Korintusiaknak írt II. levél 8

A mi a jerusalemi anyaegyház részére való segélyt illeti, jelenthetem nektek, hogy a macedoniai keresztények, minden szorongatásaik mellett is, tehetségök és várakozásom fölött, adakozók voltak, úgy hogy Títust kértem, hogy már a nálatok kezdett gyüjtést is végezze be, hogy ebben is kimutassátok a ti keresztény érzületeteket, miután Krisztus által gazdagokká lettetek. Ti már készséggel kezdtétek, csak végezzétek is be tehetségtek és jó szándékotok szerint, a nélkül, hogy az által hiányt szenvednétek, hogy szüksége szerint legyen mindenkinek, mint Izrael fiainak volt mannájok a pusztában. Hálát adok Istennek, hogy Títus, ki ezért hozzátok fog jőni, e részben különösen buzgó. Őt egy más atyánkfia kiséri; az egyházak társaimúl választották őket az alamizsna beszedésére, mivel ezt egyedűl nem vállalhatom magamra, hogy nemcsak az Isten, hanem az emberek előtt is tiszta legyek. Mind a kettőt, valamint az őket kisérő harmadik atyánkfiát is jól fogadjátok.

Tudtúl adjuk pedig nektek, atyámfiai, az Isten kegyelmét, mely adatott a macedoniai egyházaknak; hogy a nyomorúság sok próbája között bőséges volt örömünk, s minden nagy szegénységök mellett bőkezűnek mutatkozott jószivűségök az adakozásra; mert erejök szerint, ezt bizonyítom róluk, sőt erejök felett is jóakarattal voltak, sok könyörgéssel szorgalmazván minket azon kedvezésért, hogy a szentek számára való gyüjtésben résztvehessenek. És nemcsak, a mint reménylettük, hanem önmagokat adták először az Úrnak, azután nekünk Isten akaratjából; úgy hogy kértük Títust, hogy a mint elkezdette, úgy végezze is el nálatok ezt a jótékonyságot. Azért valamint mindenben bővelkedtek, hitben és tanításban, tudományban és minden buzgólkodásban, azonfelül hozzánk való szeretetben is: úgy ezen jótékonyságban is bővelkedjetek. Nem parancsképen mondom ezt, hanem hogy mások készsége mellett a ti szeretetetek jóindúlata is kitűnjék. Mert tudjátok a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmességét, hogy ő gazdag lévén, tiérettetek szegénynyé lett, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. És tanácsot adok ebben; mert ez hasznotokra van, kik ezt nemcsak cselekedni, hanem akarni is elkezdettétek már a mult esztendőben; most tehát cselekedettel is végezzétek el, hogy a mint megvolt az akarat készsége, úgy meglegyen a véghezvitel is abból, a mitek vagyon. Mert ha az akarat kész, a szerint kedves az, mije vagyon, nem pedig a szerint, mije nincsen. Nem úgy, hogy mások fölsegíttessenek, ti pedig nyomorogjatok, hanem hogy egyenlőség legyen. Jelen időben a ti bővelkedéstek az ő fogyatkozásukat segítse fel, hogy az ő bővelkedésök is segítségére legyen a ti fogyatkozástoknak, hogy egyenlőség legyen, a mint írva vagyon: A ki sokat (szedett), nem bővelkedett, és a ki keveset, nem szűkölködött. Hála legyen pedig az Istennek, ki ugyanazon gondoskodást ébreszté érettetek Títus szivében. Mert az intést elfogadta ugyan, de gondosabb lévén, önakaratából ment hozzátok. Elküldöttük vele amaz atyánkfiát is, ki az evangéliom által dicséretes minden egyházban. Nemcsak, hanem ki társúl is rendeltetett az egyházaktól utazásunkban e jótéteményre, mely általunk szolgáltatik Isten dicsőségére és eltökélett akaratunk szerint; kerűlvén azt, hogy senki ne szidalmazon minket ama bőségre nézve, mely kiszolgáltatik általunk; mert jóra igyekszünk nemcsak Isten előtt, hanem az emberek előtt is. Elküldöttük pedig velök azon atyánkfiát is, kit gyakorta sokban gondosnak talpasztaltunk, most pedig sokkal gondosabbnak hozzátok való nagy bizodalmából; akár Títusért, ki az én társam és nálatok segédem, akár atyánkfiaiért, kik az egyházaknak apostolai, a Krisztus dicsősége. Azért a ti szereteteteknek és felőletek való dicsekvésünknek jelét mutassátok hozzájok az egyházak előtt.

Idézi 70