Makkabeusok II. könyve 1

1 A zsidó atyafiaknak, kik Egyiptomban vannak, áldást, békeséget kivánnak a zsidó atyafiak, kik Jerusalemben és Judea tartományaiban vannak. 2 Tegyen jól veletek az Isten, és emlékezzék meg szövetségéről, mely iránt szólott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, az ő hív szolgáinak. 3 És adjon nektek mindnyájatoknak szívet, hogy tiszteljétek őt, és cselekedjétek akaratját teljes szivvel és kész lélekkel. 4 Nyissa meg sziveteket az ő törvényének és parancsainak, és szerezzen békeséget. 5 Hallgassa meg imádságaitokat, és engesztelődjék ki irántatok, és ne hagyjon el titeket a gonosz időben. 6 Most is imádkozunk itt értetek. 7 Demeter országlása alatt a százhatvankilenczedik esztendőben, mi, zsidók, irtunk nektek a szorongatásról és erőszakról, mely ránk jött azon esztendőkben, mióta Jázon a szent földtől és az országtól elszakadt. 8 A kaput felgyujtották, és kiontották az ártatlan vért. Mi imádkoztunk az Úrhoz, és meghallgattattunk, és eledeláldozatot mutattunk be és lisztlángot, és meggyujtottuk a lámpákat, és kiraktuk a szent kenyereket. 9 Most tehát Kasleu havának sátoros ünnepnapjait üljétek meg. 10 A száznyolczvannyolczadik esztendőben. A Jerusalemben és Judeában levő nép és a tanács és Júdás, Aristobulusnak, Ptolomeus király tanítójának, ki a fölkent papok nemzetségéből való, és az Egyiptomban levő zsidóknak, üdvöt és egészséget! 11 Nagy veszedelmekből megszabadíttatván az Istentől, méltó hálát adunk neki, mint kik olyan király ellen harczolhattunk. 12 Mert ő űzte ki Persiából azokat, kik harczoltak ellenünk és a szent város ellen. 13 Mert mikor ő Persiában, mint vezér volt, és vele fölötte nagy hadsereg, elvesze Nanea templomában, megcsalatván Nanea papjai tanácsa által. 14 Antiokus tudniillik, úgy ment azon helyre barátival, mint azt eljegyzendő, hogy a sok pénzt elvegye jegyajándék neve alatt. 15 De mikor azokat Nanea papjai előrakták, és ő kevesed magával a templom tornáczán belűl ment, bezárák a templomot, 16 mikor Antiokus már benn volt; és megnyitván a templom titkos ajtaját, köveket hányván, megölék a vezért és azokat, kik vele valának, és tagonkint fölkonczolák, és fejöket vévén, kiveték. 17 Mindenben áldassék az Isten, ki kézbe adta az istenteleneket. 18 Azért Kasleu havának huszonötödik napján a templom megtisztítása napját akarván tartani, szükségesnek véltük azt nektek megjelenteni, hogy ti is tartsátok meg a sátoros ünnepet és a tűz ünnepét, mely akkor adatott, mikor Nehemiás fölépítvén a templomot és az oltárt, áldozatokat tett. 19 Mert mikor Persiába vitettek atyáink, a papok, kik akkor az Isten tisztelői voltak, az oltárról elvett tüzet titkon elrejték egy völgyben, hol mély és száraz kút vala, és abban megőrzék azt, úgy, hogy az a hely senki előtt sem volt tudva. 20 Mikor pedig sok esztendő elmúltával tetszett az Istennek, hogy elküldessék Nehemiás a persa királytól: azon papoknak unokáit, kik elrejtették vala, elküldé, hogy keressék föl a tüzet; és a mint nekünk beszélették, tüzet nem találtak, hanem zavaros vizet. 21 És parancsolá nekik, hogy merítsenek, és hozzák neki, és a föltett áldozatokat Nehemiás pap azon vízzel megöntöztetni parancsolá, és a fákat, melyek felűl rá tétettek vala. 22 És a mint az meglőn, elérkezvén az idő, midőn a nap fénylett, mely azelőtt felhőben volt, nagy tűz gyúlada, úgy, hogy mindnyájan csodálkozának. 23 Imádkoznak vala pedig mindnyájan a papok, meddig az áldozat megemésztetett, Jonatás elkezdvén, és a többi rá felelvén. 24 Nehemiás pedig ily módon imádkozék: Uram Isten! mindenek Teremtője, rettenetes és erős, igaz és irgalmas, ki egyedűl vagy jó király, 25 egyedűl adakozó, egyedűl igaz, mindenható és örökkévaló, ki megszabadítod Izraelt minden veszedelemből, ki az atyákat választottad és megszentelted; 26 fogadd el ez áldozatot Izrael egész népeért, őrizzed és szenteld meg örökségedet. 27 Gyüjtsd össze a mi elszéledett népünket, szabadítsd meg azokat, kik a pogányoknak szolgálnak, és tekints a megvetettekre és megutáltakra; ismerjék meg a pogányok, hogy te vagy a mi Istenünk. 28 Büntesd meg, a kik minket elnyomnak, és gyalázattal illetnek kevélységből. 29 Állítsd be népedet a te szent helyedbe, mint Mózes mondotta. 30 A papok pedig dicséreteket énekelnek vala, míg megemésztetett az áldozat. 31 Mikor pedig megemésztetett az áldozat, meghagyá Nehemiás, hogy a maradékvízzel a nagy köveket öntözzék meg. 32 Mihelyt ez meglőn, azokból láng gerjede, de a világosságtól, mely az oltárról tündöklött, megemészteték. 33 A mint pedig e dolog nyilvános lett, hirűl vivék a persák királyának, hogy a mely helyen a tüzet elrejtették volt az elhurczolt papok, víz találtatott, melylyel Nehemiás és a kik vele voltak, megtisztították az áldozatokat. 34 A király erről gondolkodván, és a dolgot szorgalmasan megvizsgálván, szentélyt építe oda, annak bizonyságaúl, mi ott történt. 35 És miután arról meggyőződött, a papoknak sok jószágot adományoza, és különféle ajándékokat; ezeket saját kezébe vévén, nekik adá. 36 Nehemiás pedig azt a helyet Neftarnak nevezé, mi tisztúlásnak magyaráztatik; sokaktól pedig Nefinek mondatik.