Jeremiás jövendölése 5

1 Kerűljétek meg Jerusalem utczáit, nézzétek és szemléljétek, és kérdezkedjetek az ő térein, ha találtok-e törvényt cselekvő, és hűséget kereső férfiat; és megkegyelmezek neki. 2 Hogyha mondják is: Él az Úr! avval is hamisan esküsznek. 3 Uram! a te szemeid a hűséget nézik; vered őket, és fájlalják; megtöröd őket, és nem akarják fölvenni a fegyelmet; keményebbekké tették orczájokat a kőnél, és nem akarnak megtérni. 4 Én pedig mondám: Talán csak a szegények és oktalanok, a kik nem tudják az Úr útját, az ő Istenök itéletét; 5 elmegyek tehát a főemberekhez, és szólok nekik; mert ezek ismerik az Úr útját, az ő Istenök itéletét; és ime ezek egyetemben még inkább összetörték az igát, szétszakasztották a köteleket. 6 Azért megszaggatja őket az erdei oroszlán, a farkas este felé elpusztítja őket, a párducz leselkedik városaikra; mindaz, ki közőlök kimegyen, megfogatik; mert megsokasodtak vétkeik, és elhatalmaztak pártoskodásaik. 7 Hogyan kegyelmezhetnék meg én neked? Fiaid elhagytak, és azokra esküsznek, kik nem istenek; megelégítettem őket, és paráználkodnak, és bordélyházban bujálkodnak. 8 Kövér lovakká és ménekké lettek; kiki az ő felebarátja feleségére nyerít. 9 Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, és az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem? 10 Menjetek fel kőfalaira, és hányjátok szét, de végpusztúlást ne tegyetek; törjétek le sarjadékait, mert nem az Úréi. 11 Mert vétekkel vétkezett ellenem Izrael háza és Júda háza, úgymond az Úr. 12 Megtagadják az Urat, és mondják: Nem ő az, és nem jő ránk veszedelem; fegyvert és éhséget nem fogunk látni. 13 A próféták hiában szólanak, és nincs (Istentől jött) felelet bennök; azért történnek ezek rajtok. 14 Ezeket mondja a seregek Ura Istene: Mivelhogy ez igét szólottátok, ime én tűzzé teszem igéimet a te szádban, és e népet fákká, s az megemészti őket. 15 Ime én messzünnen hozok nemzetet rátok, Izrael háza! úgymond az Úr, erős nemzetet, régi nemzetet, oly nemzetet, melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél. 16 Az ő tegze, mint a nyilt koporsó, mindnyájan erősek. 17 És megeszi veteményedet és kenyeredet, fölemészti fiaidat és leányaidat, megeszi nyájadat és csordáidat, fölemészti szőllődet és fügefáidat, és lerontja fegyverrel erős városaidat, melyekben neked bizodalmad vagyon. 18 Mindazonáltal, úgymond az Úr, még ama napokban sem vetlek titeket végpusztúlásra. 19 És ha mondjátok: Miért cselekedte velünk a mi Urunk Istenünk mindezeket? mondjad nekik: A mint elhagytatok engem, és idegen istennek szolgáltatok a ti földeteken, úgy szolgáltok majd idegeneknek nem a ti földeteken. 20 Hirdessétek ezt Jákob házának, és hallassátok Júdában, mondván: 21 Halljad, esztelen nép! kinek nincs szived, kik, szemeitek lévén, nem láttok, s füleitek, és nem hallotok! 22 Tehát nem féltek engemet? úgymond az Úr, és az én szinem előtt nem fogtok bánkódni? Ki a fövényt tettem határúl a tengernek örök parancscsal, melyet át nem hág; háborognak bár, de erőt nem vehetnek, és földagadnak, de azon át nem törnek az ő hullámai. 23 E népnek pedig hitetlen és ellenszegűlő szive vagyon, eltávoztak és elmentek; 24 és nem mondják szivökben: Féljük a mi Urunkat Istenünket, ki nekünk korai és kései esőt ad idejében, ki az esztendei aratást teljesen megőrzi nekünk. 25 A ti gonoszságaitok térítik el ezeket, és bűneitek vonják el tőletek a jót. 26 Mert istentelenek találtatnak az én népem között, kik lesbe állnak, mint a madarászok, tőrt hányván és kelepczéket az emberek fogására. 27 Mint a tőr megtelik madarakkal, úgy az ő házaik rakvák álnoksággal; azért lettek nagyokká és gazdagokká. 28 Megkövérednek és fölhíznak, és nagy gonoszúl áthágják az én beszédeimet. Az özvegy ügyében nem itélnek, az árva ügyét nem igazítják el, és a szegények törvényét nem itélik meg. 29 Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem? 30 Álmélkodásra és csodálatra méltó dolgok lettek a földön. 31 A próféták hazudságot prófétálnak, és a papok ehhez kezeikkel tapsolnak; és az én népem szereti az ilyeneket. Mi lesz tehát vele utoljára?