Korintusiaknak írt II. levél 6

Isten követe és munkatársa lévén a ti megszenteléstekre, intelek titeket, hogy a nyert kegyelmekkel munkálkodjatok, s a kegyelem idejét hasztalanúl elmúlni ne hagyjátok, valamint én is az Isten feddhetlen, hű szolgájaúl tüntetem ki magamat állhatatosság által minden szenvedésben, szeplőtelen élet s a lélek szabadsága által minden külső nyomorúság mellett. Kiöntöm e részben szivemet, hogy ebből irántatok való nagy szeretetemet megismerjétek, s hasonló szeretettel viszonozzátok. Különösen a hitetlenekkel kerűljetek minden közösséget; mert Krisztus és a sátán nem egyezhetnek, s az élő Isten templomának, mely ti vagytok, nem lehet köze a bálványokkal. Különözzétek el tehát magatokat, mint Isten parancsolja, a tisztátalanoktól, s akkor fiaivá fogad az Isten.

Mint munkatársaitok pedig, intünk titeket, hogy az Isten malasztját hiába ne vegyétek. Mert azt mondja: „Kellemes időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegítelek téged.“ Ime most van a kellemes idő, íme most az üdvösség napja. Senkinek semmi botrányt ne okozzunk, hogy ne szidalmaztassék a mi szolgálatunk; hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, háborúságban, szükségben, szorongatásban. vereségben, tömlöczben, lázadásban, fáradságban, virasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban, hosszúvárakozásban, kegyességben, a Szentlélekben, színletlen szeretetben, az igazság igéjében, az Isten erejében, az igazság fegyvereivel jobb és bal felől, dicsőség és becstelenség, gyalázat és jó hír között; mint csábítók, mégis igazmondók; mint ismeretlenek, mégis ismeretesek; mint halálra váltak, és íme élünk; mint megverettek, de meg nem ölettek; mint szomorúak, mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók; mintha semmink sem volna, mégis mindennel bírók. A mi szánk megnyilt hozzátok, oh korintusiak! és a mi szivünk kitágúlt. Nem szoros a ti helyetek mibennünk, hanem a ti szivetekben van szorosság. Hogy viszonzástok ugyanolyan legyen, (mint fiaimnak mondom), tágúljatok ki ti is. Ne vonjatok egy igát a hitetlenekkel; mert mi köze van az igazságnak a hamissággal? vagy mi egyesűlése a világosságnak a sötétséggel? Micsoda egyessége lehet Krisztusnak Béliállal? vagy micsoda része hivőnek a hitetlennel? Miképen egyez meg Isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, a mint Isten mondja: Hogy őbennök lakom, és közöttük járok, és Istenök leszek, és ők az én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közőlük, és váljatok el, úgymond az Úr, és tisztátalant ne illessetek: és én hozzám fogadlak titeket; és atyátok leszek, és ti fiaim és leányaim lesztek, úgymond a mindenható Úr.

Idézi 89