Tesszalonikaiaknak írt I. levél 1

Pál ír a tesszalonikai egyháznak, s kegyelmet és békét kiván neki. Hálát adok Istennek értetek való imádságomban a ti keresztény érzület- és viseletetekért és a ti választottságtokért, melyről meg vagyok győződve, mivel Isten oly rendkivüli sikert adott, midőn nektek az evangéliomot hirdettem, s ezt oly örömmel fogadtátok, hogy páldányul lettetek Macedoniában és Akájában; mert mindenhová eljutott a ti hitetek híre, s mindenütt beszélnek arról, mily buzgó készséggel fogadtátok az evangéliomot.

Pál, Szilvánus és Timoteus a tesszalonikaiak anyaszentegyházának az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban. Kegyelem nektek és békeség. Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájotokért, megemlékezvén rólatok imádságainkban szüntelen, elménkben forgatván a ti hitetek munkáját, a fáradságot, szeretetet és tűrő reménységteket a mi Urunk Jézus Krisztusban a mi Istenünk és Atyánk előtt; tudván, Istentől kedvelt atyámfiai! hogy választottak vagytok, mert mi az evangéliomot nálatok nem egyedűl beszéddel, hanem erővel és Szentlélekkel, is egész teljességében hirdettük, a mint tudjátok, milyenek voltunk köztetek tiérettetek; és ti követőink lettetek és az Úréi, elfogadván az igét sok háborúság között a Szentlélek örömével, úgy hogy példáúl lettetek minden hivőknek Macedoniában és Akájában. Mert tőletek ment híre az Úr beszédének nemcsak Macedoniába és Akájába, hanem minden helyen elterjedett a ti hitetek, mely az Istenben vagyon, úgy hogy semmit sem szükség szólanunk. Mert ők magok hirdetik felőlünk, mint jutottunk be hozzátok, és miképen tértetek Istenhez a bálványoktól, az élő, igaz Istennek szolgálandók, és várandók az ő Fiát mennyekből, (kit feltámasztott halottaiból,) Jézust, ki megmentett minket a jövendő haragtól.

Idézi 14