Jeremiás jövendölése 8

A sírok megfertőztetése. Bűnbánatlanság. A kaldeusok betörése. Az ország elpusztítatása. Jerusalem meghódítása.

Az időben, úgymond az Úr, kihányják Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait, és azok csontjait, kik Jerusalemben laktak, az ő sírjaikból; és kiterítik azokat a napra, s a hold és az ég minden serege elé, melyeket szerettek, melyeknek szolgáltak, és melyek után jártak, melyeket kerestek és imádtak; nem szedetnek föl, és nem temettetnek el, ganéjjá lesznek a föld színén. És inkább választják a halált, mint az életet mindazok, kik megmaradnak ez igen gonosz nemzetségből, mindazon helyeken, melyek elhagyattak, melyekre kivetettem őket, úgymond a seregek Ura. És mondjad nekik: Vajjon a ki elesik, nem kel-e föl? és a ki elfordúlt, nem tér-e meg? Miért fordúlt el tehát ez a nép Jerusalemben megátalkodott elfordúlással? A hazudsághoz ragaszkodnak, és nem akarnak megtérni. Figyelmezek és hallgatok; de senki jót nem szól, senki bánatot nem tart bűnéről, mondván: Mit cselekedtem? Mindenki futásának eredt, mint a harczra rohanva menő ló. A kánya az égen megismeri idejét, a gerlicze és fecske és gólya megtartják eljövetelök idejét; az én népem pedig nem ismeri meg az Úr itéletét. Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk mi, s az Úr törvénye nálunk vagyon? Bizonyára hazudságot írt az írók hazug tolla. Megszégyenűlnek a bölcsek, megréműlnek és megfogatnak; mert az Úr igéjét elvetették, és semmi bölcseség nincs bennök. Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezeiket más örökösöknek; mert kicsinytől nagyig mindnyájan a fösvénységet követik, prófétától papig mindnyájan hazugok. És az én népem leányának romlását hazudsággal gyógyítják, mondván: Békeség, békeség! holott nincs békeség. Szégyenleniök kellett volna, hogy utálatosságot cselekedtek; de ők épen nem szégyenlették a gyalázatot, és nem tudtak pirúlni; azért hullanak majd az elestek közé, és látogattatásuk idején összeroskadnak, úgymond az Úr. Egybegyűjtve egybegyűjtöm őket, úgymond az Úr; nincs szőllő a tőkéken, és nincsenek fügék a fügefán; a levél is lehull, és a mit nekik adtam, attól is elesnek. Mit ülünk? gyűljetek egybe, és menjünk az erős városba, és hallgassunk ott. Mert a mi Urunk Istenünk hallgatásra juttatott minket, és epevízzel itatott bennünket; mert vétkeztünk az Úr ellen. Békeséget vártunk, és nem jő semmi jó; a gyógyúlás idejét, és ime a félelem! Dántól kezdve hallatszik az ő lovaik hortyogása, és harczi méneik nyerítésének hangjától megrendűl az egész föld; és eljőnek, és megemésztik a földet és a mi abban vagyon, a várost és annak lakóit. Mert ime én basiliskus-kigyókat küldök rátok, melyek ellen nincs varázserő; és megmarnak titeket, úgymond az Úr. Fájdalmamra fájdalom jő, szívem kesereg bennem. Ime az én népem leányának kiáltó szava messze földről: Vajjon nincs többé Sionban az Úr, vagy az ő királya nincs benne? Miért ingerlettek tehát engem haragra faragott képeikkel és az idegen hiúságokkal? Elmúlt az aratás, vége a nyárnak, és mi nem szabadúltunk meg. Az én népem leányának romlása miatt levert vagyok, szomorkodom és iszonyat fog körűl engemet. Nincs többé balzsam Gálaádban? vagy nincsen ott orvos? Miért nem gyógyúl be tehát az én népem leányának sebe? Ki ad az én fejemnek vizet és szemeimnek könyforrást, hogy sirassam éjjel és nappal az én népem leányának megöltjeit?

Idézi 6