Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Tesszalonikaiaknak írt I. levél 4

Egyébiránt kérlek titeket, legyetek mindig tökéletesebbek az én tanításom és az Isten akaratja szerint, hogy megtartózkodjatok a paráznaságtól, testeteket fékezzétek, a bűnös kivánságokat öldököljétek; és senki ne legyen másnak sérelmére, mivel Isten mindnyájunkat szentségre hivott, s azokat Isten megveti, kik ebben vétkeznek. A felebaráti szeretetben, miről már tanítottalak, mindig gyarapodjatok, s elvonúlt csendes életet éljetek munkásságban. A mi az Úrban elhúnytakat illeti, ne szomorkodjatok érettök; mert mi hisszük, hogy Jézushoz hasonlólag mindnyájan feltámadunk. T. i. tanítása az Úrnak, hogy midőn az Úr itéletre jő, először a halottak támadnak fel, azután azok, kik még élnek, azokkal együtt az Úrhoz gyüjtetnek, hogy mindenkor vele legyenek. Ezzel vigasztaljátok egymást.

Egyébiránt, atyámfiai! kérünk titeket és intünk az Úr Jézusban, hogy a mint tőlünk vettétek, miképen kelljen járnotok, és Isten kedvében lennetek, úgy járjatok is, hogy mindinkább bővelkedjetek. Mert tudjátok, minő parancsokat adtam nektek az Úr Jézus által. Ez tudniillik az Isten akarata, a ti megszentűléstek; hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól, hogy tudja mindenitek bírni az ő edényét szentségben és tisztességben, nem a kivánság ösztöne szerint, mint a pogányok is, kik nem ismerik az Istent, és senki meg ne nyomorítsa, se meg ne csalja valami ügyben, atyjafiát, mert boszút áll az Úr mindezekért, mint nektek azelőtt is mondottuk és megbizonyítottuk. Mert nem hivott minket az Isten tisztátalanságra, hanem szentségre. Azért a ki ezeket megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, ki az ő Szentlelkét is belénk adta. A atyafiúi szeretetről pedig nem szükség nektek írnunk; mert ti magatok tanultátok az Istentől, hogy szeressétek egymást; a mint azt cselekszitek is minden atyafiakkal egész Macedoniában. Kérünk pedig titeket, atyámfiai! hogy erre nézve mindinkább bővelkedjetek, és igyekezzetek csendességben élni, és dolgaitokban eljárni, és munkálkodni kezeitekkel, a mint megparancsoltuk nektek; és hogy tisztességesen viseljétek magatokat a kivűlvalók iránt, és senkinek semmiét ne kivánjátok. Nem akarjuk pedig, atyámfiai! hogy tudatlanságban legyetek az elaludtak felől, hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, kiknek nincs reménységök. Mert ha hiszszük, hogy Jézus meghalt és föltámadott: úgy Isten azokat is, kik elaludtak Jézusban, eléhozza ővele. Mert ezt mondjuk nektek az Úr igéjével, hogy mi, a kik élünk, kik élni maradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, kik elaludtanak; mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal szavára és az Isten harsonájára leszáll az égből, és a halottak, kik a Krisztusban vannak, először támadnak föl. Azután mi, a kik élünk, kik meghagyatunk, együtt ragadtatunk el azokkal a felhőkbe Krisztus elé a levegőégbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást ez igékkel.

Idézi 56