Királyok (Sámuel) I. könyve 9

1 És vala egy Cisz nevű férfiú Benjaminból, Abiel fia, ki Szeror fia, ki Bekorat fia, ki Afia fia, ki egy benjamini férfiú fia vala, izmos erővel. 2 És vala annak egy Saul nevű fia, választott és jeles; és nem vala Izrael fiai között nálánál különb férfi, vállától és azonfölűl kitűnő az egész nép fölött. 3 Elvesztek vala pedig Saul atyjának, Cisznek szamarai; és mondá Cisz az ő fiának, Saulnak: Vígy magaddal egyet a szolgák közől, és fölkelvén, menj és keresd meg a szamarakat. Kik miután átmentek Efraim hegyén 4 és Szaliza földén, és nem találták, átmenének Sálim földén is, és ott sem lelék; sőt Jémini földén is, és nem találák. 5 Mikor pedig Suf földére jutottak, mondá Saul a szolgának, ki vele vala: Jer és térjünk vissza, talán fölhagyott atyám a szamarakkal, és miattunk aggódik. 6 Ki mondá neki: Ime Isten embere van e városban, nemes férfiú; minden, a mit szól, kétség nélkül beteljesedik. Most tehát menjünk oda, talán megmutatja utunkat, a miért jöttünk. 7 És mondá Saul szolgájának: Jól van, menjünk; de mit vigyünk az Isten emberének? A kenyér elfogyott tarisznyáinkból, és nincs ajándékunk, hogy az Isten emberének adjuk, sem semmi egyéb. 8 Felelé ismét a szolga Saulnak, és mondá: Ime találkozott kezemben egy ezüst siklus negyedrésze, adjuk az Isten emberének, hogy mutassa meg nekünk utunkat. 9 (Régenten Izraelben igy szóla minden, a ki az Istenhez ment tanácsot kérni: Jertek és menjünk a látóhoz. Mert a ki ma prófétának mondatik, régente látónak hivatott.) 10 És mondá Saul szolgájának: Beszéded igen jó. Jer, menjünk. És elmenének a városba, melyben az Isten embere vala. 11 És mikor fölmenének a város lejtőjén, találának kutra menő leányokat, és mondák nekik: Itt van-e a látó? 12 Kik felelvén, mondák nekik: Itt vagyon, ime előtted, siess; mert ma jött a városba, mivel a népnek ma áldozata van a magas helyen. 13 Bemenvén a városba, mindjárt megtaláljátok őt, mielőtt fölmegy enni a magas helyre. Mert nem eszik a nép, míg ő el nem jő; mivel ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek, a kik hivatalosak. Most tehát menjetek föl, mert ma megtaláljátok őt. 14 És fölmenének a városba. És midőn a város közepén jártak, megjelene Sámuel, eléjök jövén, hogy fölmenjen a magas helyre. 15 Az Úr pedig megnyitotta vala Sámuel fülét egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött, mondván: 16 Ezen órában, mely most vagyon, holnap egy férfiút küldök hozzád Benjamin földéről; kend őt fejedelemmé népemen, Izraelen; és ő megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből; mivelhogy megtekintettem népemet, mert fölhatott hozzám az ő kiáltása.

17 És mikor Sámuel meglátta Sault, mondá az Úr neki: Ime a férfiú, kiről mondottam vala neked, ez fog uralkodni népemen. 18 Saul pedig Sámuelhez járúla a kapuközben, és mondá: Mutasd meg, kérlek, hol van a látó háza? 19 És Sámuel felelé Saulnak, mondván: Én vagyok a látó. Menj föl előttem a magas helyre, hogy velem egyetek ma, és elbocsátalak téged reggel; és mindent, a mi szivedben vagyon, megjelentek neked. 20 És a szamarakról, melyeket tegnapelőtt elvesztettél, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié lesz Izrael minden java? nem a tied-e és atyád egész házaé? 21 Felelvén pedig Saul, mondá: Nem benjamini vagyok-e én, Izrael legkisebb nemzetségéből? és rokonságom nem legutolsó-e Benjamin nemzetségének minden családja között? miért mondtad tehát nekem e beszédet? 22 Fölvivén tehát Sámuel Sault és szolgáját, bevezeté őket az ebédlő terembe, és helyet ada nekik a hivatalosak fölött, mert mintegy harminczan valának férfiak. 23 És mondá Sámuel a szakácsnak: Add ide a részt, melyet neked adtam és megparancsoltam, hogy külön tedd. 24 A szakács tehát elővevé a czímert, és Saul elé tevé. És mondá Sámuel: Ime a mi megmaradt, tedd eléd és egyél; mert szántszándékkal neked tartatott az, mikor a népet híttam. És Sámuellel evék Saul azon nap. 25 És lejövének a városba a magas helyről, és beszélgete Saullal az erkélyen, és ágyat vettete Saulnak az erkélyen, és aluvék. 26 És mikor reggel fölkeltek, és már megviradott, Sámuel szólítá Sault az erkélyen, mondván: Kelj föl, és elbocsátalak. És fölkele Saul, és kimenének mind a ketten, ő tudniillik és Sámuel. 27 És mikor lementek a város végső részén, Sámuel mondá Saulnak: Mondd a szolgának, menjen előttünk, és haladjon előre, te pedig állj meg egy kevéssé, hadd jelentsem meg neked az Úr igéjét.