Jeremiás jövendölése 6

1 Legyetek készen, Benjamin fiai! Jerusalem közepett, és Tekuában fújjatok harsonát, és Betakaremben emeljetek zászlót, mert veszedelem mutatkozik éjszak felől és nagy romlás. 2 A szép és kedvén tartott asszonyhoz teszem hasonlóvá Sion leányát. 3 Ő hozzá jőnek a pásztorok és azok nyájai, sátorokat vonnak föl nála köröskörűl, kiki lelegelteti, mi az ő keze alatt vagyon. 4 Szenteljétek hadra magatokat ellene. Keljetek föl, és menjünk föl délben. Jaj nekünk! mert lehanyatlott a nap, mert meghosszabúltak este az árnyékok. 5 Keljetek föl, és menjünk föl éjjel, és rontsuk le az ő házait. 6 Mert ezeket mondja a seregek Ura: Vágjátok ki az ő fáját, és hányjatok töltést Jerusalem körűl; ez a látogatás városa, csupa igaztalanság van benne. 7 Mint a kút hidegen tartja vizét, úgy tartja meg ő roszaságát, gonoszság és pusztítás hallatszik benne, és előttem van mindenkor a betegség és vereség. 8 Okúlj, Jerusalem! nehogy eltávozzék lelkem tőled, netalán sivataggá, lakhatlan földdé tegyelek tégedet. 9 Ezeket mondja a seregek Ura: Mind egy gerezdig megszedik, mint a szőllőben, Izrael maradványait. Fordítsd kezedet mint a szőllőszedő a kosárra. 10 Kinek szóljak? és kit híjak bizonyságúl, hogy hallja? Ime körűlmetéletlenek az ő füleik, és nem hallhatnak; íme az Úr igéje csúfságra lett nekik, és nem veszik be azt. 11 Azért vagyok tele az Úr haragjával, s már alig viselhetem. Öntsd ki a kis gyermekekre az utczákon, és az egybegyűlt ifjakra; mert elfogatik férfi és asszony, vén és élemedett egyetemben. 12 Házaik idegenekre szállanak, földeik és feleségeik hasonlóképen; mert kinyújtom kezemet a föld lakóira, úgymond az Úr. 13 Mert kicsinytől nagyig mindnyájan fösvénységet követnek, és a prófétától a papig mindnyájan álnokságot cselekszenek. 14 És az én népem leányának romlását hazudsággal gyógyítják, mondván: Békeség, békeség! holott nincs békeség. 15 Szégyenleniök kellett volna, hogy utálatosságot cselekedtek, de ők épen nem szégyenlették a gyalázatot, és nem tudtak pirúlni; azért hullanak majd az elestek közé, látogattatásuk idején összeroskadnak, úgymond az Úr. 16 Ezeket mondja az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek, és kérdezkedjetek a régi ösvényekről, melyik a jó út? és azon járjatok, és nyugodalmat találtok lelkeiteknek. De ők azt mondák: Nem járunk. 17 És őrállókat rendeltem fölétek. Hallgassátok a harsona-szót. És mondák: Nem hallgatjuk. 18 Azért halljátok, pogányok! és értsd meg, gyülekezet! mely nagy dolgokat cselekszem én rajtok. 19 Halljad, föld! Ime én e népre veszedelmeket hozok, az ő gondolatainak gyümölcsét, mert igéimet nem hallgatják, és törvényemet megvetik. 20 Minek hoztok nekem Szábából tömjént, és gyönyörűséges illatú fahéjt messze földről? a ti égő áldozataitok nem kedvesek, és a ti egyéb áldozataitok nem tetszenek nekem. 21 Azért ezeket mondja az Úr: Ime én e nép közé romlást hozok, és elesnek az által atyák és fiak egyetemben, szomszéd és atyafi elvesznek. 22 Ezeket mondja az Úr: Ime nép jő éjszak földéről, és nagy nemzet támad föl a föld határairól. 23 Nyilat és paizst ragad, kegyetlen az és nem könyörűl; szava mint a tenger zúgni fog; és lovakra ülnek, fölkészűlve mint férfiú a harczra ellened, Sion leánya! 24 Halljuk annak hirét, és ellankadnak kezeink; szorongás fog körűl minket, és fájdalmak, mint a szülőt. 25 Ne menjetek ki a mezőkre, és az úton ne járjatok; mert az ellenség kardja réműlés köröskörűl. 26 Én népem leánya! öltözzél szőrzsákba, és hints hamvat magadra; sirasd az egyetlent keserves sirással, mert hirtelen jő ránk a pusztító. 27 Erős próbakővé tettelek téged az én népem között; ismerd és próbáld meg az ő útjokat. 28 E fejedelmek mindnyájan pártütők, álnokságban járók, réz és vas, mindnyájan megromlottak. 29 A fúvó semmivé lett, a tűzben megemésztetett az ón, az olvasztó hiába olvasztott, mert az ő gonoszságuk nem emésztetett meg. 30 Megvetett ezüstnek híjátok őket; mert az Úr elvetette őket.