Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Korintusiaknak írt II. levél 5

Mert tudom, hogy halálom után elenyészhetlen lakást nyerek, s már e testben vágyódom azután és óhajtom azt megnyerni, ha különben arra méltónak találtatom; még ez életben óhajtom, hogy testem azonnal megdicsőüljön. Ez Istentől függ, ki a Szentlélekben a feloszlás után való vágyat belém öntötte, s ugyanazon Szentlélekben kezességet adott megdicsőülésemről. Azért minden szenvedések mellett is, ezen, az Úrtól távollevő hitéletben, melyet oly örömest cserélnék fel az Úr jelenlétével, nem csüggedek el, sőt arra törekszem, hogy nála, leendő birámnál, tetszést nyerjek. Az ő itéletétől félve, gyakorlom tisztemet, mint ezt Isten látja és ti is tudjátok, ezt csak azért említem, hogy ellenfeleimnél, kik cselekvésemet balra magyarázzák, engem védhessetek. Akármint járok el, csak az Isten dicsőségét és a ti üdvötöket tartom szem előtt, s Krisztus iránti szeretetből arra kötelezve érzem magamat, kinek én és mindnyájan élünk, mert ő mindenekért meghalt. Azért én nem nézek senkit földi viszonyai szerint, hanem mint új teremtményt Istentől, ki az embert Krisztus által önmagával kiengesztelte, és az engesztelés tisztét rám bízta. Ezt gyakorlom én Krisztus helyett; mert ő az engesztelő, mivel őt Isten bűnáldozattá tette.

Mert tudjuk, hogyha a mi földi házunk, melyben lakunk, leomlik, van épületünk az Istentől, nem kézzel állított, hanem örökkévaló házunk mennyekben. Mely után ebben fohászkodunk is, ohajtván a mi mennyei lakóházunkba átöltözni; de úgy, ha felöltözve, s nem mezítelenűl találtatunk. Mert a kik e hajlékban vagyunk is, fohászkodunk a teher miatt; de azért nem kivánunk levetköztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelessék az élettől. A ki pedig erre készít minket, Isten az, ki nekünk adta a lélek zálogát. Bízzunk azért mindenkoron, tudván, hogy míg a testben vagyunk, távol járunk az Úrtól; (mert hit által járunk, és nem a szem látásával). Bizodalmunk van pedig és jóakaratunk, hogy inkább kiköltözzünk a testből, és jelen legyünk az Úrnál. És azért igyekezünk, akár távol, akár jelen lévén, őneki kedvében lenni. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy kiki elvegye diját a testben, a mint jót vagy gonoszat cselekedett. Tudván tehát, hogy az Úrtól félni kell, az embereket intjük erre, a mint Isten ezt tudja rólunk; reménylem pedig, hogy ez iránt a ti lelkiisméretetek előtt is tisztában vagyunk. Nem akarjuk ezzel ismét magunkat ajánlani, hanem alkalmat adunk nektek, hogy reánk nézve dicsekedhessetek azok ellenében, kik színből dicsekszenek, és nem szívből. Mert ha elragadtatunk elménkben, Istenért van ez; ha mérsékeljük magunkat, tiértetek; mert Krisztus szeretete ösztönöz, minket, midőn azt itéljük: hogyha egy meghalt mindenekért, tehát mindnyájan meghaltak; és mindenekért meghalt Krisztus, hogy a kik élnek, már ne magoknak éljenek, hanem annak, ki érettök meghalt és feltámadott. Azért mi ezentúl senkit nem tekintünk test szerint; és ha Krisztust ismertük is test szerint, de most már nem nézünk arra. Ha tehát Krisztusban valaki új teremtmény lett, a régiek elmúltak; ime mindenek megújúltak. Ez pedig mind az Istentől van, ki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk a megengesztelés kiszolgáltatását adta. Mert az Isten Krisztusban megbékélteté önmagával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő vétköket, és miránk bízta a megengesztelés igéjét. Krisztus helyett járunk tehát követségben, úgymint az Isten intvén miáltalunk. Kérünk a Krisztusért: békéljetek meg az Istennel. Ki azt, ki bűnt nem ismert, miérettünk bűnné tette, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala.

Idézi 199