Korintusiaknak írt II. levél 3

De minek az önajánlás? Nálatok nincs szükségem ajánlatra; mert ti vagytok nekem a Szentlélektől általam írt levelem, mely ajánlatomat nyiltan magán viseli. Igy én, Krisztustól lévén tanítva, nem saját erőmben bízom; mert minden, a mit tehetek, Istentől függ, ki engem képessé is tesz, hogy az elevenítő lelki religionak szolgája lehessek. Ez a legdicsőségesebb szolgálat. Mert ha már a halálthozó törvény szolgája dicsőséget nyert, mennyivel inkább megilleti ez a lelki religio szolgáját? Ha már az a hivatal, mely a kárhoztatást fel nem tartóztathatta, dicsőséget nyert, mennyivel inkább megilleti ez azt, mely megigazúlásra visz. Úgy van, az ó szövetségi hivatal fényét túlragyogta az új frigyé; amaz mulandó volt, ez elenyészhetlen, és azért nagyobb. Épen azért tanítok én nagy bizodalommal, s hivatalom egész fényét kitűntetem, nem úgy, mint Mózes, ki az ő mulandó fényességét befödözte; de bármennyire kijelentem is e dicsőséget, a zsidók mégis megátalkodva maradnak a lepel alatt. Ezt csak Krisztus veheti el; mert az ő lelki religioja által szabadúlhatunk meg attól, úgy, hogy leplezetlen arczczal láthatjuk az ő igazságát, és az ő Lelke által mindig növekedő tökéllyel alakúlunk át az ő képmásává.

El kezdjük-e ismét magunkat ajánlani? Avagy van-e szükségünk (mint némelyeknek) ajánlólevelekre hozzátok, vagy tőletek? A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi sziveinkbe, melyet ismerhet és olvashat minden ember. Ti Krisztus nyiltlevele vagytok, kiadva általunk, és írva, nem tentával, hanem az élő Isten lelkével, nem kőtáblákra, hanem a szíveknek hústábláira. Ilyen bizodalmunk van pedig Krisztus által az Istenhez, nem mintha elegendők volnánk valamit gondolni magunktól, mint magunktól, hanem a mi elégséges voltunk az Istentől vagyon, ki minket az új szövetség alkalmas szolgáivá is tett, nem a betű, hanem a lélek szerint; mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. Ha már a halálthozó, s betűkkel kövekre írt szolgálat oly dicsőséges vala, hogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes orczájára az ő ábrázatának fényessége miatt, mely mulandó vala: mennyivel inkább dicsőséges leszen a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges: sokkal inkább bővelkedik dicsőséggel az igazság szolgálata. Mert dicsőséges nem lehet, a mi ott fénylett, a kiváltképen való dicsőséghez képest. Mert ha, a mi mulandó, oly dicsőséges vala: sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad. Ilyen reménységünk lévén tehát, nagy bizodalommal munkálkodunk, és nem úgy, mint Mózes, ki befödözé orczáját, hogy Izrael fiai ne nézzenek orczájára, mely mulandó vala. De meg is tompúltak az ő érzékeik; mert az ó szövetség olvasásában mind e mai napig felfödetlen marad azon lepel (mely csak Krisztus által vétetik el); mind e mai napig, midőn Mózes olvastatik, lepel van az ő szívökön. Mikor pedig megtér az Úrhoz, elvétetik a lepel. Mert az Úr lélek; a hol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan felfödött orczával nézvén, mint tűkörben, az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változunk át fényesebben és fényesebben az Úr Lelke által.

Idézi 97