Jeremiás jövendölése 49

1 Ammon fiai felől. Ezeket mondja az Úr: Vajjon nincsenek-e Izraelnek fiai? vagy örököse nincs-e neki? Miért foglalá el tehát örökségűl Melkom Gádot, hogy az ő népe annak városaiban lakik? 2 Azért ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és Rabbatban, mely Ammon fiaié, csata-zajt fogok hallatni, és omladékká leszen az, és leányai tűzzel égettetnek meg, és bírni fogja Izrael, kik őt bírták vala, úgymond az Úr. 3 Ordíts, Hezebon! mert elpusztíttatott Hái. Kiáltsatok, Rabbat leányai! övezzetek szőrzsákokat magatokra, sírjatok és kerengjetek a sövények körűl; mert Melkom fogságra vitetik, papjai és fejedelmei egyetemben. 4 Mit dicsekszel a völgyekkel? a te völgyed oda van, elkényeztetett leányom! ki a te kincseidben bíztál, és mondád: Ki jő énhozzám? 5 Ime én rettegést hozok rád, úgymond a seregek Ura Istene, mindazoktól, kik körűled vannak; és elszéledtek mindnyájan egymástól, és nem lesz, ki egybegyüjtse a futókat. 6 De ezekután visszatérítem Ammon fiainak rabjait, úgymond az Úr. 7 Idumea felől. Ezeket mondja a seregek Ura: Vajjon nincs-e többé bölcseség Témanban? Elveszett a tanács a fiaktól, hasztalanná lett bölcseségök. 8 Fussatok és fordítsatok hátat, menjetek a mély verembe, Dédan lakói! mert veszedelmet hozok Esaura, az ő látogattatásának idejét. 9 Ha szőllőszedők jöttek volna rád, nem hagytak volna gerezdet; ha tolvajok éjszaka, rablottak volna magoknak elegendőt: 10 de én megmeztelenítem Esaut, kinyilatkoztatom titkait, és semmi rejtve nem marad; elpusztíttatik ivadéka és atyjafiai és szomszédai, és senki sem leszen. 11 Hagyd hátra árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bennem bízzanak. 12 Mert ezeket mondja az Úr: Ime, kik nem voltak arra itélve, hogy megigyák a poharat, és mégis megiszszák: vajjon te, mint az ártatlan, úgy maradsz-e? nem leszesz büntetlen, hanem megiván megiszod. 13 Mert enmagamra esküdtem, úgymond az Úr: hogy kietlenné és gyalázattá, pusztasággá és átokká leszen Bózra, és minden ő városai örökkévaló pusztaságokká lesznek. 14 Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez: Gyűljetek össze, és jőjetek ellene, és keljünk harczra. 15 Mert ime kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, megvetetté az emberek előtt. 16 A te fölfuvalkodásod és szived kevélysége csalt meg téged, ki a kőszikla hasadékaiban lakol, és igyekszel elfoglalni a halom magasságát. De ha oly magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is levonlak téged, úgymond az Úr. 17 És elpusztúl Idumea; minden, a ki átmegy azon, elálmélkodik és süvölt minden ő csapása fölött. 18 A mint fölforgattatott Sodoma és Gomorra és annak szomszédságai, úgymond az Úr, úgy nem fog ott lakni férfiú, és nem lakja azt ember fia. 19 Ime mint az oroszlán jő fel a Jordán pompájából a szép erősség ellen; mert hamar hozzája futtatom őt; és ki lesz a választott, kit föléje rendelek? – Mert ki hasonló hozzám? és ki állhat ki velem? és ki az a pásztor, ki ellenem állhatna? 20 Azért halljátok az Úr végzését, melyet Édom felől határozott, és az ő szándékát, melyet Téman lakói felől gondolt: Ledöntik őket a nyáj kicsinyei, és széthányják velök egyetemben az ő lakhelyeiket. 21 Ezek leomlásának hangjától megrendűl a föld, és az ő kiáltásának szózata meghallatszik a vörös tengernél. 22 Ime mint a sas fölemelkedik és röpűl, és kiterjeszti szárnyait Bózrára; és leszen az idumei erősek szíve az napon, mint a szűlőasszony szíve. 23 Damaskus felől. Megszégyeníttetett Émat és Arfad, mert igen gonosz hírt hallottak; le vannak verve a tengermellékiek; az aggodalom miatt nem nyughatik. 24 Erőtlen lett Damaskus, futásnak ered; reszketés fogja őt körűl, szorongás és fájdalmak környezik meg őt, mint a szűlőt. 25 Hogy elhagyták a dicséretes várost, az öröm városát! 26 Ime ifjai elesnek utczáin, és a harczoló férfiak mind elnémúlnak az napon, úgymond a seregek Ura. 27 És tüzet gyujtok Damaskus kőfalán, mely megemészti Benadad kőfalait. 28 Cédár felől és Ázor országai felől, melyeket megver Nabukodonozor, a babiloni király. Ezeket mondja az Úr: Keljetek föl, és menjetek Cédárba, és pusztítsátok el napkelet fiait. 29 Azok sátorait és nyájait elfogják, azok bőrtakaróit és minden edényeit és tevéit magokhoz veszik, és rájok híják a félelmet köröskörűl. 30 Fussatok, menjetek el igen sietve, a mély vermekben üljetek, kik Ázorban laktok, úgymond az Úr; mert tanácsot tartott ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és eltökélett szándéka van ellenetek. 31 Keljetek föl, és menjetek a nyugalmas és bátorságban lakó nemzethez, úgymond az Úr; sem ajtaik, sem záraik, egyedűl laknak. 32 És ragadománynyá lesznek tevéik, és a barmok sokasága prédává, és elszélesztem őket minden tájra, kiknek lenyírt üstökük vagyon; és minden szomszéd határból rájok hozom a veszedelmet, úgymond az Úr. 33 És Ázor a sárkányok lakhelye lesz, pusztaság mindörökre; nem marad ott férfiú, s nem fogja azt lakni ember fia. 34 Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett Élam ellen, Szedeciás, Júda királya országlásának kezdetén, mondván: 35 Ezeket mondja a seregek Ura: Ime én összetöröm Élam kézivét, és elveszem minden erejöket; 36 és a négy szelet Élamra eresztem az ég négy részéről, és elszélesztem őket mindezen tájakra; és nem lesz nemzet, melyhez ne jussanak Élam szökevényei. 37 És megrettentem Élamot ellenségei előtt és az ő lelkét keresők színe előtt; és rájok hozom a veszedelmet, az én búsulásom haragját, úgymond az Úr, és fegyvert bocsátok utánok, mígnem megemésztem őket. 38 És királyi székemet Élamba helyezem; kiírtom onnét a királyokat és fejedelmeket, úgymond az Úr. 39 De az utóbbi időkben visszatérítem Élam foglyait, úgymond az Úr.