Hogy ezen igéretek részesei lehessetek, törekedjetek erényességre. Hallgassatok intéseimre, mert jószándékom van veletek. Ezt nem azért mondom, mintha engedetleneknek tartanálak, mert szeretlek titeket; hanem mivel bizalmam van hozzátok, s jelen örömemben bátran szólhatok. Mert Macedoniába érkezésemkor még igen meg voltam szomorodva miattatok; de Isten megvigasztalt engem Títus által, ki elbeszélte, hogy levelemet mily jól fogadtátok. Azért nem bántam meg, hogy írtam nektek, hanem örűlök rajta, hogy azáltal üdvöt eszközlő bűnbánatra szomorítottalak meg, s ti minden jóra ösztönt nyertetek. Ezt különösen szeretetből is tettem mindnyájatok iránt. Mivel ez javatokra ütött ki, meg vagyok vigasztalódva, de majdnem annyira vigasztal az öröm, melyet ti nekem szereztetek, mint az, melyet ti Títusnak szerzettetek, ki a jó bizonyságot, melyet nektek adtam, igazolva találja, s engedelmességtekért titeket annál jobban szeret, valamint én is örűlök, hogy bízhatom hozzátok.
1Annakokáért ilyen igéreteink lévén, szerelmeseim! Tisztítsuk meg magunkat a test és lélek minden förtelmétől, a megszentelést véghezvivén istenifélelemben.2 Értsetek meg minket. Senkit nem sértettünk, senkit nem vesztegettünk, senkit nem csaltunk meg.3 Nem vádolástokra mondom; mert már ezelőtt megmondottuk, hogy a mi szivünkben vagytok, úgy, hogy együtt halunk, együtt élünk.4 Nagy bizodalmam van hozzátok, nagy dicsőségem bennetek, elteltem vigasztalással, fölötte bővelkedem örömmel minden szorongatásunk mellett.5 Mert mikor Macedoniába érkeztünk is, semmi nyugodalma nem volt testünknek, hanem mindenféle nyomorúságot szenvedtünk; kivűl harczok, belűl félelmek.6 De a ki megvigasztalja az alázatosokat, az Isten megvigasztalt minket is Títus eljövetelével;7 nemcsak az ő eljövetelével pedig, hanem azon vigasztalással is, melylyel nálatok megvigasztaltatott, elbeszélvén nekünk a ti kivánságtokat, sírástokat, buzgólkodástokat énérettem, úgy hogy még inkább örűltem.8 Mert noha megszomorítottalak titeket levél által, nem bánom; és ha bántam volna is, látván, hogy az a levél (jóllehet kis időre) titeket megszomorított,9 most örűlök, nemhogy megszomorodtatok, hanem hogy bűnbánatra szomorodtatok meg; mert Isten szerint szomorodtatok meg, úgy hogy semmiben sem szenvedtek kárt miáltalunk.10 Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez üdvösségre; a világ szomorúsága pedig halált szerez.11 Mert íme ugyanaz, hogy Isten szerint megszomorodtatok, mely nagy szorgoskodást ébreszt tibennetek, sőt magatok mentségét és boszankodást is, sőt félelmet és kivánságot is, sőt buzgalmat és büntetést is; mindenben tisztáknak mutattátok magatokat e dologra nézve.12 Annakokáért, ha írtam is nektek, nem azért (írtam), ki a méltatlanságot cselekedte, sem azért, ki szenvedte; hanem hogy kijelentessék a mi gondoskodásunk, mely tiértetek vagyon13 az Isten előtt; azért vigasztaltattunk meg. A mi vigasztalásunkban pedig sokkal nagyobb lett örömünk Títus öröme által, hogy az ő lelkét mindnyájan fölvidítottátok;14 és hogy a miben előtte tifelőletek dicsekedtem, meg nem szégyenűltem; hanem a mint nektek mindent igazságban szólottunk, úgy Títus előtt mondott dicsekvésünk is igaznak találtatott;15 és annál jobb szivvel van hozzátok, mivel megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről, mily félelemmel és remegéssel fogadtátok őt.16 Örűlök, hogy mindenben bízhatom hozzátok.