Jeremiás jövendölése 11

Az Isten szövetsége. A zsidók frigyszegése és büntetése. Jeremiás életveszélye.

1 Az íge, mely az Úrtól Jeremiáshoz lett, mondván: 2 Halljátok e szövetség igéit, és szóljatok Júda férfiainak és Jerusalem lakóinak. 3 És mondd nekik: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Átkozott férfiú, ki e szövetség igéjét nem hallgatja, 4 melyet atyáitoknak parancsoltam az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, a vaskemenczéből, mondván: Hallgassátok az én szómat, és cselekedjétek meg mind a miket parancsolok nektek, és ti népemmé lesztek, és én Istenetek leszek; 5 hogy megerősítsem az esküt, melylyel megesküdtem, hogy nekik tejjel és mézzel folyó földet adjak, a mint most vagyon. És felelék, és mondám: Amen, Uram! 6 És mondá az Úr nekem: Kiáltsad mind ez igéket Júda városaiban és Jerusalem utczáin, mondván: Hallgassátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat; 7 mert kérve kértem atyáitokat az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, mind e napig; idején fölkelve, igen kértem és mondottam: Hallgassátok az én szómat. 8 És nem hallgatták, fülöket sem hajtották rá; hanem elmentek, kiki az ő gonosz szivének hamissága után; és rájok hoztam e szövetség minden igéit, mely iránt parancsoltam, hogy cselekedjék, és nem cselekedték. 9 És mondá az Úr nekem: Pártütés találtatik Júda férfiai között és Jerusalem lakói között. 10 Visszatérnek atyáik elébbi gonoszságaira, kik az én igéimet hallani nem akarták; mert ezek is idegen istenek után indúlnak, hogy azoknak szolgáljanak; Izrael háza és Júda háza fölbontották szövetségemet, melyet atyáikkal kötöttem vala. 11 Azért ezeket mondja az Úr: Ime én rájok veszedelmeket hozok, melyekből ki nem mehetnek; és kiáltani fognak énhozzám, de nem hallgatom meg őket. 12 És elmennek Júda városai és Jerusalem lakói, és kiáltanak az istenekhez, kiknek áldoznak, de nem szabadítják meg őket nyomoruságuk idején. 13 Mert városaid száma szerint valának isteneid, Júda! és Jerusalem utczáinak száma szerint raktad a szégyenség oltárait, oltárokat áldozásra Baalimnak. 14 Te azért ne imádkozzál e népért, és ne tégy érettök dicséretet és könyörgést, mert nem hallgatom meg az időben, mikor hozzám kiáltanak, az ő nyomoruságuk idején. 15 Mi dolog az, hogy az én kedveltem házamban oly sok vétket cselekszik? Vajjon a szentelt hús elveszi-e rólad gonoszságaidat, melyekben dicsekedtél? 16 Termő, szép, gyümölcsöző, ékes olajfának mondta az Úr nevedet: de az ő beszéde szavára nagy tűz gyulad föl abban, és megégnek csemetéi. 17 Mert a seregek Ura, ki téged ültetett, veszedelmet végzett ellened, Izrael házának és Júda házának gonoszságai miatt, melyeket önmagoknak cselekedtek az én ingerlésemre, áldozván Baalimnak. 18 Te, Uram, kijelentetted nekem, és tudom, akkor megmutattad nekem az ő törekvésöket. 19 És én, mint a szelíd bárány, mely megölésre vitetik, nem tudtam, hogy tanácskoztak ellenem, mondván: Tegyünk fát az ő kenyerébe, és gyomláljuk ki őt az élők földéről, és neve ne legyen többé emlékezetben. 20 Te pedig, seregek Ura! ki igazán itélsz, és vizsgálod a veséket és szíveket, hagyd látnom rajtok boszúállásodat; mert neked jelentettem ki ügyemet. 21 Azért ezeket mondja az Úr az anatóti férfiaknak, kik életedre törnek, és azt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, és nem halsz meg kezeink által. 22 Azért ezeket mondja a seregek Ura: Ime én meglátogatom őket; az ifjak elesnek fegyver által, fiaik és leányaik éhen halnak meg. 23 És senki sem marad meg közőlük, mert veszedelmet hozok az anatóti férfiakra, látogattatásuk esztendejét.

Idézi 3

v. 15 Summa (EN)(II-II 186.10)
v. 19 CCC(¶608)Summa (EN)(III 22.3)