Jeremiás jövendölése 51

1 Ezeket mondja az Úr: Ime én támasztok Babilonra és az ő lakóira, kik szivökben fölfuvalkodtak ellenem, mintegy mirigyes szelet. 2 És szórókat küldök Babilonba, és fölszórják azt, és elpusztítják földét; mert rá jőnek mindenünnen az ő nyomorúsága napján. 3 Ne vonja meg kézivét a nyillövő, és ne készűljön föl a pánczélos. Ne kiméljétek fiait, öljétek meg minden vitézeit. 4 Elhullanak a megöltek a kaldeusok földén, és a sebesűltek az ő tartományaiban. 5 Mert nem hagyatott özvegyen Izrael és Júda az ő Istenétől, a seregek Urától; amazok földe pedig eltelt vétekkel Izrael Szente ellen. 6 Fussatok Babilonból és kiki szabadítsa meg lelkét; ne hallgassatok az ő gonoszsága miatt; mert ez a boszúállás ideje az Úrtól, hasonlóval fizet meg neki. 7 Aranypohár az Úr kezében Babilon, mely megrészegíté az egész földet; a nemzetek ittak az ő borából, és azért tántorodtak meg. 8 „Hirtelen elesik Babilon, és összetiportatik, ordítsatok fölötte, hozzatok írt az ő fájdalmára, hatalán meggyógyúlna!“ 9 „Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyúlt meg; hagyjuk el őt, és menjünk el, kiki az ő földére; mert az égig hatott itélete, és fölemelkedett a felhőkig. 10 „Az Úr napfényre hozta igazságunkat; jertek, beszéljük el Sionban a mi Urunk Istenünk cselekedetét.“ 11 Hegyesítsétek a nyilakat, rakjátok meg a tegzeket; az Úr fölindította a médus királyok lelkét, és Babilon ellen van az ő szándéka, hogy elveszítse azt; mert az Úr boszúállása ez, boszúállása az ő templomáért. 12 Babilon kőfalain emeljetek zászlót, erősítsétek meg az őrséget, rendeljetek őröket, vessetek cseleket, mert meggondolta az Úr, és megcselekszi mind, a miket szólott Babilon lakói ellen. 13 Ki a nagy vizek mellett lakol, gazdagon kincsekben, eljött a te véged, egy lábig ki fogsz vágatni. 14 Megesküdött a seregek Ura önlelkére: Betöltelek téged emberekkel, mint cserebogarakkal, és felőled sajtó-dalt fognak énekelni. 15 Az, ki a földet erejével alkotta, elkészítette a föld kerekségét bölcseségében, és okossága szerint kiterjesztette az egeket. 16 Ő szózatot ad, és a vizek megsokasodnak az égben, fölemeli a felhőket a föld végső határairól, a villámlásokat esővé teszi, és a szelet kihozza táraiból. 17 Bolonddá lett minden ember tudományával, megszégyenűl minden mester faragványával, mert hazudság az ő öntvényök, és lélek nincs azokban. 18 Hiábavaló dolgok és nevetségre méltók; látogattatásuk idején elvesznek. 19 Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze; mert ő az, ki mindeneket alkotott, és Izrael az ő örökségének királyi pálczája, seregek Ura az ő neve. 20 Te voltál nekem a hadiszerek összerontója; általad rontottam meg a nemzeteket, és általad vesztettem el az országokat, 21 általad rontottam meg a lovat és lovagját, és általad rontottam össze a szekeret és a rajta ülőt, 22 általad rontottam meg a férfiút és asszonyt, és általad rontottam meg a vénet és gyermeket, és általad rontottam meg az ifjat és szűzet, 23 általad rontottam meg a pásztort és az ő nyáját, és általad rontottam meg a földmívelőt és az ő igás barmait, és általad rontottam meg a fejedelmeket és birákat. 24 De most megfizetem Babilonnak és Kaldea minden lakójának minden ő gonoszságát, melyet Sionban cselekedtek a ti szemeitek előtt, úgymond az Úr. 25 Ime én a te ellened, mirigyes hegy! úgymond az Úr, ki megvesztegeted az egész földet; és rád nyujtom kezemet, és kihengerítelek téged a kősziklák közől, és kiégett hegygyé teszlek tégedet. 26 És nem vesznek belőled szegletkövet és alapkövet, hanem omladék leszesz mindörökre, úgymond az Úr. 27 Emeljetek zászlót a földön; fújjatok harsonát a pogányok között, készítsétek föl ellene a nemzeteket; szólítsátok föl ellene Ararat, Menni és Ascenes királyait; rendeljétek ellene Tafszárt, hozzátok elé a lovat, mint a fullánkos cserebogarat. 28 Készítsétek föl ellene a pogányokat, Média királyait, az ő vezéreit és minden bíráit, és birodalmának minden földét. 29 És megrendül a föld és reszketni fog, mert fölserken Babilon ellen az Úr végzése, hogy Babilon földét pusztává tegye és lakhatlanná. 30 Megszűnnek Babilon erősei a harcztól, a védhelyekre vonúlnak; oda van erősségök, lesznek, mint az asszonyok; hajlékaik fölgyujtatnak és záraik összetöretnek. 31 A futár futárral találkozik, és a hírvivő hírvivővel, tudtúl adandó Babilon királyának, hogy városa végtől végig bevétetett. 