Makkabeusok II. könyve 3

A zsidók szerencsés állapotja III. Oniás alatt. Simon, a templomfőnök, Szíria királyának, Szeleukusnak hírt ad a templom sok kincséről. Ez elküldi Heliodorust a kincsek elrablására, kinek szándéka csoda-módon meghiúsíttatik.

1 Midőn a szent város teljes békében élt, s a törvények is igen jól megtartattak Oniás főpap istenes volta és a gonoszságot gyűlölő lelkek miatt, 2 lőn, hogy magok a királyok és fejedelmek is a helyet igen nagy tiszteletre méltónak tarták, és a templomot igen nagy ajándékokkal megdicsőiték; 3 úgy, hogy Szeleukus, Ásia királya, saját jövedelmeiből adá az áldozatok szolgáltatásához tartozó minden költséget. 4 Simon pedig Benjamin nemzetségéből a templom gondviselőjévé rendeltetvén, arra törekvék, hogy valami igaztalanságot tegyen a városban, bár a papok fejedelme ellene álla; 5 de midőn Oniást meg nem győzhette, Apolloniushoz, Tarzea fiához méne, ki azon időben Celeszíriának és Feniciának helytartója vala; 6 és hirűl adá neki, hogy Jerusalemben a tárház számlálhatlan pénzzel van tele, és hogy mérhetlen a közgazdagság, mely nem tartozik az áldozatok számára; mindezeket tehát a király hatalmába lehetne juttatni. 7 Apollonius a nála bemondott pénz felől szóla a királynak, ki eléhíván Heliodorust, az ő ügyviselőjét, elküldé parancsokkal, hogy a nevezett pénzt hozza el. 8 Heliodorus mindjárt útnak indúla oly szín alatt ugyan, mintha Celeszíria és Fenicia városait akarná eljárni, valóban pedig, hogy a király szándékát teljesítse. 9 Mikor pedig Jerusalembe érkezvén, a főpaptól szivesen fogadtatott a városban, elbeszélé a pénz felől tett jelentést, előterjesztvén jövetelének okát, és kérdezé, vajjon mindez úgy van-e? 10 Akkor a főpap megmutatá, hogy azok letétemények az özvegyek és árvák táplálására; 11 némely része pedig annak, mint az istentelen Simon bemondott vala, Hirkánus Tóbiásé, igen jeles főemberé; mindenestül négyszáz ezüst és kétszáz arany talentom; 12 és lehetetlen azokat megcsalni, kik bíztak a helyhez és templomhoz, mely az egész világon tiszteltetik az ő tisztességeért és szentségeért. 13 De amaz a királytól vett parancshoz képest azt mondá, hogy azokat minden esetre a királyhoz kell vinni. 14 Bizonyos napon tehát beméne Heliodorus, hogy azok felől végezzen. Nem kevés rettegés vala pedig az egész városban. 15 A papok az oltár elé borúlának papi öltözeteikben, és segítségűl hivák az égből azt, ki a letéteményről törvényt adott, hogy azoknak, kik azt letevék, épen megőrízze. 16 És a ki látta a főpap orczáját, szivében megsebesűle, mert az elváltozott ábrázat és szín kijelenté a szívnek belső fájdalmát. 17 Mert némi szomorúság ömlött el a férfiún, és a testnek oly borzadása, mi által a ránézők nyilván megérték az ő szivének fájdalmát. 18 Mások pedig seregenként futának össze a házakból, közimádsággal könyörögvén a miatt, hogy a hely gyalázatra vala jutandó. 19 Az asszonyok szőrzsákokkal födvén be mellöket, az utczákon egybegyűlének, de az egyébkint elzárt szüzek is kifutának Oniáshoz, némelyek a kőfalakra, némelyek az ablakokról nézének; 20 mindnyájan pedig kezeiket az égre emelvén, könyörgének. 21 Mert kínos vala az összevegyűlt sokaságnak és a szorongatásban levő főpapnak várakozása. 22 Kik segítségűl hívák a mindenható Istent, hogy a rájok bizottak azoknak, kik rájok bizták vala, épen megtartassanak. 23 Heliodorus pedig a mit föltett vala, véghezvivé azon helyen, a vitézekkel önmaga jelen lévén a tárház mellett. 24 De a mindenható Isten lelke az ő hatalmasságának nagy nyilvánvalóságát kitűnteté, úgy, hogy mindazok, kik neki engedelmeskedni merészlettek, lehullván az Isten ereje által, bágyadásba és rémületbe esének.

25 Mert megjelenék nekik egy ló, melyen egy rettenetes lovag ül vala, igen szép takaróval fölékesítve; ez Heliodorust hirtelen leüté első lábaival. A rajtaülőnek fegyverei pedig aranyosaknak látszottanak. 26 Más két ifjú is megjelenék hatalmas erővel, kitünő dicsőséggel, igen szép öltözettel fölékesítve; kik körűlvevék őt és mindkét felől ostorozák, szűnet nélkül sok ütéssel vervén őt. 27 Heliodorus pedig rögtön leesék, és nagy homályossággal vétetvén körűl, megragadák őt, és hordozószékbe tévén, kivivék. 28 A ki sok poroszlóval és vitézekkel a nevezett tárházba beméne, így viteték ki, senki nem lévén segítségére, megismertetvén az Istennek nyilvánvaló ereje. 29 És ő ugyan az Isten ereje által némán, minden reménytől és segítségtől megfosztva feküvék. 30 Ezek pedig az Urat áldák, hogy fölmagasztalta az ő helyét; és a mely templom kevéssel előbb félelemmel és zűrzavarral volt tele, megjelenvén a mindenható Úr, örömmel és vigasággal telék meg. 31 Akkor pedig Heliodorus barátai közől némelyek azonnal kérék Oniást, híjja segítségűl a Fölségest, hogy hagyja meg életét annak, ki már halálán vala. 32 Elgondolván pedig a főpap, netalán a király azt gyanítsa, hogy a zsidók valami gonoszt cselekedtek Heliodorus ellen, üdvös áldozatot tőn a férfiú egészségeért. 33 És a mint a főpap imádkozék, amaz ifjak ugyanazon ruhákba öltözötten Heliodorus mellett állván, mondák: Oniás papnak adj hálát, mert őérette hagyta meg az Úr életedet. 34 Te pedig az Istentől megostoroztatván, hirdesd mindeneknek az Isten nagyságát és hatalmát. És ezeket mondván, eltünének. 35 Heliodorus pedig áldozatot mutatván be az Istennek, és nagy fogadásokat igérvén annak, ki életét meghagyta, és Oniásnak hálákat adván, visszavivé a sereget, és a királyhoz tére. 36 Bizonyságot tőn pedig mindeneknek a nagy Isten cselekedeteiről, melyeket önszemeivel látott vala. 37 Mikor pedig a király megkérdezte Heliodorust, kit lenne alkalmas még egyszer Jerusalembe küldeni, mondá: 38 Ha van valaki ellenséged, vagy országod után incselkedő, küldd oda, és megostorozva jő hozzád, ha ugyan elszabadúl; mert ama helyen bizonynyal valami ereje van az Istennek. 39 Mert az, kinek mennyben van lakása, látogatója és segítője ama helynek, ki megveri és elveszti a gonosztételre odamenőket. 40 Igy van tehát a dolog Helidorusról és a tárház őrizetéről.