Jeremiás jövendölése 31

1 Az időben igy szól az Úr: Én Istene leszek Izrael minden nemzetségeinek, és ők népemmé lesznek. 2 Ezeket mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a nép, mely megmaradt vala a fegyvertől; Izrael az ő nyugodalmába megyen. 3 Távolban jelent meg nekem az Úr! Én örök szeretettel szeretlek téged; azért vontalak magamhoz, könyörűlvén. 4 És ismét felépítlek téged, és fölépíttetel, szűz Izrael! fölékesíttetel dobjaiddal, és a vigadozók seregével fogsz kimenni. 5 Szőllőket ültetsz még Szamaria hegyein, ültetnek az ültetők, de meg nem szedik, mig el nem jön az idő. 6 Mert eljő a nap, melyen majd kiáltják az őrzők Efraim hegyén: Keljetek föl, és menjünk fel Sionba a mi Urunk Istenünkhöz. 7 Mert ezeket mondja az Úr: Örvendezzetek vigasággal, Jákob! és ujjongjatok a nemzetek élén; zengjetek és énekeljetek, és mondjátok: Szabadítsd meg, Uram, a te népedet, Izrael maradványait. 8 Ime én eléhozom őket éjszak földéről, és egybegyüjtöm őket a föld határairól; lesznek közöttük vak és sánta, nehézkes és szülő egyetemben, nagy lesz az ide visszatérők serege. 9 Sírva jőnek, és irgalmasságban hozom vissza őket; és vízpatakokon át hordozom őket, az egyenes úton, melyen nem botlanak meg, mert Izraelnek atyjává lettem, és Efraim elsőszülöttemmé. 10 Halljátok az Úr igéjét, nemzetek! és hirdessétek a távollevő szigetekben, és mondjátok: A ki elszélesztette Izraelt, összegyüjti őt, és megőrzi, mint nyáját a pásztor. 11 Mert az Úr megváltja Jákobot, és megszabadítja őt a hatalmasabb kezéből. 12 És eljőnek és dicséretet mondanak Sion hegyén, és egybegyűlnek az Úr javaira, a gabonára és borra és olajra, a barmok és csordák szaporodására; és leszen az ő lelkök, mint a megöntözött kert, és többé nem éheznek. 13 Akkor a szűz örvendezni fog a karban, az ifjak és vének egyetemben; az ő siralmokat örömre fordítom, és megvigasztalom őket, és fölvidítom búsongásukból. 14 És elárasztom a papok lelkét kövérséggel; és az én népem eltelik javaimmal, úgymond az Úr. 15 Ezeket mondja az Úr: A magas helyen kesergés szava hallatszik, jajgatása és sírása a fiait sirató Rákelnek, ki nem akar megvigasztaltatni azok fölött, mert nincsenek. 16 Ezeket mondja az Úr: Szűnjék meg szózatod a sírástól és szemeid a könyhullatástól, mert fáradalmad megjutalmaztatik, úgymond az Úr, és ők visszatérnek az ellen földéről; 17 és legyen reménysége utódaidnak, úgymond az Úr, és fiaid visszatérnek határaikba. 18 Hallván hallottam az elköltöző Efraimot: Megfenyítettél engem, és tanúltam, mint a szilaj tinó; téríts meg engem és megtérek; mert te vagy az én Uram Istenem. 19 Mert miután megtérítettél engem, bűnbánatot tartok; és miután oktattál engem, verem tomporomat; szégyenlem magamat és pirúlok, mert ifjúságom gyalázatát viselem. 20 Nem tiszteletre méltó fiam-e nekem Efraim, nem gyöngéd gyermekem-e? mert mióta felőle szólok, meg is emlékezem róla; azért dobog érette az én szívem, s könyörűlvén könyörűlök rajta, úgymond az Úr. 21 Állits magadnak őrhelyet, és emlékezzél meg a keserűségről; irányozd szívedet az útra, melyen jártál; térj vissza, szűz Izrael! térj vissza ezekbe a te városaidba. 22 Meddig olvadozol a gyönyörűségekben? állhatatlan leányom! Az Úr új dolgot cselekszik a földön: egy asszony férfiat veszen körül. 23 Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Még ez igét fogják mondani Júda földén és városaiban, mikor visszatérítem az ő foglyait: Áldjon meg téged az Úr, igazság ékessége, szent hegy! 24 És azon laknak majd Júda és minden ő városai egyetemben, a szántóvető emberek és a nyájak pásztorai. 25 És megitatom az elbágyadt lelket, és minden éhezőt megelégítek. 26 Erre mintegy álomból fölserkentem, és néztem, és álmom édes volt nekem. 27 Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és bevetem Izrael házát és Júda házát emberek magvával és barmok magvával. 28 És a mint vigyáztam rájok, hogy kiszaggassam és lerontsam, széthányjam és elveszítsem és nyomorgassam őket: úgy vigyázni fogok rájok, hogy fölépítsem és beültessem, úgymond az Úr. 29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették a savanyú szőllőt, és a fiak fogai vástak el; 30 hanem kiki maga gonoszsága miatt hal meg, és minden embernek, ki savanyú szőllőt eszik, az ő fogai vásnak el. 31 Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és új szövetséget szerzek Izrael házával és Júda házával; 32 nem azon szövetség szerint, melyet atyáikkal kötöttem az napon, melyen megfogván kezöket, kihoztam őket Egyiptom földéről, mely szövetséget felbontottak, s én uralkodtam rajtok, úgymond az Úr: 33 hanem ez leszen a szövetség, melyet Izrael házával kötök ama napok után, úgymond az Úr: Az én törvényemet belsejökbe teszem, és szivökbe írom azt, és nekik Istenök leszek, és ők népemmé lesznek. 34 És nem tanítja többé az ember felebarátját, és a férfiú atyjafiát, mondván: Ismerd meg az Urat! mert mindnyájan megismernek engem közőlük kicsinytől nagyig, úgymond az Úr; mert megkegyelmezek gonoszságuknak, és vétkökről többé meg nem emlékezem. 35 Ezeket mondja az Úr, ki a napot világosságúl adja a nappalnak, a hold és csillagok rendét világosságúl az éjszakának; ki fölháborítja a tengert, hogy hullámai zúgnak, kinek neve, seregek Ura. 36 Ha e törvények előttem elenyésznek, úgymond az Úr, akkor elenyészik Izrael ivadéka is, hogy soha előttem nemzet nem leszen. 37 Ezeket mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és megvizsgálhatják a föld alapjait itt alant: én is elvetem Izrael egész ivadékát mindazok miatt, miket cselekedtek, úgymond az Úr. 38 Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és város építtetik az Úrnak Hanáneel tornyától a szegletkapuig, 39 és kijebb megyen a mérő-zsinór az ő színe előtt Gáreb halmáig, és megkerűli Goatát, 40 és a hullák és hamu egész völgyét és a halál egész tartományát Cedron patakáig; és a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz; nem pusztíttatik el és nem rontatik le soha többé.