32 A révhelyek elfoglaltattak, a tavak tűzzel kiégettettek, és a hadakozó férfiak zavarba jöttek. 33 Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Babilon leánya mint egy szérű; itt az ideje, hogy csépeljenek rajta; még egy kevéssé, és eljő aratásának ideje. 34 Megevett engem, megemésztett engem Nabukodonozor, Babilon királya; üres edénynyé tett, elnyelt engem, mint a sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és kivetett engem. 35 Az ellenem tett gonoszság és az én testem jőjön Babilonra, ezt mondja Sion lakója; és az én vérem Kaldea lakosaira, úgymond Jerusalem. 36 Azért ezeket mondja az Úr: Ime én megitélem ügyeidet, és boszút állok érted, és elpusztítom tengerét és kiszárasztom forrását. 37 És Babilon kőhalommá leszen, sárkányok lakhelyévé, álmélkodássá és süvöltéssé, azért, hogy nincs lakója. 38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, megrázzák serényöket, mint az ifjú oroszlánok. 39 Fölhevülésökben megitatom őket, és megrészegítem, hogy elkábúljanak, és örök álmot aludjanak, és föl ne keljenek, úgymond az Úr. 40 Elviszem őket, mint a bárányokat, megölésre, és mint a kosokat a gödölyékkel. 41 Hogy bevétetett Sesak, és megfogatott az egész föld dicsősége! hogy lett álmélkodássá Babilon a nemzetek között! 42 Tenger ment Babilonra, habjai sokaságától elboríttatott. 43 Az ő városai álmélkodássá lettek, lakhatlan és puszta földdé, oly földdé, melyen senki sem lakik, s melyen nem megy át ember fia. 44 És meglátogatom Bélt Babilonban, és kiragadom szájából, a mit elnyelt vala; és nem gyűlnek hozzája többé a nemzetek, mert Babilon kőfala is romba dől. 45 Menjetek ki belőle, én népem! hogy kiki megmentse lelkét az Úr búsulásának haragjától. 46 És nehogy meglágyúljon a ti szivetek, és féljetek a hírtől, mely hallatni fog a földön, és esztendőre ismét jön a hír, és esztendő után megint hír, és gonoszság lesz a földön, és uralkodó jön uralkodóra; 47 azért ime eljőnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenűl, és minden megöltjei elhullanak közepette. 48 És örvendeni fog Babilon fölött az ég és föld, és mind a mi azokban vagyon; mert éjszakról jőnek rája a rablók, úgymond az Úr. 49 És a mint oka volt Babilon, hogy elhulljanak Izrael megöltjei: úgy hullanak el Babilonból a megöltek az egész földön. 50 Ti, kik elszaladtatok a fegyver elől, jőjetek, ne álljatok. Emlékezzetek meg a távolban az Úrról, és Jerusalem jusson eszetekbe. 51 Megszégyenűltünk, mert hallottuk a gyalázatot, szégyen borítja orczáinkat; mert idegenek jöttek az Úr házának szentségére. 52 Azért, ime a napok eljőnek, úgymond az Úr, és meglátogatom az ő faragott képeit, és az ő egész földén hörögni fog a sebesűlt. 53 Ha Babilon az égig emelkedik is, és megszilárdítja a magasságban erejét, mégis eljőnek tőlem az ő pusztítói, úgymond az Úr. 54 Kiáltás szava Babilonból, és nagy romlás a kaldeusok földéről; 55 mert az Úr elpusztítja Babilont, és kiírtja abból a nagy zajongást; és zúgni fognak habjai, mint a nagy vizek, hangzani fog szózata; 56 mert eljön rája, azaz Babilonra a rabló, és megfogatnak az ő erősei, és elernyed kézivök, mert az erős boszúálló Úr megfizetvén megfizet. 57 És megrészegítem az ő fejedelmeit és bölcseit, vezéreit és bíráit és bajnokait; és örök álmot alusznak és nem ébrednek föl, úgymond a király, kinek neve, seregek Ura. 58 Ezeket mondja a seregek Ura: Babilonnak amaz igen széles kőfala ásással megásatik, és magas kapui tűzzel égettetnek meg, és a népek munkái semmivé s a nemzetekéi tűzrevalók lesznek, és elvesznek. 59 Az íge, melyet Jeremiás próféta parancsolt Száraiásnak, Neriás fiának, ki Maaziás fia volt, mikor Szedeciás királylyal Babilonba ment, az ő országlásának negyedik esztendejében; Száraiás pedig fejedelem vala a próféták fölött. 60 És megírá Jeremiás mind a veszedelmet, mely jövendő vala Babilonra, egy könyvbe, mint ez igéket, melyek írva vannak Babilon ellen; 61 és Jeremiás mondá Száraiásnak: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind ez igéket, 62 mondd: Uram! te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsd azt, hogy ne legyen, ki benne lakjék, embertől baromig, és hogy örök pusztaság legyen. 63 És mikor elvégzed e könyv olvasását, köss rája követ, és vesd az Eufrates közepébe, 64 és mondd: Igy sűlyed el Babilon, és nem kel föl a nyomorúságból, melyet én rája hozok, és elpusztúl. Eddig vannak Jeremiás igéi.