Jeremiás jövendölése 38

1 Hallá pedig Szafatiás, Mátán fia, és Gedeliás, Fassúr fia, és Júkal, Szelemiás fia, és Fassúr, Melkiás fia, a beszédeket, melyeket Jeremiás szól vala az egész népnek, mondván: 2 Ezeket mondja az Úr: A ki csak e városban marad, fegyverrel hal meg és éhséggel és mirigyhalállal; a ki pedig a kaldeusokhoz szalad, élni fog, és lelke mentve lesz az életben. 3 Ezeket mondja az Úr: Bizonyosan a babiloni király hadseregének kezébe adatik e város, és ő beveszi azt. 4 És a fejedelmek mondák a királynak: Kérünk, ölessék meg ez az ember; mert szántszándékkal megerőtleníti a hadakozó férfiak kezeit, kik e városban maradtak, és az egész nép kezeit, ez igék szerint szólván nekik; mert ez az ember nem keresi e népnek békeségét, hanem veszedelmét. 5 És mondá Szedeciás király: Ime a ti kezeitekben vagyon ő; és nem is méltó, hogy a király valamit megtagadjon tőletek. 6 Elvivék tehát Jeremiást, és veték őt Melkiásnak, Amelek fiának vermébe, mely a tömlöcz tornáczában vala, és lebocsáták Jeremiást köteleken a verembe, melyben nem vala víz, hanem sár; Jeremiás tehát a sárba sülyede. 7 Meghallá pedig egy szerecsen férfiú, Abdemelek, az udvari tiszt, ki a király házában vala, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király pedig Benjamin kapujában ül vala. 8 És kiméne Abdemelek a király házából, és szóla a királynak, mondván: 9 Én uram, királyom! gonoszúl cselekedték e férfiak mindazt, miket Jeremiás próféta ellen míveltek, a verembe vetvén őt, hogy meghaljon ott éhen; mert nincs már kenyér a városban. 10 Parancsola tehát a király a szerecsen Abdemeleknek, mondván: Végy innen magaddal harmincz férfiút, és vond föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghal. 11 Elvivén tehát Abdemelek magával a férfiakat, beméne a király házába, mely a tárház alatt vala, és onnan régi posztódarabokat vőn, és ócska, összerongyollott ruhákat, és leereszté azokat Jeremiásnak a verembe köteleken. 12 És mondá a szerecsen Abdemelek Jeremiásnak: Tedd a régi posztódarabokat, és az elmetélt és összerongyollott ruhákat hónod alá és a kötelekre; és Jeremiás úgy cselekedvék. 13 És kivonák Jeremiást köteleken, és kihozák őt a veremből; s azután Jeremiás a tömlöcz tornáczában marada. 14 És elkülde Szedeciás király és maga elé hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóhoz, mely az Úr házában vala; és mondá a király Jeremiásnak: Egyet kérdek tőled, semmit el ne titkolj tőlem. 15 Mondá pedig Jeremiás Szedeciásnak: Ha megjelentem neked, vajjon nem ölsz-e meg engem? és ha tanácsot adok neked, nem hallgatsz rám. 16 Megesküvék tehát Szedeciás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr! ki nekünk ezt a lelket alkotta, nem öllek meg téged, és nem adlak e férfiak kezeibe, kik a te lelkedet keresik. 17 És Jeremiás mondá Szedeciásnak: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ha elindúlván, kimégy a babiloni király fejedelmeihez, élni fog a te lelked, és e város nem gyujtatik föl tűzzel; és megszabadúlsz te és házad. 18 Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, e város a kaldeusok kezeibe adatik, és fölgyujtják azt tűzzel, és te sem menekszel meg az ő kezökből. 19 És mondá Szedeciás király Jeremiásnak: Tartok a zsidóktól, kik a kaldeusokhoz szöktek, netalán azok kezeibe adassam, és megcsúfoljanak engem. 20 Felelé pedig Jeremiás: Nem adnak téged kezeikbe. Halljad, kérlek, az Úr szavát, melyet én neked szólok, és jól leszen dolgod, és élni fog a te lelked. 21 Ha pedig nem akarsz kimenni, ez az íge, melyet az Úr jelentett nekem: 22 Ime mind az asszonyok, kik megmaradtak Júda királyának házában, kivitetnek a babiloni király fejedelmeihez, és ezt fogják mondani: A te békeférfiaid eltévelyítettek téged és erőt vettek rajtad, sárba sülyesztették és iszapba lábaidat, és eltávoztak tőled. 23 És feleségeid és fiaid mind kivitetnek a kaldeusokhoz, és nem menekszel meg kezeikből, hanem a babiloni király kezével fogatol meg, s ő e várost fölégeti tűzzel. 24 Mondá erre Szedeciás Jeremiásnak: Senki ne tudja ez igéket, és nem halsz meg. 25 Ha pedig meghallják a fejedelmek, hogy veled szólottam, és hozzád jőnek, és mondják neked: Jelentsd meg nekünk, mit szólottál a királylyal, ne titkold el tőlünk, és nem ölünk meg téged; és mit szólott veled a király? 26 mondd nekik: Leborúlva könyörögtem a király előtt, hogy ne vitessen vissza engem Jonatán házába, és ne haljak meg ott. 27 El is jövének mind a fejedelmek Jeremiáshoz, és megkérdezék őt, és szóla nekik mindazon igék szerint, melyeket parancsolt vala neki a király. És békét hagyának neki, mert semmi sem hallatszott. 28 Jeremiás pedig a tömlöcz tornáczában marada mind az napig, melyen bevétetett Jerusalem. És lőn, hogy bevéteték Jerusalem.