Makkabeusok II. könyve 11

1 De kevés idő múlva, Líziás, a király gondviselője és rokona és a kormányügyekben helytartója, rosznéven vévén a történteket, 2 egybegyüjte nyolczvanezer gyalogot és az egész lovasságot, s a zsidók ellen indúla azon szándékkal, hogy a várost meghódítván, pogányok lakhelyévé tegye. 3 a templomot pedig pénzgyüjtésre használja, mint a pogányok egyéb bálványtemplomait, és a papságot minden esztendőben árúba bocsátja. 4 Soha meg nem gondolván az Isten hatalmát, hanem féktelen elmével a gyalogok sokaságában, a sok ezer lovasságban és a nyolczvan elefántban bízik vala. 5 Bemenvén pedig Judeába, és Bethsurához közelgetvén, mely szoros helyen, Jerusalemtől öt futamatnyi távolságra vala, azt a várat ostromlá. 6 Megértvén pedig a Makkabeus és a kik vele valának, hogy a várakat ostromolják, sírással és könyhullatással kérék az Urat, az egész sereggel egyetemben, hogy jó angyalt küldjön Izrael szabadítására. 7 És maga a Makkabeus először fegyvert ragadván, inté a többit, hogy vele együtt szálljanak szembe a veszélylyel, és segítsék föl atyjokfiait.

8 És mikor mind együtt kész szívvel mentenek, Jerusalemben megjelenék nekik, előttök menve, egy lovag fehér ruhában, arany fegyverzetben, dárdát forgatván. 9 Akkor mindnyájan együtt áldák az irgalmas Urat, és megerősödének szivökben, nemcsak embereken, de vadállatokon és vasfalakon is készek lévén általtörni. 10 Azért serényen haladának, mennyből lévén segítőjök a rajtok könyörűlő Úr. 11 És oroszlánok módjára hirtelen rohanván az ellenségre, levágának azok közől tizenegyezer gyalogot és ezerhatszáz lovast. 12 A többit pedig mind megszalaszták, kik közől sokan megsebesíttetvén, fegyvertelenűl futának el. De maga Líziás is gyalázatosan futva menekedék meg. 13 És mivel nem vala esztelen, magában elgondolván veszteségét, és megértvén, hogy a zsidók győzhetlenek, midőn a mindenható Isten segítségére támaszkodnak, hozzájok külde, 14 és megigéré, hogy a mi igazságos, mindenben engedni fog, és a királyt ráveszi, hogy barátjokká legyen. 15 A Makkabeus pedig ráálla Líziás kérésére, mindenben a közjót tekintvén, és mit a Makkabeus írt Líziásnak a zsidók felől, azt a király mind helybenhagyá. 16 A levél pedig, melyet Líziás irt a zsidóknak, ezt foglalá magában: Líziás a zsidó népnek, üdvözletet! 17 János és Abesalom, kik tőletek küldettek vala, az irásokat kézbe adván, azt kivánták, hogy azokat, miket ők jelenteni fognak, teljesítsem. 18 Azért, mind a mi a király elé vihető, eléje adtam, és a mi tehetséges volt, azt megengedte. 19 Ha tehát dolgaitokban a hűséget megtartjátok, ezután is javatokra akarok lenni. 20 Egyébről pedig mindenről szóval adtam parancsot mind ezeknek, mind amazoknak, kik tőlem küldettek, hogy veletek végezzenek. 21 Legyetek jó egészségben! A száznegyvennyolczadik esztendőben, Dioskorus havának huszonnegyedik napján. 22 A király levele pedig ezeket foglalá magában: Antiokus király atyjafiának Líziásnak, üdvözletet! 23 Miután atyánk az istenek közé vitetett, mi azt ohajtjuk, hogy azok, kik országunkban vannak, háborítatlanúl éljenek, és ügyeiket gondosan intézzék. 24 Hallottuk pedig, hogy a zsidók nem egyeztek atyámmal abba, hogy a görögök szertartására átvitessenek, hanem meg akarják tartani törvényeiket, és azért kivánják, hogy engedjük meg nekik rendtartásaikat; 25 akarván tehát, hogy e nemzet is csendességben legyen, azt végeztük és rendeljük: adassék vissza nekik a templom, hogy eldődeik szokása szerint élhessenek. 26 Jól cselekszel tehát, ha hozzájok küldesz, és kezet adsz nekik; hogy megértvén akaratunkat, jó szívvel legyenek, és tulajdon javakról gondoskodjanak. 27 A király levele pedig a zsidókhoz ez vala: Antiokus király a zsidók tanácsának és a többi zsidóknak, üdvözletet! 28 Ha egészségben vagytok, úgy vagytok, mint óhajtjuk; mi is jó egészségben vagyunk. 29 Hozzánk jöve Menelaus, mondván: hogy le akartok jőni tieitekhez, kik nálunk vannak. 30 Azért azoknak, kik eljőnek Xantikus havának harminczadik napjáig, kezet adunk annak biztosságaúl, 31 hogy a zsidók éljenek étkeikkel és törvényeikkel, mint azelőtt is, és senki közőlük bántást ne szenvedjen olyanokért, mik tudatlanságból esnek. 32 Elküldöttük pedig Menelaust is, hogy szóljon veletek. 33 Legyetek egészségben. A száznegyvennyolczadik esztendőben, Xantikus havának tizenötödik napján. 34 Küldének pedig a romaiak is ilyen tartalmú levelet: Quintus Memmius és Títus Manilius, a romaiak követei, a zsidónépnek, üdvözletet! 35 A miket Líziás, a király rokona, megengedett nektek, mi is megengedjük. 36 A miket pedig a király itéletére halasztott, azonnal küldjetek valakit, egymás között tanácsot tartván, hogy úgy végezzünk, a mint javatokra lesz; mert mi Antiokiába megyünk. 37 Azért siessetek választ írni, hogy mi is tudjuk, mi szándékban vagytok. 38 Legyetek jó egészségben. A száz negyvennyolczadik esztendőben. Xantikus havának tizenötödik napján.