Jeremiás jövendölése 9

1 Ki visz engem a pusztába az útonjárók szállására, hogy elhagyjam népemet és eltávozzam tőlök? mert mindnyájan paráznák, gonosztevők gyülekezete. 2 Nyelvöket, mint a hazudságnak és nem az igazmondásnak íját, kinyujtják; megerősödtek a földön, mert gonoszról gonoszra mennek, és engem nem ismernek, úgymond az Úr. 3 Kiki őrizkedjék felebarátjától, és bizodalma semmi atyjafiában ne legyen; mert minden atyafi megejtésre ármánykodik, és minden barát csalárdságban jár. 4 És a férfiú csúfot tesz atyjafián, és nem szólanak igazságot, mert nyelvöket a hazudság szólására tanítják, azon fáradnak, hogy gonoszúl cselekedjenek. 5 A te lakásod az álnokságnak közepette vagyon, az álnokság miatt nem akarnak rólam tudni, úgymond az Úr. 6 Annakokáért ezeket mondja a seregek Ura: Ime én megolvasztom és megpróbálom őket; mert mit cselekedjem egyebet az én népem leányával? 7 Sebző nyil az ő nyelvök, álnokságot szól; szájából békeséget szól barátjával, és titkon cselt vet neki. 8 Vajjon ezekért ne látogassam-e meg? úgymond az Úr, vagy az ily nemzeten ne álljon-e boszút az én lelkem? 9 A hegyek fölött elkezdem a sírást és kesergést, és a puszta ékességei fölött a jajgatást, mert kiégnek, úgy hogy nem lesz ott átmenő ember, és nem hallják a birtokos szavát, az égi madártól a baromig minden elköltözött és eltávozott. 10 És Jerusalemet romhalmokká teszem, és sárkányok tanyájává, és Júda városait sivataggá teszem, úgy, hogy nem leszen lakója. 11 Kicsoda a bölcs férfiú, ki ezt értse? és kihez legyen az Úr szájának igéje, hogy azt hirdesse, miért vesz el a föld, és ég ki, mint a sivatag, úgy, hogy nem lesz, ki átmenjen rajta? 12 És mondá az Úr: Mivel elhagyták az én törvényemet, melyet nekik adtam, és nem hallgatták szómat, és nem jártak a szerint, 13 hanem elmentek szivök álnoksága után és Baalim után, mit atyáiktól tanultanak; 14 azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én e népet űrömmel étetem, és epevízzel itatom őket. 15 És elszélesztem őket a pogányok közé, kiket nem ismertek ők, sem atyáik; és fegyvert bocsátok utánok, mígnem megemésztetnek. 16 Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Gondoskodjatok, és híjatok sirató asszonyokat, hogy jőjenek elé, és küldjetek bölcs asszonyokért, hogy siessenek 17 hamar jőjenek, és kezdjék el érettünk a siratást; hogy szemeink könyeket hullassanak, és szemhéjaink vizekkel áradozzanak; 18 mert sírás szava hallatszik Sionból: Hogy elpusztúltunk! mely fölötte nagyon megszégyeníttettünk! mert el kellett hagynunk a földet, mert sátoraink széthányattak. 19 Halljátok tehát, asszonyok, az Úr igéjét, és vegyék be füleitek az ő szája beszédét; tanítsátok sírásra leányaitokat, és kiki szomszédnéját jajgatásra; 20 mert a halál feljött ablakainkon, bejött házainkba, hogy elragadja kivül a kisdedeket, az ifjakat az utczáról. 21 Szólj. Ezeket mondja az Úr: Elesik az ember holtteste, mint a ganéj a föld színén, és mint a széna a kaszás háta mögött, és nincs, ki fölszedje. 22 Ezeket mondja az Úr: A bölcs ne dicsekedjék bölcseségében, és az erős ne dicsekedjék erősségében, és a gazdag ne dicsekedjék gazdagságában; 23 hanem abban dicsekedjék, a ki dicsekszik, hogy ismer engem és tudja, hogy én vagyok az Úr, ki irgalmasságot cselekszem és itéletet és igazságot a földön; mert ezek tetszenek nekem, úgymond az Úr. 24 Ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és meglátogatom mindazt, kinek körűlmetélt előbőre vagyon, 25 Egyiptomot és Júdát és Édomot, Ammon fiait és Moábot, és mindazokat, kiknek lenyirt üstökük vagyon, kik a pusztában laknak; mert minden nemzet körűlmetéletlen testű, de Izraelnek egész háza körűlmetéletlen szívű.