Timóteusnak írt I. levél 1

Pál ír Timoteusnak, s kegyelmet, irgalmat és békét kiván neki. Kérlek, kösd szivére némely tanítóknak, hogy ne foglalkozzanak az angyali lények fokozatáról és nemzetségéről szóló alaptalan tanításokkal, sőt inkább főczéljok legyen a tiszta lelkiisméretből és igaz hitből származó szeretetre tanítani. Ők törvénytanítók akarnak lenni, s a törvényről magoknak sincs helyes ismeretök. A mózesi törvény jó, de az nem az igazaknak, az igazi keresztényeknek adatott, kik a parancsokat belső ösztönből önmagoktól teljesítik, hanem a nem igazaknak, mindazoknak adatott, kik a tiszta tanítás ellen cselekszenek. A tiszta tanítmány az evangéliomban foglaltatik, mely, Istennek legyen hála, énrám, ki üldöző és legnagyobb bűnös voltam, kegyelemből és irgalomból hirdetés végett bizatott; mert Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse, s mások bátoritására énrajtam is könyörűlt. Tehát ajánlom neked, tartsd szemed előtt ama főczélt, hogy harczolj az igaz hitért és tiszta lelkiisméretért, a mit némelyek megvetettek, mint Himeneus és Sándor, kiket kizártam.

Pál, Jézus Krisztus apostola, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek parancsából, Timoteusnak, a hitben szeretett fiamnak. Kegyelem, irgalmasság és békeség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól. A mint kértelek téged, midőn Macedoniába mentem, hogy Efezusban maradj, és hagyd meg némelyeknek, hogy különbözőt ne tanítsanak, s ne figyelmezzenek a mesékre és a végtelen nemzetségjegyzékekre, melyek inkább vitatkozásra szolgálnak, mint Istenben való épülésre, mely a hit által vagyon. A parancsolat végczélja pedig a tiszta szivből, jó lelkiisméretből és tettetés nélküli hitből való szeretet; melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédekre hajlottak. A törvény tanítói akarván lenni, nem értik sem a miket szólanak, sem a miket bizonyítanak. Tudjuk pedig, hogy jó a törvény, ha ki azzal helyesen él, tudván azt, hogy a törvény nem az igazért adatott, hanem a hamisakért és engedetlenekért, az istentelenek- és bűnösökért, a vétkesek- és förtelmesekért, az atya- és anya-gyilkosokért, az ember-ölőkért, a fajtalanok-, férfiparáznák-, emberrablók-, hazugok- és hamisan esküvőkért, és ha mi egyéb az igaz tudománynyal ellenkezik, mely a boldog Isten dicsőséges evangélioma szerint vagyon, mely rám bízatott. Hálát adok annak, ki engem megerősített, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy engem hívnek itélt, e szolgálatba helyezvén; ki ezelőtt káromló voltam és üldöző és gyalázó; de megnyertem az Isten irgalmasságát, mivel tudatlanúl cselekedtem azt a hitetlenségben; sőt igen bőséges lett rajtam a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó: hogy Krisztus Jézus e világra jött üdvözíteni a bűnösöket, kik között első én vagyok. De azért nyertem irgalmasságot, hogy rajtam mutassa meg Krisztus Jézus először teljes béketürését azok tanitására, kik hinni fognak őbenne az örök életre. Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedűl való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökön örökké. Amen. E parancsot ajánlom neked, fiam, Timoteus! hogy a felőled mondott jövendölések szerint harczolj azokra nézve jó harczot, hited lévén és jó lelkiisméreted, melyet némelyek megvetvén, a hitre nézve is hajótörést szenvedtek; kik közől való Himeneus és Sándor, kiket átadtam a sátánnak, hogy tanúljanak nem káromkodni.

Idézi 69