Jeremiás jövendölése 13

1 Ezeket mondja az Úr nekem: Eredj, és szerezz magadnak len-övet, és övezd ágyékaidra, és vízbe ne vidd azt. 2 És övet szerzettem az Úr igéje szerint, és ágyékaim körűl övezém. 3 És lőn az Úr beszéde hozzám másodszor, mondván: 4 Vedd elé az övet, melyet szerzettél, mely ágyékaid körűl vagyon, és fölkelvén, menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékába. 5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nekem az Úr. 6 És lőn sok nap után, mondá az Úr nekem: Kelj föl, menj az Eufrateshez, és vedd föl onnét az övet, melyről parancsoltam neked, hogy ott azt elrejtsed. 7 És elmenék az Eufrateshez, és kiásám és kivevém az övet azon helyről, hol azt elrejtettem vala; és íme az öv meg volt rothadva úgy, hogy haszonvehetlenné lett. 8 És lőn az Úr igéje hozzám, mondván: 9 Ezeket mondja az Úr: Igy rothasztom meg Júda kevélységét és Jerusalem nagy kevélységét; 10 ezt az igen gonosz népet, kik nem akarják hallani igéimet, és szivök gonoszságában járnak, és idegen istenek után indúlnak, hogy azoknak szolgáljanak és azokat imádják; – és lesznek, mint ez az öv, mely haszonvehetlen. 11 Mert valamint az ember ágyékához foglalja az övet, úgy foglaltam hozzám Izrael egész házát és Júda egész házát, úgymond az Úr, hogy népemmé legyenek az én nevemre és dicséretemre és dicsőségemre; de nem hallgattak rám. 12 Mondd azért nekik e beszédet: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Minden korsó borral töltetik meg. És majd mondják neked: Nem tudjuk-e, hogy minden korsó borral töltetik meg? 13 És mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: Ime én megtöltöm e föld minden lakóját, a királyokat, kik Dávid nemzetségéből az ő királyi székén ülnek, s a papokat és prófétákat, és Jerusalem minden lakóit részegséggel; 14 és elszélesztem őket, kitkit atyjafiától, és hasonlóképen az atyákat fiaiktól, úgymond az Úr; nem kimélek, és nem engedek, és nem könyörűlök, hogy el ne veszítsem őket. 15 Halljátok tehát és vegyétek füleitekbe; föl ne fuvalkodjatok, mert az Úr szólott. 16 Adjatok a ti Uratoknak Isteneteknek dicsőséget, mielőtt besötétedik, és mielőtt megütköznek lábaitok a homályos hegyeken; várni fogjátok a világosságot, de ő azt halál árnyékává és sötétséggé teszi. 17 Hogyha ezt nem hallgatjátok, rejtekben sírni fog az én lelkem a kevélység fölött, sírván sír, és könyezik majd szemem, mert elfogatik az Úr nyája. 18 Mondd meg a királynak és az uralkodó asszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek a földre, mert leesett fejetekről dicsőségtek koronája. 19 Dél felől a városok bezárattak, és nincs, ki megnyissa, elvitetett az egész Júda teljes elköltözéssel. 20 Emeljétek föl szemeiteket, és lássátok, kik éjszakról jöttök; hol van a nyáj, mely neked adatott, a te jeles jószágod? 21 Mit fogsz mondani, mikor majd meglátogat téged? Te tanítottad őket magad ellen, és saját fejedre oktattad; vajjon nem környeznek-e meg téged a fájdalmak, mint a szülőasszonyt? 22 És ha azt mondod szívedben: Miért jöttek énrám ezek? A te gonoszságod sokasága miatt felfödöztetik szemérmed, megfertőztetnek talpaid. 23 Ha elváltoztathatja bőrét a szerecsen, vagy tarkaságát a párducz: ti is jót cselekedhettek, kik rosszat tanúltatok. 24 És szétszórom őket, mint a pozdorját, mely a széltől ide s tova hányatik a pusztában. 25 Ez a te sorsod és az általam neked mért osztályrész, úgymond az Úr; mert elfeledkeztél rólam, és a hazudságban bíztál. 26 Azért én is megmeztelenítem ágyékaidat orczád előtt, és meglátszik gyalázatod; 27 mert láttam házzaságtöréseidet és nyerítésedet, paráznaságod bűnét, utálatosságaidat a halmokon, a mezőben. Jaj neked, Jerusalem! leendesz-e még tiszta s hozzám hiv? és mikor?