Makkabeusok II. könyve 6

Antiokus kényszeríti a zsidókat a pogányság fölvételére. A templom megszentségtelenítése. Kegyetlen bánásmód a jámbor zsidókkal. Az istenfélő Eleazar vértanúsága.

1 De nem sok idő múlva külde a király egy antiokiai vén embert, ki kényszerítse a zsidókat, hogy álljanak el hazájok és Istenök törvényétől, 2 s ki fertőztesse meg a templomot, mely Jeruzsalemben vala, és nevezze olimpiai Jupiterének; Garizimban pedig, mint a helybenlakók valának, vendégszerető Jupiterének. 3 Igy nehezűl vala mindnyájokra a legnagyobb gonoszságok áradása. 4 Mert a templom rakva vala paráznasággal s a pogányok tobzódásaival, kik a parázna személyekkel fajtalankodának, és a szentelt helyekre asszonyok tolakodván be kényök szerint, bevivék azokat, miket nem volt szabad; 5 az oltár is rakva vala tiltott dolgokkal, miket a törvények ellenzenek; 6 nem tarták meg a szombatokat nem szentelék meg a hazai ünnepnapokat, és általában senki sem vallá magát zsidónak. 7 A király születése napján pedig keserves kényszeritéssel vitetének az áldozatokra; és mikor Bachus ünnepeit szentelték, kényszeríttetének borostyánnal koszorúzva Bachus körjáratára. 8 Parancs adaték pedig a pogányok közel városaiba Ptolomeus hiveinek ingerléséből, hogy hasonlóképen cselekedjenek ők is a zsidók ellen, hogy ezek áldozzanak. 9 Azokat pedig, kik nem akarnak a pogányok törvényeire állani, öljék meg. Azért nagy nyomorúságot látának. 10 Mert két asszony bevádoltaték, hogy fiaikat körűlmetélték; kiket, miután emlőikre felakasztott kisdedeikkel nyilván a városon körűlhordoztak, a kőfalakról letaszítának. 11 Némelyek pedig a közel barlangokban egybegyűlvén, és titkon a szombatnapot megszentelvén, bevádoltattak Filepnél, és tűzzel égettetének meg, mivel a szent nap megtartása miatt nem akarták magokat kézzel védelmezni. 12 Kérem pedig azokat, kik e könyvet olvasni fogják, ne iszonyodjanak el e balesetek miatt, hanem gondolják meg, hogy a mik történtek, nem vesztére, hanem megfeddésére vannak a mi nemzetünknek. 13 Mert nem engedni sok ideig, hogy a bűnösök kényök szerint cselekedjenek, hanem mindjárt büntetést szabni rájok, nagy jótétemény. 14 Mert nem úgy, – mint más nemzeteket, vár az Úr béketűréssel, hogy azokat, mikor az itélet napja eljő, bűneik teljes mértéke szerint megbűntesse, 15 nem úgy cselekszik velünk, hogy mikor bűneink végső fokra jutnak, akkor álljon boszút rajtunk. 16 Azért soha nem vonja meg tőlünk irgalmasságát; megfenyít ugyan szorongatással, de népét soha sem hagyja el. 17 De ezek mitőlünk az olvasók intésére legyenek mondva röviden. Most pedig ismét az elbeszélésre kell térni. 18 Tehát Eleazar, egy a fő írástudók közől, élemedett férfiú és tisztes ábrázatú, kényszerítteték, hogy száját fölnyitván, sertéshúst egyék. 19 Ő pedig a dicsőséges halált inkább választván, mint a gyülöletes életet, önként méne a kínra. 20 Elgondolván, hogy oda kell járúlnia, békével tűre, eltökélvén magában, nem cselekedni tilalmast az élet szeretetéért. 21 Azok pedig, kik mellette állnak vala, álszánakodástól indíttatván, a férfiú régi barátságáért félrevivén őt, titkon kérék, hogy olyan húst hozhassanak, melyet szabad vala neki enni, és tettesse magát, mintha evett volna a király parancsa szerint az áldozatok húsából, 22 hogy ezt cselekedvén, a haláltól megszabadúljon; a férfiú régi barátságáért ez emberséget cselekvék vele. 23 Ő pedig elgondolván élemedett öregségének méltó tisztességét, veleszületett nemességének őszvoltát, és gyermekségétől fogva jeles magaviseletének jócselekedeteit, a szent és Istentől adott törvény parancsai szerint, azonnal felelé, mondván: hogy inkább akar előttök a föld alá menni. 24 Mert, úgymond, nem méltó a mi életkorunkhoz a tettetés, nehogy sokan az ifjak közől azt vélvén, hogy a kilenczven esztendős Eleazar a pogányok életére állott, 25 az én tettetésemért és a romlandó élet rövid idejeért ők is elcsábíttassanak, s ez által én öregségemre szennyet és gyalázatot vonjak. 26 Mert ha e jelen időben az emberek kinzásaitól megmenekedem is, de a Mindenható kezétől sem élve, sem halva el nem futhatok. 27 Azért bátran akarok kimúlni az életből, hogy az öregségre méltónak láttassam; 28 az ifjaknak pedig erős példát hagyok, ha készséges szívvel és bátran a legbecsesebb és szentebb törvényekért tisztességes halált szenvedek. Ezeket mondván, azonnal a kínpadra vonaték. 29 Azok pedig, kik őt vezetik vala, és kevéssel azelőtt kegyesebbek valának, haragra gerjedének az általa mondott beszédek miatt, azt vélvén, hogy azokat kevélységből mondotta.

30 De midőn már halálig veretett, felfohászkodék, mondván: Uram! kinek szent tudománya vagyon, te jól tudod, hogy midőn a haláltól megszabadúlhatnék, testemben kínos fájdalmat szenvedek; de lelkem szerint a te félelmedért örömest szenvedem ezeket. 31 És csakugyan ily módon mulék ki az életből, nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek az ő halála emlékezetét az erény és erősség példája gyanánt hagyván.