vigyétek azt magatokhoz.