Jeremiás jövendölése 52

1 Huszonegy esztendős volt Szedeciás, midőn országlani kezde; és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Amitál vala, a lobnai Jeremiás leánya. 2 És gonoszat cselekvék az Úr szemei előtt mindazok szerint, miket Joakim cselekedett. 3 Mert az Úr haragja vala Jerusalemen és Júdán, mignem elveté őket színe elől; és Szedeciás elpártolt a babiloni királytól. 4 Lőn pedig az ő országlása kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedikén, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő és minden serege Jerusalem ellen, és megszállák azt, és sánczokat építének ellene köröskörűl. 5 És a város megszállva volt Szedeciás király tizenegyedik esztendejéig. 6 A negyedik hónapban, a hó kilenczedikén pedig, éhség lőn a városban, és nem vala élelme a föld népének. 7 És a városon rés töreték, és hadakozó férfiai mindnyájan elfutának, és kimenének a városból éjjel azon kapu útján, mely a két kőfal között vagyon, és a király kertére viszen (a kaldeusok megszállva tartván a várost köröskörűl), és elindúlának az úton, mely a pusztára viszen. 8 A kaldeusok hada pedig űzőbe vevé a királyt, és megfogák Szedecisát a pusztában, mely Jeriko mellett vagyon, és kisérete mind elfuta tőle. 9 És midőn megfogták a királyt, Babilon királyához vivék őt Reblatába, mely Émat földén vagyon, ki itéletet monda rája. 10 És Babilon királya megölé Szedeciás fiait az ő szemei előtt, de Júdának minden fejedelmeit is megölé Reblatában. 11 És Szedeciásnak szemeit kivájá és bilincsekbe veré őt és elvivé a babiloni király Babilonba, és fogházba tevé őt halála napjáig. 12 Az ötödik hónapban, a hó tizedikén pedig, mely Nabukodonozornak, a babiloni királynak tizenkilenczedik esztendeje, eljöve Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme, ki Babilon királya előtt áll vala, Jerusalembe; 13 és fölgyujtá az Úr házát és a király házát, és Jerusalem minden házát és minden nagy házat fölégete tűzzel. 14 És Jerusalem minden kőfalát lerontá köröskörűl a kaldeusok egész serege, mely a vitézek vezérével vala. 15 A nép szegényeiből pedig és a többi köznépből, mely megmaradt vala a városban, és a szökevényekből, kik a babiloni királyhoz átszöktek vala, és a sokaságból, a többit mind elvivé Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme. 16 A föld szegényei közől pedig meghagyá Nabuzárdán, a hadsereg fejedelme, a szőllőműveseket és szántóvetőket. 17 A rézoszlopokat pedig, melyek az Úr házában valának, s a talapokat és réztengert, mely az Úr házában vala, összetörék a kaldeusok, és azok minden rezét átvivék Babilonba. 18 És az üstöket és villákat, a hangszereket és csészéket, a mozsárkákat és minden rézedényt, melyek a szolgálatnál valának, elvivék, 19 És a vedreket, a tömjénzőket és korsókat, a medenczéket és gyertyatartókat, a mozsarakat és poharakat, mind a mi arany és ezüst edény vala, elvivé a hadsereg vezére; 20 vagyis: a két oszlopot, a tengert és a tizenkét rézborjút, melyek talapúl valának, melyeket Salamon király csinált vala az Úr házában; megérthető sem vala mindez edények reze. 21 Az oszlopok közől pedig egyik oszlop magassága tizennyolcz könyöknyi vala, és tizenkét könyöknyi zsinór érte át köröskörűl; tömörsége pedig négy újnyi, és belűl üres vala, 22 és rézgombok valának mind a kettőn, egy egy gomb magassága öt könyöknyi, és hállózatok és gránátalmák valának a gombon köröskörűl mind rézből; hasonlóképen a másik oszlop is így vala gránátalmáival. 23 És a függő gránátalma kilenczvenhat vala, és mint a száz gránátalma, hállózattal vala körűlvéve. 24 És elvivé a vitézek hadnagya Száraiást, az első papot, és Sofoniást, a második papot, és a tornácz három őrzőjét. 25 És a városból elvive egy udvari tisztet, ki hadnagya vala a hadakozó férfiaknak, és hét férfiút azok közől, kik látják vala a király orczáját, kik a városban találtattak, és a hadsereg fő összeiróját, ki az ifjú vitézeket válogatta, és hatvan férfiút a föld népe közől, kik a városban találtattak vala, 26 ezeket elfogván Nabuzárdán, a hadsereg vezére, Babilon királyához Reblatába vivé. 27 És a babiloni király levágá és megölé őket Reblatában, Émat földén; és Júda elviteték saját földéről. 28 Ez a nép, melyet általvitt Nabukodonozor: a hetedik esztendőben háromezer és huszonhárom zsidót; 29 Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jerusalemből nyolczszáz harminczkét lelket; 30 Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében, Nabuzárdán, a hadsereg vezére, elvive a zsidók közől hétszáz negyvenöt lelket; mindössze tehát négyezer hatszáz lelket. 31 És lőn Joakin, Júda királya elvitelének harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, fölemelé Evilmerodak, a babiloni király, országlása első esztendejében, Joakinnak, Júda királyának fejét, és kihozá őt a fogházból, 32 és kegyesen szóla vele, és királyi székét a többi királyok székei elé tevé, kik nála voltak Babilonban; 33 és fölcserélé fogsága ruházatát, és mindenkor nála eszik vala kenyeret élete minden napjaiban, 34 és tartására szüntelen élelem adatik vala neki Babilon királyától, rendelve lévén az minden napra, halála napjáig, élete minden napjaiban.