Jeremiás jövendölése 17
Káldi-Tárkányi Biblia
Public domain Forrás: biblia.kapisztran.info
A zsidók bálványozása és hiú bizodalma okai szerencsétlenségöknek. A próféta könyörgése. A szombat megszentségtelenitése.
1 Júda bűne fölíratott vastollal, gyémánt tűvel, az ő szivök táblájára íratott, és oltáraik szarvaira. 2 Mivel fiaik ismét megemlékeznek oltáraikról és berkeikről és a zöldellő fákról a magas hegyeken, 3 áldozván a mezőben; azért erősségedet és minden kincsedet és a te magas helyeidet ragadományra adom bűneid miatt minden határodban. 4 És egyedűl fogsz hagyatni örökséged nélkül, melyet neked adtam, és szolgáltatok veled ellenségeidnek oly földön, melyet nem ismersz, mert meggyujtottad a tüzet haragomban, mely égni fog mindörökké. 5 Ezeket mondja az Úr: Átkozott ember, ki emberben bízik, és a testet teszi karjává, s kinek szíve az Úrtól eltávozik. 6 Mert leszen, mint a gyalogfenyő-csemete a pusztában, és nem látja a jót, mikor jő; hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatlan földön. 7 Áldott ember, ki az Úrban bízik, és kinek bizalma az Úr. 8 Leszen ő, mint a víz mellé ültetett fa, mely nedvességre ereszti gyökereit; és nem fél, midőn eljő a hőség, és levele zöldelleni fog, és szárazság idején nem lesz aggodalma, és soha nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. 9 Csalárd a szív mindenek fölött és átvizsgálhatlan; ki ismeri azt? 10 Én, az Úr vagyok az, ki a szivet vizsgálom, és a veséket megpróbálom; ki megfizetek mindenkinek az ő útja szerint, és az ő törekvéseinek gyümölcse szerint. 11 A fogolymadár kikölti a miket nem tojt: úgy a ki gazdagságot szerez, de nem igazsággal, napjai felén elhagyja azt, és utóljára esztelennek tartatik. 12 A magasság dicsőséges királyszéke kezdettől a mi szentélyünk helye. 13 Uram, Izrael reménysége! mindazok, kik téged elhagynak, megszégyenűlnek; a tőled eltávozók a porba iratnak, mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat. 14 Gyógyíts meg engem, Uram! és meggyógyúlok; szabadíts meg engem, és megszabadúlok; mert te vagy az én dicséretem. 15 Ime ők mondják nekem: Hol az Úr igéje? jőjön el. 16 És én nem ingadoztam, téged, pásztoromat követvén; és az ember napját nem kivántam, te tudod. A mi kijött ajakimból, igaz volt a te színed előtt. 17 Ne légy nekem félelmemre, te, én reménységem a nyomorúság napján! 18 Szégyenűljenek meg, kik engem üldöznek, és ne szégyenűljek én; féljenek ők, és ne féljek én; hozd rájok a nyomorúság napját, és kétszeres romlással rontsd meg őket. 19 Ezeket mondja az Úr nekem: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, melyen királyai bemennek és kijőnek, és Jerusalem minden kapujában, 20 és mondd nekik: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai, s egész Júda és Jerusalem minden lakói, kik bejártok e kapukon! 21 Ezeket mondja az Úr: Őrizzétek lelkeiteket, és szombatnapon ne hordozzatok terheket, és ne vigyetek be Jerusalem kapuin. 22 És ne vigyetek ki terheket házaitokból szombatnapon, és semmi munkát se tegyetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, a mint megparancsoltam atyáitoknak. 23 És nem hallgatták, fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak engem, és ne vegyék föl a fegyelmet. 24 És leszen: Ha engem hallgattok, úgymond az Úr, hogy terheket ne vigyetek be e város kapuin szombatnapon, és ha megszentelitek a szombatnapot, hogy ne tegyetek azon semmi munkát: 25 e város kapuin királyok és fejedelmek mennek be, Dávid királyi székén ülők, szekereken és lovakon ülők, ezek és fejedelmeik, Júda férfiai és Jerusalem lakói; és e várost lakni fogják mindörökké. 26 És eljőnek Júda városaiból és Jerusalem környékéből, Benjamin földéről és a síkságról, a hegyes vidékekről és dél felől, hozván égő, véres és eledel-áldozatot és tömjént, és áldozatot vivén az Úr házába. 27 Ha pedig nem hallgattok engem, hogy megszenteljétek a szombatnapot, és hogy ne hordjatok terhet, és ne vigyetek be Jerusalem kapuin szombatnapon: tüzet gyujtok az ő kapuiban, mely megemészti Jerusalem házait, és nem fog eloltatni.