Makkabeusok II. könyve 5

Antiokus második hadjárata Egyiptomba. Csodajelenések a levegőben. Jázon Jerusalem ellen vonúl, az ő szerencsétlen vége. Antiokus meghódítja Jerusalemet és erőszakoskodik. Az ő tisztviselői ki akarják írtani a zsidóságot. Júdás a pusztába fut.

1 Az időben Antiokus második úttal készűle Egyiptomba.

2 Történék pedig, hogy egész Jerusalem városában látnak vala negyven napig a levegőben nyargaló lovasokat, kik arany köntösökben és dárdákkal valának fölfegyverkezve, mint a rendezett seregek, 3 és száguldozó lovakat rend szerint elosztva, és összecsapásokat, paizsforgásokat és nagyszámú sisakosokat kivont kardokkal, és nyillövéseket, csillogó arany-fegyvereket és mindennemű pánczélokat. 4 Azért mindnyájan könyörögnek vala, hogy e csodajelek jóra szolgáljanak. 5 De hamis hír támadván, mintha életéből kimúlt volna Antiokus, Jázon magához vévén közel ezer férfiút, hirtelen a városra üte; a polgárok a kőfalakon egybefutának, de végtére a város bevétetvén, Menelaus a várba futa. 6 Jázon pedig nem kimélé az öldöklésben polgártársait, s nem gondolá meg, hogy az atyafiak ellen való hadi szerencse a legnagyobb veszedelem; azt vélé, hogy elleneken vesz győzedelmet, és nem polgártársain. 7 De a fejedelemséget mégsem nyeré el, ármányainak jutalmáúl pedig gyalázatot vőn, és mint szökevény, az ammanitákhoz méne. 8 Végezetére saját vesztére megszoríttatván Aretástól, az arabok fejedelmétől, városról városra futa, mindenki előtt gyülöletes lévén, mint törvényszegő és megvetett, mint hazájának és polgártársainak ellensége, Egyiptomba számkivetteték. 9 És ki sokat kiűzött vala hazájából, idegen földön vesze, Lacedemonba menvén, hogy ott a rokonságért menedéket találjon. 10 És ki sokat temetetlen elvetett vala, maga is nem siratva és temetetlen vetteték el, idegen temetést sem nyervén, hazai sírban sem részesűlvén. 11 Ez eseményeknél azon gyanúra jöve a király, hogy a zsidók el akarnak pártolni; azért feldühödött szivvel indúlván el Egyiptomból, a várost ugyan fegyverrel vevé be; 12 a vitézeknek pedig megparancsolá, hogy öljék meg és ne kiméljék az eléjek jövőket, s a házakba felmenőket is gyilkolják meg. 13 Igy lőnek megölve ifjak és vének, levágva asszonyok és gyermekek, meggyilkolva szűzek és kisdedek. 14 Nyolczvanezeren öletének meg az egész harmadnap alatt, negyvenezeren fogságra vitetének, s nem kevesebben eladatának. 15 De mindez nem elég; hanem bemenni merészle az egész földön legszentebb templomba, Menelaus lévén vezére, ki a törvényeknek és hazájának árúlója volt. 16 És förtelmes kezeivel elvivé a szent edényeket; melyek más királyoktól és városoktól adattak vala a hely ékességére és dicsőségére, ő méltatlanúl érinté és megfertőzteté. 17 Igy az eszeveszett Antiokus nem gondolá meg, hogy a város lakóinak bűneiért az Isten egykevéssé megharagudott vala, a miért történt a helynek megkisebbítése is. 18 Mert ha nem lettek volna sok bűnbe keverve, mint Heliodorus, ki Szeleukus királytól küldetett volt a tárház megrablására, ez is mindjárt elérkeztekor megostoroztatott és visszariasztatott volna vakmerő tettétől. 19 De nem a helyért a nemzetet, hanem a nemzetért választotta Isten a helyet. 20 Azért a hely is részes lőn a nép baleseteiben, valamint azután részes lesz javaiban. És a mi elhagyatott a mindenható Isten haragjában, a fölséges Úr megengesztelésekor ismét a legnagyobb dicsőséggel fog felmagasztaltatni. 21 Antiokus tehát ezernyolczszáz talentomot rabolván el a templomból, hamarsággal Antiokiába tére vissza, azt vélvén kevélységében, hogy a földet evezhetővé, a tengert gyalogjárhatóvá teheti, oly felfuvalkodott volt elméjében. 22 Hagya hátra helytartókat is a nemzet nyomorgatására, Jerusalemben ugyan a frígiai származású Filepet, kegyetlenebbet annál, kitől rendeltetett vala; 23 Garizimban pedig Andronikust és Menelaust, kik a többieknél is inkább terhelik vala a polgárokat. 24 És mivel a zsidók ellen ingerűlt vala, elküldé a gyülölt fejedelmet, Apolloniust, huszonkétezerből álló sereggel, megparancsolván neki, hogy a teljeskorúakat mind ölje meg, az asszonyokat és ifjakat pedig adja el. 25 Ki mikor elérkezett Jerusalembe, békeséget színlelvén, nyugton vala a szombat szent napjáig; akkor pedig, ünnepet tartván a zsidók, megparancsolá övéinek, hogy fegyvert fogjanak, 26 és mindazokat, kik látni mentek vala ki, megölé, és a várost benyargalván a fegyveresekkel, igen nagy sokaságot gyilkola meg. 27 Júdás Makkabeus, a tizedik pedig elvonúlván a pusztába, ott vadak között a hegyeken tengeté életét övéivel, és füvekkel táplálkozván, ott lakának, hogy a megfertőződésben részesek ne legyenek.