Jeremiás jövendölése 10

1 Halljátok az igét, melyet az Úr szólott felőletek, Izrael háza! 2 Ezeket mondja az Úr: A pogányok utait el ne tanúljátok, és az ég jeleitől ne féljetek, melyektől a pogányok félnek. 3 Mert a népek törvényei hiábavalók; az erdőből fát vág a mester keze, művet alkot színlő-bárddal. 4 Ezüsttel és aranynyal fölékesíti azt, szegekkel és verőkkel összefoglalja, hogy szét ne hulljon. 5 Elkészűlve áll az, mint a pálmafa, és nem beszél; hordoztatva elvitetik, mert nem járhat. Tehát ne féljetek azoktól, mert sem roszat, sem jót nem cselekedhetnek. 6 Nincs hasonló hozzád, Uram! nagy vagy te, és nagy a te neved az erősség által. 7 Ki ne félne téged, oh nemzetek királya! mert tied a dicsőség; a népek minden bölcsei között, és azok minden országában senki sincs hozzád hasonló. 8 Azok eszteleneknek és balgáknak mutatkoznak egyetemben; mert hiábavalóságuk bizonysága a fa. 9 Ezüst lemez hozatik Tarzisból, és arany Ofázból; a mester megalakítja és a rézmíves keze; kék és bíborszín azok öltözete, s mindez a mesternek műve. 10 Az Úr pedig igaz Isten, ő az élő Isten és örökkévaló király; az ő haragja előtt megrendül a föld, és a népek nem viselhetik el az ő fenyegetését. 11 Igy szóljatok tehát nekik: Azon istenek, kik az egeket és földet nem alkották, elvesznek a földről és az ég alatt valók közől. 12 Az, ki a földet erejével alkotta, elkészíté a föld kerekségét bölcseségében, és okossága szerint kiterjeszté az egeket. 13 Az ő szavára a vizek sokasága egybegyűl az égben, és a ködöket fölemeli a föld határairól, a villámlásokat esővé teszi, és a szelet kihozza táraiból. 14 Bolonddá lesz minden ember tudományával, megszégyenűl minden mester faragványával; mert csalárdság a mit öntött, és lélek nincs azokban. 15 Hiábavalók és nevetségre méltó készítmények; látogatásuk idején elvesznek. 16 Nem hasonló ezekhez Jákob része; mert ő az, ki mindent alkotott, és Izrael az ő örökségének törzsöke; seregek Ura az ő neve. 17 Gyűjtsd össze a földről szégyenségedet, ki a megszállott helyen lakol. 18 Mert ezeket mondja az Úr: Ime én messzevetem a föld lakóit ez úttal, és beszorítom őket úgy, hogy megtaláltassanak. 19 Jaj nekem romlásom miatt, fölötte gonosz rajtam a csapás! Én pedig mondám: Épen ez az én fájdalmam, és elviselem azt. 20 Sátorom elpusztíttatott, minden köteleim elszakadoztak; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek; nincs, ki felvonja többé sátoromat, és kifeszítse bőrtakaróimat. 21 Mert bolondúl cselekedtek a pásztorok, és az Urat nem keresték; azért nem vették észre, és minden nyájok elszéledett. 22 A hír szózata íme jő, és nagy indúlás éjszak földén, hogy Júda városait pusztasággá tegye, és sárkányok lakhelyévé. 23 Tudom, Uram! hogy nem az emberé az ő útja, sem a férfiúé, hogy járjon és irányozza lépéseit. 24 Fenyíts meg engem, Uram! de kegyességedben, és nem haragodban, netalán semmivé tégy engem. 25 Öntsd ki búsulásodat a népekre, kik nem ismernek téged, és a tartományokra, melyek a te nevedet nem híják segítségűl; mert megették Jákobot, elnyelték és fölemésztették őt, és dicsőségét tönkre tették.