Jeremiás jövendölése 46

1 Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett a nemzetek ellen, 2 Egyiptomról, Fáraó Nekaónak, Egyiptom királyának serege ellen, mely az Eufrates folyóvize mellett vala Karkamisban, melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében. 3 Készítsetek kerekded és hosszú paizst, és indúljatok hadba. 4 Fogjátok be a lovakat, és üljetek föl, lovasok! Álljatok ki sisakokban, tisztítsátok ki a dárdákat, öltözzetek pánczélokba. 5 De micsoda ez? Látom őket, hogy félénkek, és hogy hátat fordítanak, erősei megölettek, sietve szaladnak, hátra sem tekintenek; rettegés minden felől! úgymond az Úr. 6 Ne fusson a gyors, és ne vélje az erős, hogy megszabadúl; éjszak felé az Eufrates folyóvize mellett legyőzetnek és elesnek. 7 Kicsoda ez, ki növekedik, mint a folyó, és mint a nagy vizek, melyeknek örvényei dagadoznak? 8 Egyiptom folyóvíz módjára növekedik, és mint nagy vizeké, úgy hullámzanak az ő habjai, és azt mondja: Fölmegyek, és elborítom a földet, elpusztítom a várost és az ő lakóit. 9 Üljetek lovakra, és száguldjatok a szekereken, jőjenek elé ez erősek, a szerecsenországiak, a paizst viselő líbiaiak, és a nyilakat ragadó és lövellő lídiaiak. 10 Mert a seregek Ura Istenének napja ez, boszúállás napja, hogy boszút álljon az ő ellenségein; megemészti őket a kard, és jóllakik, és véröktől megrészegűl; mert a seregek Ura Istenének áldozata ez éjszak földén, az Eufrates folyóvize mellett. 11 Menj föl Gálaádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! hiába sokasítod az orvosságokat, nem leszen egészséged. 12 A nemzetek hallják gyalázatodat, és ordításod betölti a földet; mert az erős erősbe ütközik, és együtt elesnek mind a ketten. 13 Az íge, melyet az Úr Jeremiás prófétának szólott arról, hogy eljő Nabukodonozor, a babiloni király, és megveri Egyiptom földét. 14 Hirdessétek Egyiptomnak, és hallassátok Magdalumban, és hangozzék Memfisben és Tafnisban, mondjátok: Állj föl és készűlj, mert megemészti a fegyver azokat, mik tekörűled vannak. 15 Miért roncsoltak a te erőseid? nem állanak meg, mert az Úr fölforgatja őket. 16 Megsokasítja az elesőket, és a férfiú az ő felebarátjára esik; és mondják: Fel! térjünk vissza népünkhöz és születésünk földére, a galamb fegyverének színe elől. 17 Nevezzétek Fáraó, az egyiptomi király nevét így: „Zűrzavart hoz az idő!“ 18 Élek én! (úgymond a király, kinek neve seregek Ura), mint a Tábor a hegyek között, és mint a tengermelléki Kármél, úgy jön el. 19 Készíts magadnak elköltözésre való szereket, Egyiptomnak ott lakó leánya! mert Memfis pusztává leszen és elhagyatik, és lakhatlanná leszen. 20 Ékes és szép üszőborjú Egyiptom, de éjszakról jő elhajtója. 21 Az ő zsoldosai, kik benne forgolódnak, mint a hizlalt borjak, hátrafordúlnak, és elfutnak együtt, meg sem állhatnak; mert megöletésök napja elérkezett, az ő látogattatásuk ideje. 22 Az ő szava zengeni fog, mint a réz; mert a haddal sietni fognak, és fejszékkel jőnek rája, mint a favágók. 23 Levágják az ő erdejét, úgymond az Úr, melynek fái számtalanok, felűlhaladják a sáskákat, és nincs számuk. 24 Megszégyenűl Egyiptom leánya, és az éjszaki nép kezeibe adatik. 25 Igy szól a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én meglátogatom Alexandria zajgását, és Fáraót és Egyiptomot, az ő isteneit és királyait; igen, Fáraót és azokat, kik benne bíznak. 26 És átadom őket az ő lelköket keresők kezeibe, és Nabukodonozornak, Babilon királyának kezeibe, és az ő szolgái kezeibe; és ezek után úgy fognak benne lakni, mint a régi időben, úgymond az Úr. 27 És te, Jákob, szolgám! ne félj, és ne rettegj, Izrael! mert ime én megszabadítalak téged a távolból, és a te ivadékodat fogságod földéről; és visszatér Jákob és megnyugszik, szerencsés leszen, és senki sem fogja rémítgetni őt. 28 Ne félj, te Jákob, szolgám! úgymond az Úr; mert én veled vagyok, és megemésztem mind a nemzeteket, melyekhez téged száműzlek; téged pedig nem emésztelek meg, hanem megfenyítelek itéletben nem kímélhetvén téged, mint ártatlant.