Jeremiás jövendölése 14
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
Szárazság és éhség Júdában. Jeremiás könyörgése. Menti a népet, melyet bűnbánatosan imádkoztat.
1 Az Úr igéje, mely Jeremiáshoz lett a szárazság felől. 2 Sír Judea, és kapui leomlanak és homályba borúlnak a földön, és fölhat Jerusalem kiáltása. 3 A nagyok elküldik alattvalóikat a vízre, elmennek meríteni, nem találnak vizet, visszahozzák üresen edényeiket; megszégyenűlve és leveretve befödik fejeiket. 4 A föld pusztasága miatt, mivelhogy nem jön eső a földre, megszégyenűlnek a szántóvető emberek, s befödik fejeiket. 5 Mert még a szarvas is elhagyja, a mit ellett, mert nincsen fű. 6 És a vadszamarak a kősziklákon állanak, szíjják a szelet, mint a sárkányok, s elbágyadnak szemeik, mert nincsen fű. 7 Ha gonoszságaink ellenünk szólanak, Uram! cselekedjél a te nevedért; mert nagy a mi elpártolásunk, ellened vétkeztünk. 8 Izrael reménysége, az ő szabadítója a nyomoruság idején! miért akarsz lenni, mint jövevény az országban, és mint útonjáró, ki csak szállásra tér be? 9 Miért akarsz lenni, mint a bujdosó férfiú, mint a hős, ki nem segíthet? Holott te, Uram, közöttünk vagy, és a te neved segítségűl hivatott miránk; ne hagyj el minket. 10 Ezeket mondja az Úr e népnek, mely szeret futosni, és nem nyugszik, és az Úrnak nem is tetszik: Most megemlékezik gonoszságaikról, és meglátogatja bűneiket. 11 És mondá az Úr nekem: Ne könyörögj e népért az ő javára. 12 Mikor böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésöket, és ha áldoznak, égő és egyéb áldozatokat, nem fogadom el azokat; hanem fegyverrel, éhséggel és mirígyhalállal emésztem meg őket. 13 És mondám: Ah, ah, ah, Uram Isten! A próféták azt mondják nekik: Nem láttok fegyvert, és éhség nem lesz közöttetek, hanem igaz békeséget ad nektek e helyen. 14 És mondá az Úr nekem: Hamisan jövendölnek a próféták az én nevemben; én nem küldöttem őket, és nem parancsoltam nekik, és nem szólottam velek; hazug látomást és jóslatot, álnokságot és szivök csalárdságát jövendölik nektek. 15 Azért ezeket mondja az Úr a prófétákról, kik az én nevemben prófétálnak, bár őket én nem küldöttem, s kik ezt mondják: Fegyver és éhség nem lesz ezen a földön: „Fegyverrel és éhséggel emésztetnek meg azok a próféták.“ 16 És a népek, kiknek prófétálnak, elterülnek Jerusalem utczáin és éhség és fegyver miatt, és nem lesz ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert rájok öntöm ki gonoszságukat. 17 És mondd nekik ez igét is: Könyeznek szemeim éjjel nappal, és nem szűnnek meg; mert nagy romlással rontatott meg az én népem szűz leánya, fölötte gonosz csapással. 18 Ha kimegyek a mezőkre, ime a fegyver által megöltek! és ha a városba megyek, ime az éhség miatt elbágyadtak! A próféta és a pap is azon földre mennek, melyet nem ismernek. 19 Vajjon elhárítván elvetetted-e Júdát? vagy Siont úgy megutálta lelked? miért versz meg minket annyira, hogy semmi gyógyúlás ne legyen? Vártuk a békeséget, és nem jő semmi jó; a gyógyúlás idejét, és ime a rettegés! 20 Megismerjük, Uram, istentelenségeinket, atyáink gonoszságait, mert vétkeztünk ellened. 21 Ne adj minket gyalázatra a te nevedért, és dicsőséges királyi székeden ne tégy szégyent; emlékezzél meg, és ne bontsd föl szövetségedet velünk. 22 Vajjon vannak-e a pogányok bálványai között, kik esőt adjanak? Nem te vagy-e a mi Urunk Istenünk, a kit várunk? mert te alkottad mindezeket.