Jeremiás jövendölése 48

1 Moáb felől ezeket mondja a seregek Ura Izrael Istene: Jaj Nábónak! mert el van pusztítva és megszégyenítve; bevétetett Kariataim; megszégyenűlt az erős, és reszket. 2 Nincs többé örvendezés Moábban; Hezebon ellen gonoszt forralnak. „Jertek, veszítsük el őt a nemzetek közől!“ Azért légy veszteg és hallgass; téged a fegyver nyomban követ. 3 Kiáltás szózata Oronaimból: Pusztúlás és nagy romlás! 4 Összerontatott Moáb; mondjátok kisdedeinek, kiáltsanak. 5 Luit hágóján sírva és jajgatva mennek föl, és Oronaim lejtőjén az ellenség hallja a leveretés kiáltását: 6 Fussatok, mentsétek meg élteteket, és legyetek, mint a gyalogfenyő-csemete a pusztában. 7 Azért, hogy bizodalmad volt erősségeidben és kincseidben, te is bevétetel; és Kámosz fogságra megyen papjaival és fejedelmeivel egyetemben. 8 És eljő a rabló minden városra, és egy város sem szabadúl meg; és elpusztúlnak a völgyek és földúlatnak a mezőségek; mert az Úr mondotta. 9 Adjatok virágot Moábnak, mert virágjában megyen el, és az ő városai puszták lesznek és lakhatlanok. 10 Átkozott, ki az Úr dolgát álnokúl végzi; és átkozott, ki fegyverét a vértől visszatartja. 11 Termékeny volt Moáb ifjúságától fogva, és megnyugodott seprején, és nem töltetett egy edényből más edénybe, és nem ment fogságba; azért maradt meg benne íze, és szaga el nem változott. 12 Azért íme a napok eljőnek, úgymond az Úr, és csapolókat küldök neki, kik csobányait lecsapolják és lehúzzák, és edényeit kiüresítik, és korsóit összetörik. 13 És megszégyeníttetik Moáb Kámosz miatt, mint megszégyenűlt Izrael háza Bétel miatt, melyben bizodalma volt. 14 Hogyan mondhatjátok: Bajnokok vagyunk és erős férfiak a harczolásra? 15 Elpusztíttatik Moáb, és városai lerontatnak, és válogatott fiai lemennek megöletésre; úgymond a király, kinek neve seregek Ura. 16 Közel van Moáb veszte, hogy eljőjön; és veszedelme igen hamar elérkezik. 17 Vigasztaljátok őt mindnyájan, kik körűle vagytok, és mindnyájan, kik tudjátok az ő nevét, mondjátok: Hogy eltöretett az erős vessző, a dicsőséges pálcza! 18 Szállj le dicsőségedből, és ülj a sivatagba, Díbon leányának lakossága! mert Moáb pusztítója fölmegyen hozzád, és széthányja erősségeidet. 19 Állj ki az útra, és nézzed, Aroer lakossága! kérdezd meg a futót, és annak, ki megmenekedett, mondjad: Mi történt? 20 Megszégyenűlt Moáb, mert legyőzetett; ordítsatok és kiáltsatok, hirdessétek Arnoban, hogy Moáb elpusztíttatott. 21 És itélet jött a sík földre, Helonra és Jázára és Mefaatra, 22 Díbonra és Nábóra és Deblataim házára, 23 Kariataimra és Betgamulra és Betmaonra, 24 Kariotra és Bózrára, és Moáb földének minden városaira, a távol és közelvalókra. 25 Letöretett Moáb szarva, és karja levágatott, úgymond az Úr. 26 Részegítsétek meg őt, mert az Úr ellen fölemelkedett; Moáb összecsapja kezét okádásában, és ő is csúfságúl leszen; 27 mert neked nevetségűl volt Izrael, mintha tolvajok közt találtad volna őt; azért, a te beszédeidért, melyeket ellene szólottál, fogságra vitetett. 28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklában, Moáb lakói! legyetek, mint a galamb, mely a hasadék legfelsőbb részén rak fészket. 29 Hallottuk Moáb kevélységét, mert igen kevély, az ő dölyfösségét, fölfuvalkodását és elbizottságát, és szivének nagyravágyását. 30 Én ismerem, úgymond az Úr, az ő kérkedékenységét, és hogy nincs ahhoz képest ereje, és nem tehetsége szerint igyekszik cselekedni. 31 Azért jajgatok Moáb felett, és kiáltok egész Moábhoz, a téglafalak közt panaszkodó férfiakhoz. 32 Jázer siralmával siratlak téged, Szabama szőllője! a te szőllővesszőid átmentek a tengeren, Jázer tengeréig jutottak; aratásodra és szüretedre rohant a rabló. 33 Elvétetett a vígság és örvendezés Kármélból, Moáb földéről; mert a bort elvettem a sajtókból; a szőllőtaposó nem énekli szokott dalát. 34 És a kiáltó Hezebontól Eleáleig és Jázáig hangzik az ő szavok, Szégortól, a harmadfű üszőtől Oronaimig; Nemrim vizei is igen megromlanak. 35 És elveszem Moábból, úgymond az Úr, a magas helyeken áldozót, kik azok isteneinek áldoznak. 36 Azért szól az én szivem Moábért, mint a síp, az én szivem a téglafalak közt levő férfiakhoz a sípok szózatát adja; mert ereje fölött cselekedett, s azért vesztek el. 37 Mert minden fő kopasz, megnyírva minden szakáll, minden kéz összekötözve, és minden háton szőrzsák. 38 Moáb minden héjazatán és utczáján csupa sírás, mert összetörtem Moábot, mint a haszontalan edényt, úgymond az Úr. 39 Mennyire legyőzetett, és milyen az ordítás! Mennyire meghajtotta nyakát Moáb, és megszégyenűlt! Nevetséggé leszen Moáb és példává mindennek körülötte. 40 Ezeket mondja az Úr: Ime mint a sas fog ő röpűlni, és kiterjeszti szárnyait Moábra. 41 Bevétetik Kariot, és erősségei elfoglaltatnak; és leszen Moáb erőseinek szíve az napon, mint a szűlőasszony szive. 42 És Moáb megszűnik nép lenni, mert az Úr ellen dicsekedett. 43 Rémület és verem és tőr neked, oh Moáb lakója! úgymond az Úr. 44 A ki elszalad a réműlet elől, verembe esik; és a ki feljő a veremből, tőrbe akad; mert elhozom Moábra az ő látogattatásuk esztendejét, úgymond az Úr. 45 Hezebon árnyékában állanak meg a tőrből menekedettek; de tűz jő ki Hezebonból, és láng Seon közepéből, és megemészti Moáb részét és a háborgás fiainak fejök tetejét. 46 Jaj neked, Moáb! veszve vagy Kámosz népe! mert fogva vannak fiaid, és leányaid rabságban. 47 De visszatérítem Moábot a rabságból az utólsó napokban, úgymond az Úr. Eddig vannak Moáb itéletei.