Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Korintusiaknak írt II. levél 4

Mint az új szövetség szolgája, ily fönséges tisztet viselvén, fáradhatlanúl működöm, de nem élek álnok fogásokkal, hanem az igazságot tisztán és lelkiisméretesen adom elé. Az elveszendők előtt ugyan elfödöttnek látszik az; de a sátán vakította meg őket, hogy az evangéliom őket meg ne világosítsa. Én, úgy mint mi, mindnyájan, igaz apostolok, megvetjük ezen álnokságokat, mert mi nem saját tanításunkat, hanem Jézust hirdetjük, kik csak az ő szolgáinak nevezzük magunkat, felvilágosítva lévén, hogy a világosságot másokkal is közöljük. De mind a mellett, hogy ily fölséges a mi tisztünk, sok gyarlósággal és nyomorúsággal jár az, hogy annak dicső eredményei ne nekünk, hanem Istennek tulajdoníttassanak. Mi mindenféle háborúságba és halálveszélyekbe jutunk Jézusért, hogy Jézus dicső élete rajtunk egykor kinyilváníttassék. Mindig halálra vagyok adva, de mivel bizalmam van Isten segélyéhez, és tudom, hogy együtt feltámadunk, nem csüggedek el, hanem vigasztalom magamat azzal, hogy bennem a belső ember él, ha a külső meghal is, és az örök dicsőség reményével, mely e mulandó élet után ránk vár.

Annakokáért ily szolgálatban lévén, minthogy irgalmasságot nyertünk, nem restelkedünk; de elvetjük a gyalázatos alattomosságot, nem járván álnoksággal, és nem hamisítván meg az Isten igéjét; hanem az igazság kijelentése által ajánljuk magunkat minden lelkiisméretes embernél az Isten előtt. Hogyha a mi evangéliomunk el van födve, azoknak van elfödve, kik elvesznek; mely hitetleneknek megvakította e világ istene elméjöket, hogy ne fényeskedjék nekik Krisztus dicsőséges evangéliomának világossága, ki az Isten képmása. Mert mi nem magunkat hirdetjük, hanem a mi Urunk Jézus Krisztust, magunkat pedig, mint szolgáitokat Jézusért. Mert Isten, a ki mondotta, hogy a sötétségből világosság derűljön, ő támaszta világosságot sziveinkben, hogy terjedjen ismerete az Isten dicsőségének, mely Jézus Krisztus személyében fényeskedik. E kincsünk pedig cserépedényekben vagyon, hogy méltóságunk az Isten erejétől legyen, és nem mitőlünk. Azért bár mindenben nyomorúságot szenvedünk, de nem búsúlunk; sok szükségben forgunk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de el nem hagyatunk; megaláztatunk, de el nem veszünk; a mi testünkön mindenkor velünk hordozván Jézus sanyargatását, hogy Jézus élete is kinyilváníttassék a mi testeinken. Mert mi, kik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is kinyilváníttassék a mi halandó testünkön. Igy a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek; mivel pedig ugyanazon hit lelke van bennünk, melyről írva vagyon: Hittem, s azért szólottam; mi is hiszünk, és azért szólunk is, tudván, hogy a ki feltámasztotta Jézust, minket is feltámaszt Jézussal, és veletek együtt előállít; mert minden tiérettetek vagyon, hogy a bőséges malaszt sokak hálaadása által Istennek annál nagyobb dicsőségére szolgáljon. Mert nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk fogyatkozik is, mindazáltal a belső napról napra megújúl. Mert az, mi most nyomorúságunkban egy szempillantásnyi és könnyű, a dicsőségnek mód felett örökkévaló nagyságát eszközli bennünk; kik nem figyelmezünk azokra, mik látszanak, hanem a mik nem látszanak; mert a mik látszanak, ideiglenesek, a mik pedig nem látszanak, örökkévalók.

Idézi 95